2010. június 19., szombat

Itt van május elseje...

Elmaradások pótlása, utolsó fejezet: a másfél hónnappal ezelőtti régmúlt, május elseje.

Bár a társaság nagy része rendelkezett némi kisdobos, úttörő, sőt KISZ-es múlttal, mozgalmi dalokban való műveltséggel, (nem kevés szenilitással.... hehehe), az internetet szorgosan böngészve sem sikerült rájönnünk, hogyan is kezdődik a dal, melynek olyan fülbemászó ez a refrénje. De a YouTube-on keresgélve legalább megtaláltuk és végigénekelhettük gyerek- és ifjúkorunk lelkesítő nótáit és méltón megünnepeltük a Munka Ünnepét! :) A huszonakárhány év alatti (kis fittyfirittyek hihihi) is részesültek ama örömben, hogy meghallgathatták ezeket, de hogy mért virult annyira a vének feje a nosztalgiázástól, azt majd csak akkor értik meg, ha ők a Teletubbik indulóját fújják majd unokáiknak (höhöhö). 
Nem csoda, hogy Laci bátya lecsapott erre a napra és minden évben ő kürtöli össze ezen a napon a családot. :) Ő itat, Erika pedig etet minket...




Miután Máté röpke fél órás ódzkodás után hajlandó volt a kertkapun beljebb kerülni, pillanatok alatt megtalálta a motoros társat Ákos személyében, és máris otthonosan érezte magát.




Duci bátyát Fanni támogatja (lapogatja) az ejtőzésben.




Pocika totál fejre állt, hála papinak.




A furgont vezetése hosszasan lefoglalta a csapat csipet részét, bár némi vita támadt időnként azon, hogy ki tartsa a kezében a kormányt.




Laci bátya megtette az előkészületeket a grillezéshez....




....majd a mester pillanatok alatt kiképzett egy tanítványt és átadta a fakanalat.
(Már látom a boldog jövőm, amikor csak az ételrendelést kell leadnom Fanninak.)




Néhány röpke pillanat, amikor ez az öntudatos kicsi ember épp nem az akaratát fejezte ki. :)




Így a fociVB közepén két fotó Poci mesterről és sajátos, de ígéretes technikával futballozó tanítványáról, Ákosról.






"Igyanak, asszonyok!!!!"




"We are family!"

2010. június 9., szerda

Hétvége Szécsényfelfalun

8 felnőtt és 10 gyerek -a kiskorúak hamar rájöttek, kinek is kedvez ez az arány!
Kedvezett igazából mindenkinek, mert a nagyon mini anyánlógókon kívül a többieket alig lehetett látni, úgy elbandáztak a hatalmas kertben, így mi (fiatalos) öregek is szusszanhattunk néha kicsit.
Köszönet Ádáméknak, Illéséknek és Daniéknak a felhőtlen hétvégéért!!!




Pizsis billiárdparti -otthon ilyenkor már jócskán alvásidő lett volna!


Felnőtt a felnőttel beszélget -nagy dolog ez!


Apák bombázzák a gyerekcsapatot.


Még mindig bombázzák.


Még mindig...


...és még annál is elszántabban! :)


Az egyetlen kisember a világon, akivel Máté önszántából megosztotta a motorját. Csak bólogatni tudok! :)


Fanni a játék vadászlesen pózol.


Mások a labdacsata helyett csendesebb mókát választottak.


Össznépi Actívia.


Így ping-pongozik Niki.


A férfiak is szórakoznak.


Volt ebben a kertben minden, kis tó, patak híddal, vízkerék meg minivízesés... Itt Máté épp átkel a hídon.


A diófa alá épített magaslati minigolf pálya a nagyobbak székhelye lett, pokrócokkal, nasival bevackolták magukat, és hogy mi mindent csináltak, arról Fannit faggassátok.


Máté a vízkereket tanulmányozza.


A napsugár hamar megszárította volna a többhetes esőzés miatt felázott füvet, de a gyerkőcök tettek róla, hogy maradjon egy kis cuppognivaló sár. :)


Apa pedig hadirokkant derekával is tett róla, hogy a banda ne éhezzen, és sok finom grillhusit sütött.


Sokat mókáztunk és keveset fotóztunk, a nagyok megmászták a Salgó várát igazi merülős-sáros hegyi úton, amire azóta is nagyon büszkék, Máté pedig naponta többször meglátogatta motorja hátána  villanyoszlopon lakó gólyacsaládot, a kislibákat legeltető bácsit, no meg a zsákutcát. Gyönyörű erdőket és hegyeket láttunk, és olyan fenyősort, amelyben minden fának más zöldárnyalata volt. Bodza-, akác- és  parázsillatot szívtunk.
Nagyon jó volt.




Itt pedig már itthon: még nem volt energiánk felfújni a hatalmas medencét, de a hirtelenjött nyárban a kis pancsoló is élmény.