2009. december 16., szerda

Otthonülők

Hála a H1N1 oltásnak, amit végül -szándékaink ellenére- pulmonológusunk parancsára megkaptunk, most itthon dekkolunk és szobafogságban várjuk, hogy kialakuljon az immunitás.
Ádám-hiányunk van, meg emberhiányunk, meg világgá mehetnékünk, mert bár mindenhol jó, de legjobb otthon, ez is csak akkor érvényes, ha időnként máshol is lehet az ember.
De azért élünk és virulunk, történik velünk ez-az-amaz.

Játszanak.

Köszi, Télapó!

2009. december 14., hétfő

Első hó -vagy valami olyasmi

Csodaszámba megy, ha decemberben hó hullik, így tegnap azonnal rohantunk ki, amikor megláttuk a hatalmas pelyheket -már amennyire 3 gyerekkel fel lehet gyorsan öltözni téli hacukába.
A két nagy kapkodta a hópihéket, mint a kismacskák, Máténak nem is nagyon tűnt fel, hogy valami történik, szokás sszerint minden szabad kapacitását lefoglalta a motorja.

Tessék meresztgetni a szemeket és megtalálni a képen a hópelyheket is!

Nagy fogás a kabát ujján!

És ráadás: családilag kinyúltunk egy jégkorszak erejéig.
Nem bánnám, ha 3 hónapra itt is beköszöntene. :)

2009. december 10., csütörtök

Télapózós hétvége

Télapó hétvégéjén megszálltak minket a nagymamik-nagypapik-nagynénik-nagybácsik -együtt igazi a móka! Fotózni a nagy nyüzsgésben természetesen elfelejtettem, íme az a néhány pillanatkép, ami mégis készült.

A törpök fejükön glóriával: ennél angyalibbak régen voltak már. (Hozzáteszem, december 5-én olyan rosszcsontok voltak, hogy már majd' a hajamat téptem. Nem is értem, Télapó hogy a túróba nem vette ezt észre...)



Itt pedig Máté indította el a láncreakciót:

Ennél tutibb ajándékot! :)

Gyagyás bagázs.
(Papi nem olyan egy kicsit, mint valami génmanipulált Mikulás?)


2009. december 4., péntek

Ami a nyárból kimaradt

Most, hogy végre itt a december, felmelegítésképpen itt egy kupac nyári kép, amit nem volt időm eddig megmutatni:


Szonja szülinapja





Apa szülinapja




Pucér pasik

Balaton







Poci és apa huncutkodnak




Művelődés


2009. december 1., kedd

Melyikük a veszélyesebb?

Természettudományi Múzeum, Predátorok c. kiállítás, 2009 májusa

2009. november 30., hétfő

Friss...

...ropogós képek!

Rokkant büdös kölkök számára szuperpapák által kreált toszigáló szerkezet.
Fanni ugyanis egy héttel ezelőtt egy ügyes elesés következtében sikeresen összezúzta a bal lábfejét, először lábilag elefántbébivé változott, jelenleg pedig kaméleon -méregzöldből lilába vált éppen. Járni pár napja már picit tud -inkább csak másodperces időintervallumokban, de ez is valami. Nagykátán azonban luxuslevegőzésben volt része.


Ez pedig már adventi készülődés.
Elég esélytelenek voltunk, hogy mi is a létra tetejére kerülhessünk, de a nap végére a dobozokból a díszlet nagy része a helyére került.

2009. november 20., péntek

November

Ritkán sikerül rávennem magam, hogy a képtöltögetés mellett írjak is néhány sort magunkról, pedig tudom, lenne, akit érdekel. Tudjátok, ha valaki az alvóidejéből lop a blogolásra....(is).

