A nagyok szabadságra mentek a nagyszülőkhöz, azt hittük apával, mi is "nyaralunk" majd, egyvalakinek azonban határozottan más volt erről a véleménye, és tett is arról, hogy egyedül csak Neki legyen nyaralás ez a majdnem két hét.
Emlékeim szerint az egygyerekes anyaság kellemes, a háromgyerekességhez mérve szinte láblógatós időszak, ám ezúttal az egygyerekem felszorozta magát, és lógott rajtam rendületlenül, egész álló nap és egész álló éjjel.
Kétség nem fér hozzá, ez a Máté ideje volt.
Most, hogy ilyen rengeteget lehettem Vele és csak Rá figyeltem, lenyűgözött, milyen okos, mennyi mindent tud.
A passzív szókincse, a beszédértése már bőven lefedi a hétköznapok dialógusait és a maga kis nonverbális módján válaszol is mindenre. Sőt, úgy tűnk, lassan eljön az idő, hogy hajlandó mondani is néhány dolgot, az utóbbi két napban három új szót is felvezetett és igen nagy büszkeséggel konstatálta a produkció által kiváltott ovációt. Új mondanivalói: tó (motorkirándulásaink kedvelt színhelye), dől (mármint Ő eldől én meg kapjam el) és Joe (Joe Komposztor a Verdákból, a kiejtése még nem tökéletes, így mondja: dó).
A szokásos egész napos autótologatás mellett játszottunk ügyességi játékokat is: hihetetlen, már elsőre milyen szépen fűzögette a gyöngyöt a hurkapálcára, berakta a helyére a babakirakó hiányzó részeit...
Sőt, az ültetőlapátot majdnem ugyanolyan jól kezeli, mint az anyja. Egyik délután ugyanis megdöbbenve vettük észre, hogy kedvenc virága, a kövirózsa ott fekszik a füvön kiásva, mellette a lapát, maga az ásás teljesen szakszerűen elvégezve. (Utóbbinak mág örülni is lehetne, előbbit is megbocsájtjuk, mert a növény túlélte.)
Emlékeim szerint az egygyerekes anyaság kellemes, a háromgyerekességhez mérve szinte láblógatós időszak, ám ezúttal az egygyerekem felszorozta magát, és lógott rajtam rendületlenül, egész álló nap és egész álló éjjel.
Kétség nem fér hozzá, ez a Máté ideje volt.
Most, hogy ilyen rengeteget lehettem Vele és csak Rá figyeltem, lenyűgözött, milyen okos, mennyi mindent tud.
A passzív szókincse, a beszédértése már bőven lefedi a hétköznapok dialógusait és a maga kis nonverbális módján válaszol is mindenre. Sőt, úgy tűnk, lassan eljön az idő, hogy hajlandó mondani is néhány dolgot, az utóbbi két napban három új szót is felvezetett és igen nagy büszkeséggel konstatálta a produkció által kiváltott ovációt. Új mondanivalói: tó (motorkirándulásaink kedvelt színhelye), dől (mármint Ő eldől én meg kapjam el) és Joe (Joe Komposztor a Verdákból, a kiejtése még nem tökéletes, így mondja: dó).
A szokásos egész napos autótologatás mellett játszottunk ügyességi játékokat is: hihetetlen, már elsőre milyen szépen fűzögette a gyöngyöt a hurkapálcára, berakta a helyére a babakirakó hiányzó részeit...
Sőt, az ültetőlapátot majdnem ugyanolyan jól kezeli, mint az anyja. Egyik délután ugyanis megdöbbenve vettük észre, hogy kedvenc virága, a kövirózsa ott fekszik a füvön kiásva, mellette a lapát, maga az ásás teljesen szakszerűen elvégezve. (Utóbbinak mág örülni is lehetne, előbbit is megbocsájtjuk, mert a növény túlélte.)
Jöjjön néhány kép a közös időnkről:
Minden esőmentes napon több órás túrát nyomtunk le a lakóparkban és környékén. Nem, nem sétatempóban.
Felfedeztük a mezőt és a környező tanyavilágot is.
Hát ezek meg kicsodák?
Minden nap alsó hangon fél órás pancsit nyomtunk, legalább 30 matchbox társaságában.
Apa még az udvaron is összedobott egy mini strandot neki. Bár végül megint az autók fürödtek inkább. Aztán elkezdődött az anyagcsere a homokozó és a kád közt, végül mindkét helyen dagonya jött létre.
Ismét meghódítjuk a pusztaságot.
És az új szenvedély: kavics!
Pocika ennyi idősen ugyanez előtt a ház előtt kavicsolt ugyanígy. Ennyire azért nem működhet a genetika!!!
Kincsekkel tele a kis mancs.
Itt pedig már betegállomány van: lenyomtuk a negyedik tüszős mandulagyulladást is a sorban. Ezt inkább nem is kommentálom. Holnap jön az immunvizsgálat eredménye, ezt most már érzi is a gyomrom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése