2011. március 30., szerda

Teve

Most, hogy Polly velünk van és nagy boldogságunkra a háziállat-posztot betölti, Máté végre rájött, hogy ő még egy háziállatot szeretne:
M: Anya, szeretnék egy tevét!
Én: Szivem, a teve nem érezné jól magát a kertünkben, a sivatagot szereti.
M: Mi lenne, ha elpusztulnának a növények?
Teve és szuper-size homokozó egy kalap alatt, hmmm.... Kérjük, ha valakinek van egy felesleges tevéje -esetleg sivataggal együtt-, utánvéttel postázza!

Itt pedig Máté első emberkéje. A morci külső ne tévesszen meg senkit, minden, ami a papíron látható, meglehetősen esetleges még, az alkotó szerint ez az emberke örül:


Ez egy rajz, amit Fanni rajzolt a leendő kutyusáról, amikor Pollyt még nem árultuk el neki:


Ez pedig Fanni saját kezűleg feliratozott füzete:


2011. március 28., hétfő

Csabatta

A ma reggeli indulás előtti készülődésnél szóba került valahogy a csabatta (helyesen: ciabatta), a kenyérféleség. Fannin látszott ismét, hogy porszem került a gépezetbe, zakatolni kezdtek a fogaskerekek, ahogy próbálta helyre rakni magában a dolgokat. Nem boldogult.
- A csabatta az a szőrös majomféleség a Csillagok Háborújából?
- Nem szívem, az Csubakka - válaszolta volna Anya, ha kap némi levegőt a röhögéstől.
Ráadásul én a hétvégén már tartottam neki gyorstalpaló kurzust a témában, amikor valamiért szintén a Csillagok Háborúja jutott az eszébe, és mindenféle dolgokat kérdezgetett. Leginkább persze azon volt leakadva, hogy amikor Anya megengedte nekik, hogy megnézzék, én miért a 4. részt mutattam meg nekik először?
Lényeg a lényeg, a kérdezősködés közben egyszer csak beugrik neki valami:
- És a gorilla?
- Miféle gorilla?
- Hát a Csillagok Háborújában az a gorilla?
Gondolkodok erősen, végiggondolom a kikötői lokál furcsa szerzeményeit, és már kezdeném neki magyarázni, hogy tudod ez ilyen fantáziavilág, meg minden, amikor végre leesik a tantusz:
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, az nem gorilla, az WUKI!!


update: úgy látom muszáj kibontani, mert Anya sem érti a wukit. A gorilla az Csubakka, akinek ez a neve, fajilag pedig nem gorilla, hanem wuki. Na.



2011. március 27., vasárnap

Kutyás nappalok és kutyás éjszakák....

Csak hogy megörökítsem kis kutymorgónk első napjait, mert ha nem írom le, úgyis elfelejtem, mint mindent.