Na jó, a kedvetekért ma tusolás helyett írogatok, de ha valaki holnap összefutna velem, magára vessen! :)

Tehát:
Máté. Két éves lett októberben. Ennek örömére úgy döntött, tud beszélni. Addig volt ugye mindennemű jármű babanyelven, brűdudlu(=autó), gaga(=traktor) és társai, plusz nevet kapott még egy-két szerencsés, természetesen Vavával(=Fanni) az élen, volt még ka(=cica) meg nyihi(=ló), no és anna(=innivaló). Aztán hajdúszoboszlói tartózkodásunk alkalmával -vegyük úgy, hogy mami-papi kisugárzásának egyenes következményeképpen- egyik napról a másikra mindent megnevezett, amit csak látott, és semmi babaduma, mindent a saját nevén szólított. Egy hét múlva már kétszavas mondatokat fűzött össze, most mindent mond, cukin, döcögősen, még a ragok előtt is szünetet tart, mintha mind külön szó lenne.
Szerepjátékozik is. Természetesen kizárólag járművekkel, melyek élnek és társalognak egymással.
A mandulagyulladások? Rengeteg kivizsgáláson átestünk, bántak velünk jól s rosszul, nem sorolom inkább. Minden negatív. Jelenleg a Bethesda fül-orr-gégészetének főorvosa kezeli, szerinte is rejtélyes eset, egyetlen gyanúsított az allergia miatt rossz állapotban levő nyálkahártya, talán azon tud minden megtapadni. Jó hír viszont, hogy már 2 alkalommal sikerült Bioparoxszal megállítanunk, antibio nélkül. Jelenlegi cél, hogy legalább 3 éves korig benn maradjon a mandula. Gondolhattok rá ezügyben. :)

Poci.
Egyre rosszcsontabb rosszcsont. Fifikásan teszi a dolgát, állandóan kacagó szeme és imádnivaló személyisége miatt nehéz rá haragudni, pedig rendesen feszegeti a határokat. Nincs komoly ellenszegülés, mindent csak csendben, suttyomban...
Hihetetlen eszes. Fanniról ragad rá minden. Mostanában elkezdték érdekelni a feladatlapok, bár szerintem még korai, de ha valamit magától szeretne, abban partner vagyok. Na és társasozunk rengeteget, mindegyik játékkal addig nyomjuk a visszavágókat, amíg ő győz, akkor aztán jöhet a következő.
Ja, és tegnap rajzolt egy emberkét! Ceruza a kezében! :)

Fanni. Megdöbbentően nagylány lett.
Millió dolog érdekli, a feje állandóan ötletekkel tele, olyan, mint én, ha egy nap száz órából állna, az is kevés lenne neki.
Már szépen összefüggően olvas, a fiúknak is szokott meséket felolvasni. Ha feladatokat old meg, maga olvassa el az instrukciót.
Persze a régi hisztis banyek is ott lakozik benne, de most már csak magában durrog. Kivéve, ha fáj valamije -azt a visítást és drámát senki ne kívánja megismerni.

Hárman együtt. Sokszor megmelengetik a szívemet. Persze egész nap folyik a háború, de ha bármelyiknek komolyabb kínja van, azonnali fegyverszünet és vígasztalás. Máté rajong Fanniért, ő meg úgy babázik vele, mint egy pótanyuka. A két férfi rivalizál, de abban a pillanatban, hogy Fanni nincs ott vagy mással foglalkozik, úgy eljátszanak együtt, hogy élmény őket nézni.
Ezen a héten a nagyok elkezdték az ovizást -eddig nem jártak, mert a beígért nyári átépítést szeptemberben kezdték el, és verték szét az ovit úgy, hogy a csoportok egy része (Pocié is) benne maradt: a töményen szálló építési port nem kockáztattuk be az asztmás tüdejüknek. Nagyon jó volt itthon házi ovizni, vegyes érzelmekkel adtam be ismét őket, de belátom, kell nekik, és Máténak is jó a délelőtti ráfigyelés.

Én? Fáradt vagyok, pont. Mert az a büdös kölök alhatna éjszaka...

Uff. Bszéljenek tovább a képek:

Mély átéléssel...

...és rengeteg megélt tapasztalattal teszi dolgát a házi orvosunk.

Tipikus. Egyvalaki nem csípi az alkalmazkodást a csapatban.



Motorbaleset.


Rékuval virtuális bicikliverseny.

Upsz, hirtelen gyereklétszámnövekedés!
Ismét megszállt minket a Barkóczi família, tartsák meg jó szokásukat! :)

Királylányok a ruhásszekrény több felvonásban történő kipakolása után.

Pizsamaparti.

Tiltakoztam azellen, hogy Anta engem fényképezzen, de végülis örülök, hogy nem fogadott szót.
Csak hogy lássátok: én ebből nagyon-nagyon-nagyon sokat kapok! :)