2009. augusztus 31., hétfő

Szülinapok minden mennyiségben, 1. fejezet

Sok-sok megmutatnivalóm van, de még vár egy hatalmas adag befőzni való bodza, kisebb hegy vasalnivalóból, és sokan mások, így most csak gyorsan bemásolom ezt. Apa írta két héttel ezelőtt, Fanni szülinapját követően, és ő készítette a videót is. Türelmetlenek legalább az utolsó percet nézzék meg, nagyon édes!!!

(2009.08.17)
A vasárnapra tervezett, nagy közös szülinapi partink végül Murphy törvényeinek megfelelően alakult. A dolog bevezetéseként pénteken megünnepeltük Fanni szülinapját, ahol a Csodák Palotájában tett kirándulás után Fanni kérésének megfelelően ezúttal a Tortuga étterembe látogattunk el ebédelni. Az első csalódás az volt, hogy délután két óra magasságában még az előző este elkészített ételeket szolgálták fel nekünk megmikrózva. Ezzel le is vettük a Tortugát kedvenc éttermeink listájáról, de a csattanó még ezután jött. Szó szerint. Ugyanis még mielőtt megpróbálhattunk volna desszertet rendelni, hangos csattogások közepette elfüstölt az elektromos rendszer. Egy ideig küzdöttek vele ugyan a helyiek, de mikor bejöttek az utcáról, hogy ég a tető, úgy láttuk jónak, ha nem forszírozzuk tovább a dolgot, fizettünk, és eljöttünk. Mire a kocsiba beültünk, már a tűzoltók is kiértek. (Ha jól tudom végül komoly tűz nem lett a dologból, tehát maga a hely azért nem égett porig.)
Az i-re a pontot ezek után az tette fel, hogy estére Máté belázasodott, és belekezdtünk a tüszős mandulagyulladás hatodik fejezetébe. A vasárnapi partira hivatalos családok körében végzett gyors közvéleménykutatás nyomán végül úgy döntöttünk, hogy a tervezett buli gyerekzsúr részét elnapoljuk, annak ellenére, hogy legtöbben határozottan kiálltak amellett, hogy miattuk nem kell lemondani, ha megtartjuk, ők jönnek szívesen így is. Előzetesen mi már készültünk ugyan egy vésztervvel, hogy ha Máté lebetegszik, akkor majd Papit megkérjük, hogy a gyerekbuli idejére távolítsa el a közelből, de így, hogy ennek most a konkrét megvalósítását is át kellett gondolni, beláttuk, hogy nem tudnánk biztonságosan megoldani. Veszélynek meg senkit nem szeretnénk kitenni. Maradt tehát a zsúr lefújása, egész pontosan elnapolása (jelenleg úgy néz ki, talán egy hét csúsztatás elegendő lesz).
Utólag persze már szinte hálásak is vagyunk, hogy így döntöttünk, mivel a szombat az változatos kalandokon keresztül azzal telt, hogy próbáltuk Máté lázát 39 fok alá küzdeni. Ebben a küzdelemben pedig sem a lázcsillapítók, sem pedig az orvosi ügyelet nem állt a mi oldalunkra. Így vasárnapnak már meglehetősen kimerülten futottunk neki, s ha teljes programot kellett volna végigcsinálni, hát nem biztos, hogy sikerült volna állva maradni a végéig.
Szerencsére a nagyok viszonylag megértően fogadták a dolgot. Jött tehát a vasárnap, nyugodt, családi körben. És amint az látható, ők így is nagyon élvezték:


2009. augusztus 25., kedd

Elnézést az elmaradt válaszokért, hiába várt posztokért. Sok volt a dolgom, el is fáradtam nagyon, és nincs most olyan időm, amit a számítógép előtt tölthetnék. Pár napot még kérek, aztán jövök, mert rengeteg mindenem halmozódott fel!

2009. augusztus 11., kedd

2009. augusztus 6., csütörtök

Piros

Véletlenül lett ennyire piros ez a sorozat. :)





2009. augusztus 4., kedd

Szegény Sanyi....

Ez valójában már a végkifejlet:

Ez a gyerekhegy alatt kuksoló muksó Sanyi, Ádám apukája, akinek akkora nagy szíve van, hogy azt minden gyerek perceken belül megérzi, végül Rajta csüng mindig az egész bagázs. Nagyjából ahogy a kép is mutatja.

A dolog így indult, "szimpla" lovacskázással.

De a lovacskák is fáradnak egy idő után.

Az összeomlás pillanata.

Nemcsak lapogatták, némi füvet is próbáltak tömködni a szájába, hátha attól úgy új erőre kap.

Nem így történt. De ezért a képért milliókat zsebeltem a Natur Aqua marketingeseitől. :)

Ez pedig itt már egy másik nap, valamivel kevesebb gyerek, és ugyanaz az apuka.

Ádám nagyon tudja, hogy kell a dömperről lepottyanni.

És végül egy portré, a gyerekek szívében csupa nagybetűvel: ÁDÁM.

2009. augusztus 3., hétfő