Első nap úgy éjfél körül Polly roppant büszkén és boldogan csóválta be magát a hálószobánkba: addig dolgozott, amíg megtalálta a hibát a gépezetben és a rosszul becsukott teraszajtón át bejuthatott az áhított személyekhez. :)
Második nap éjfél körül elkezdődött a bömbölés, ami apró szünetekkel folytatódott. Háromra már feladtam minden elvemet és kibattyogtam pokrócba csavarva maximum hangerőre kapcsolt kutyánkhoz, remegve kicsit, hány szomszéd állhat már a kapunk előtt harci fegyverzetben. A kosarába utasítottam az ebecskét és röpke egy óra alatt sikerült lenyugtatni-bealtatni. Utána már csend volt.
Reggel aztán sunnyogva -és ha birtokolnám az ominózus testrészt, behúzott farokkal- indultam iskolába-oviba a kölkökkel, várva, hányan csapnak majd le ránk egy kis fejmosásra. Aztán napközben szépen beszéltem mindenkivel, akinek megzavartuk éjszakai álmát és kollektíve megbocsátottak.
Polly pedig aznap ahányszor kiléptem az ajtón, rohant a kosarába, és "látod, azt csinálom, amit szeretnél" fejjel várta, hogy bezsebelje a simit. Gondolta, ha este olyan boldoggá tett, amikor végre nyugodtan kiterült a kiskosárban, ez biztosan máskor is bejön. :)
Harmadnapra azt is megértette, hogy nem ő dönti el, mikor foglalkozunk vele. (Első kutyás lévén muszáj valaki okosabbra hagyatkoznom, így Jan Fennel kutyapszichológus elvei alapján nevelgetjük a kis ebet, szerinte pedig első dolog helyretenni, ki a falkavezér, ennek is a legelső módszere, hogy a falkavezér kezdeményez minden kontaktust.) Kicsi okos kutyának ez hamar le is esett, csak hát nehéz ám az ember kutyájának uralkodni magán és kivárni, mire sorra kerül, úgyhogy ő is próbál idomítani engem: pici ideig a nyomomban nyüszög, aztán rájön, hogy ez nem működik, úgyhogy leül és óriási szemekkel, hegyezett füllel, mint egy nagy felkiáltójel várja, hogy mikor hívom már. Mikor végre meghallja a nevét, olyan, mint egy rakétakilövés! :)
Ja, és nem üvöltött éjjel. Napközben gyakoroltuk, hogy a "cssss"-re elhallgat, és éjjel, ha elkezdte a nyafogást, elég volt csak kiszólni, máris csend lett.
Hétvégére aztán kettesben maradtunk,  a gyerkőcök elmentek kicsit mamizni-papizni. Ma befutottak, és Polly a két nap alatt is rengeteget oldódott -napról napra látszik rajta, hogy ahogy megszokik itt nálunk, egyre nyugodtabb, vidámabb. Behúzott farokkal menekülés helyett körbeugrálta a gyerekeket, osztott puszikat, még simogatni is hagyta magát: kapott is jópár jutalomfalatkát tőlük. Fanni meg is kérdezte: "Anya, hogy idomítottad meg egy hétvége alatt ennyire a Pollyt, hogy így szeressen bennünket?"
Kutyaidomári nimbuszom tehát már van, legalábbis a lányom szemében!

2011. március 24., csütörtök

Polly

Az utóbbi 7 évben az volt a jól bevált tendencia, hogy kétévente családunk újabb taggal bővült.
A legutóbbi létszámnövekedés óta eltelt a harmadik év is, de most végre sikerült helyrebillentenünk a nemek egyensúlyát a csapatban. :)
Bemutatjuk Polly kisasszonyt:



Folyamatosan 100%-os a figyelmi készenlét.



Nem tudom, mikor fárad el.



Kisemberekből még nem sokat láthatott, mert a gyerkőcöket még óvatosan kerülgeti, én viszont már jó sok csókot bezsebeltem.



Labdát szugerálva.



"Mikor dobod már el?"- fej.


És a fényképezőgép kattanására is azonnal felfigyel.

Íme egy videó az érkezése napjáról:


2011. március 23., szerda

Utánpótlás

Emlékeztek még erre a videóra? A fess fiatalemberre 1:34-nél, aki helyben fut?



Bő 2 éve történtek ezek. Poci azóta (egyebek mellett) a Mario Galaxy 1 és 2-t nyomja, olyan szintű feladatokat old meg bennük, és olyan főgonoszokat győz le, amiket már Apa sem tud (és ez most véresen komoly, egyáltalán nem túlzás vagy vicc).
Máté folyamatosan mondogatja, hogy ha nagy lesz, ő is fog Wii-zni, és ő is le fogja győzni a komoly robotot. De amikor Poci megkéri, hogy segítsen be neki (a Mariot lehet együtt is játszani úgy, hogy az egyik besegít a másiknak kisebb, egyszerűbb dolgokkal), vagy amikor próbálják rávenni, hogy próbáljon ki valamit ő is a Wii-ből, akkor rendszeresen az a válasz: majd csak ha nagy leszek!
Azért legutóbb mégis sikerült rávenni. Az utánpótlás nevelése megkezdődött.
(Nem emlékeztet valakire? :)

2011. március 21., hétfő

Lábasfejűek

Pocink elkapott valami vírust, szombat éjszaka lekecmergett szépen csendben, és a gyomra tartalmát elhelyezte ő a wcben. Utána Anya biztos ami biztos, inkább itt lent altatta el, hogy közel legyen a wc, ha szükséges. A logisztikát úgy alakította, hogy aludjon inkább fordítva az ágyon, hogy a feje a másik irányba legyen, így könnyebben oda lehet pakolni az ágy mellé a lavórt.
Na erről a fordítva alvásról viszont nekem meg felsejlett egy ősrégi sztori.


