Betegséglavina

Ha már elkezdtem, muszáj folytatnom. Sajnos az utóbbi napjaink olyan töményen a betegségekről szóltak, rémálmaimban sem hittem volna, hogy így indítjuk a nyarat.

Volt tehát a nagyok bárányhimlője, ami ránk csukta a kaput, minden és mindenki kívül maradt.
1 héttel a bárányozás kezdete után, épp pünkösd hétfőn arra keltünk, hogy Máté nem tud a lábára állni. Semmilyen előzmény, baleset nem volt, és bennem azonnal lefutott az összes legrosszabb lehetőség: komoly bakteriális fertőzés, ami a mozgásrendszerre is hat, sokízületi gyulladás... Szerencsénkre a doktor nénink ügyelt, az elsőt telefonban ki is zártuk, Cataflam cseppet javasolt, egyszerű ízületi gyulladás reményében, amit vírus okozhat.
Máté állapota napokig hullámzó volt, hol csak sántikált, hol ügyesen járt, hol járásképtelen volt és ilyenkor persze cipelni kellett mindenhová a kis örökmozgót, mert egy helyben másodpercek alatt dührohamot kapott. Összeadva ezt a bárányhimlő okozta plusz tennivalókkal, voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, kész, én most a kardomba dőlök....
Amikor a gyerekorvosunk megtudta, hogy a családban előfordult már sokízületi gyulladás, mindent megtett, hogy ezt sürgősen kizárjuk, de nem kedvezett nekünk a szerencse: az egyik orvos nem rendelt a héten, a másik jó nevű szakember annyira túlterhelt, hogy ambulánsan nem volt hajlandó fogadni minket, legfeljebb ha befekszünk a kórházba.
Mivel a cataflamra pár nap után jól reagált a lábikó, úgy döntöttünk, várunk inkább egy hetet az első orvosra, egy porcikánk sem kívánja a kórházat.

Ám szerda este már gyanús volt Máté orra, kicsit szuszogott. Mivel eleve tartottam attól, hogy a sok bárányvírus, amit a nagyoktól kap, legyengíti az immunrendszerét annyira, hogy kiújuljon a tüszős mandulagyulladás, amivel az utóbbi időben küszködünk, azonnal elkezdtem antibios orrcseppet adni neki.
Másnap reggelre már hőemelkedés, és bekukucskáltam a torkába, ami piros, de tüszőmentes volt. Estére viszont már láttam benne tüszőket, úgyhogy futottam az ügyeletre, mert tapasztaltuk, hogy minden óra számít ilyenkor. Onnan azonban szépen hazahajtottak, hogy nincs tüsző -nem értettem, akkor én mit láttam, de mégiscsak ő az orvos.
Másnap azonban kijött a doktor nénink, mert nem akartam lázasan nekimenni a hétvégének, és sajnos azt látta, amit én is: csupa tüsző a torka. Azt mondta, a fiatal mentőorvos valószínűleg nem szúrt még gyereket és nem merte, inkább letagadta a tüszőket.

Így ami sejtettünk, beigazolódott: a tüszős mandulagyulladás kórokozója ott ül az orrmandulájában kirobbanthatatlanul, illetve kirobbantható, de csak a mandulával együtt, ez azonban allergiás gyerekeknél 3 éves korig nem javasolt. Így ha meggyógyult, elkezdünk tapogatózni, hátha találunk hatékony alternatív kezelést.

Nagy pozitívum azonban, hogy az utóbbi kettőhöz képest sokkal jobban dolgozik az immunrendszere, negyedannyira sem üti ki a betegség. Mégiscsak fejlődget, és számomra ez nagyon bíztató.

Negatívum pedig, hogy szépen mindannyian elkaptuk tőle a tüszőket -apát kivéve-, nem mintha ez bármelyikőnket nagyon megrengetett volna, a nagyok észre sem vették, én egy napig voltam vacakul.

Most tehát kedden megyünk a lábát megnézetni, pénteken a fül-orr-gégésszel konzultálni, plusz elvégeznek egy immunvizsgálatot, persze mindez csak akkor, ha nem tör ki rajta is oltás ellenére a bárányhimlő.

Én, ha a tükörbe nézek, szó szerint megijedek attól, amit látok. Teljesen leszívta az erőmet az utóbbi két hét, testileg-lelkileg.
Persze reménykedem lelőhetetlenül, nem bírom elhinni, hogy pár nyugis, betegségmentes, kirándulós, medencézős hét ne jutna nekünk ezen a nyáron!!! És a megmentésem is közeleg, 1 hét múlva mami-papi viszi nyaralni a nagyokat, én pedig picit kifújhatom majd magam.