Laci Bátyáéknál voltunk vendégségben Bodrogolasziban. Fanni még talán 3 éves sem volt, Poci alig pár hónapos. Megkaptuk a hálószobát a nagy franciaággyal, hogy elférjünk rajta hármasban Pocival, Fanni meg az ágy mellé a földre kapott egy szivacsmatracot.
Poci szokásához híven bejátszotta az egész területet alvás közben, így esett, hogy hajnal felé már valahol a lábunk környékén szuszogott, fejjel a lábunk irányába. Anya úgy gondolta, hogy mégsem várja meg, hogy tompa puffanással lefigyeljen a parkettára, cselekedni kell. Megmozdítani nem nagyon akarta, mert akkor felébred, és végünk. Megfordult hát ő is az ágyban, és Pocikát átkarolva próbált visszaaludni.
Nem sokkal később (kb. hajnali 3 lehetett, tök sötét) felébredt Fannika. Feltápászkodott a matracán, és elkezdett kapaszkodni fel az ágyra, oda, ahol Anya fejének kellett volna lenni. A sötétben látni nem látott semmit, úgyhogy tapogatózott, és igencsak csodálkozhatott a tapasztaltakon. Végül megszólalt:
-Te ki vagy?
Anya, aki eddig még csak halkan kuncogott, most felnevetett:
-Anya vagyok.
Súlyos másodpercek teltek el. Fannika próbálta feldolgozni a hallottakat, de úgy tűnt nem boldogul:
-És fejed is van?


(Pocika egyébként jól van azóta, a szombat éjszakai szeánsz után nyomtalanul látszik eltűnni a dolog. Most reménykedünk, hogy nem megy végig mindenkin.)

2011. március 17., csütörtök

Hétköznapok, ünnepnapok...

Mióta a munkát is bele kell passzíroznom egyébként is fullos hétköznapjaimba, egyszerűen nem tudom rávenni magam az írásra. Ha esténként épp nem a munkába fulladok bele bébifektetés után (félreértés elkerülése végett: dolgozni jóóóóó, csak fárasztó), akkor a tavasszal érkező új családtagunkat keresgélem (erről meg majd később :), csokit eszek vagy olvasok. És nem blogot írok.
De mivel sokan koppintottak már a fejemre emiatt, bár fényképezni sem nagyon szoktam, de azért egy hónap alatt valamicske csak gyűlt, úgyhogy bizonyítékképp, hogy élünk, sőt ahogy tavaszodik, néha virulunk, tessék:



Imád festeni! Sőőőőőt -überbüszke anya dicsekszik-, igazi cuki fej-láb emberkéket rajzol!!!!



A könyvespolc teljes tartalma a nappali teljes felületén, azaz az új hobbi, az útépítés könyvből. Szívből remélem, hamarosan lesz újabb új hobbi.



A két pasi egyre inkább rátalál a közös hangra!



És ha nincs ott Fanni, olyan szépen eljátszanak.


Ez pedig már buli! Papa ismét 18 éves lett. :)



Az ünnepeltek.



És az ünneplő tömeg egy töredéke.



A szülinap átélésében Szonja jelenleg verhetetlen.



Bár azért 2 torta két tűzijátékkal még egy visszafogott férfiembert sem hagy hidegen.



Ha fújni kell, van, akire számíthat az ember!



A csemeték abszolválták a majdnem lehetetlent: találtak itt is egy nyugodt zugot maguknak.




Végezetül: Fanni mindig kapható egy portréra.

2011. március 8., kedd

Fanni és a méltányosság

Fanninak névnapja van. Anya tegnap éjszakába nyúlóan sütötte a sütiket, amivel az osztályát megvendégelheti ez alkalomból. Ma reggel már épp az öltözködés kezdődik az indulás előtt, Anya a kezében egyensúlyozza a sütis dobozokat, amikor Fannika észbe kap:
-De Anya, innivaló is kell!
-Nem kell az szívem, nézd itt ez a sok gyönyörű süti.
-De Pocinak is volt innivaló!
Két napja Poci névnapján valóban vittek be egy kis szörpöt is az oviba a sütihez. Anya belátja, hogy már így is 5 perces késésben vannak, nincs értelme vitát nyitni.
-Rendben, beáldozom akkor a maradék szörpünket.
Fannika meghatódik:
-Anya, amiért feláldoztad a szörpöt, cserébe nem fogok nyávogni az öltözésnél a sálfelvételnél...


No comment.