2008. június 28., szombat

Június

A nagyocskáim most épp mamit és papit boldogítják, én pedig mazsolázgatok a fel nem rakott képeinkből. Rengeteg van még.

Íme Máté, aki az igazak álmát alussza. (Most bezzeg, hogy csak az Övé vagyok, legszívesebben egész nap bulizna!)

Ez a kép a szilvapampedlivel való igen jó kapcsolatát örökíti meg.

Fanni szoptat. Anyaságból komoly szakképzést kapott az utóbbi 3 évben.

Poci is szoptat. Ő meg egyszerre két anyától kapja a szakképzést, az intenzívebbet persze Fannitól. Így aztán nincs lemaradva.

A két nagy, ha éppen nem találnak megfelelő vitatémát, kiválóan el is tudnak játszani. Na persze ha a szájak egy kis segítséggel be vannak tömve...

Nyugalom, yessss!

Íme egy fülfájós kép Mátéról. Sajnos az utóbbi időszakban majd minden hétre jut egy betegség valakinek ötőnk közül, itt épp Ő volt soron. Ezúttal is a fülgyulladást húzta a nagykalapból.

És még egy. Olyan édes így is.

Másfél gyerekkel.

Fanni copfokkal.

És Ők ketten. (Mázli, hogy Poci nem üvöltött, hogy neki is kell copf. Kései dackorszakba esett ugyanis.)

2008. június 12., csütörtök

2008. június 8., vasárnap

Vadaspark és gyerekvasút

Múlt vasárnap sikerült apát rábeszélni, hogy tartson gyereknapot a gyerkőknek, nomeg az anyjuknak, aki nem szereti, ha a hétvége semmiben sem különbözik a hétköznapoktól -ami itthonlévő anyukákkal megesik, és az itthonlévő anyukák ezt nagyon nem is szeretik, brrr-, így esett, hogy a gyerekvasút felé vettük az irányt, ráadásul a reggeli "hol is áll meg a vonat és mit lehet ott csinálni" célú internetböngészés után úgy döntöttünk, hogy a budakeszi Vadaspark megállóhely lesz a tökéletes kiindulópot. Izgalmasan indult a nap, mert a 0-áson még alig birkózott a szélvédőmosó a ránk zúduló esővel, de valami csoda folytán Budakeszi fölött már sütött a napocska és ez egész nap így is maradt.

A táj gyönyörű, a Vadaspark bejárata is, az itt lefényképezett látogatók meg még annál is inkább gyönyörűségesek...

Ez a kis imádnivaló vakarcs meg nagyon büszke volt magára, hogy már nagyfiúsan ülhet a gyerekkocsiban.

Igaz akad azért még fejlesztenivaló a technikájában!

Fanni "fannisan" nézelődik.

A kisebb állatoknál kezdtük, a bátor madárkák nagyon lenyűgözték Őket, mint például ez a szarka, a sasról nem is beszélve, aki kissé gusztustalan ebédjét az orruk előtt kóstolgatta.

Mire a nagyvadakhoz értünk, már kicsit elfáradtak, de ez a bátor őzike azért felkeltette a figyelmüket.

Eközben Ő egyre csálébban, de vidáman kitartott, anya pedig abszolválta napi sportját, mire feltolta Őt a kis babakocsiban a terepjáróknak való kavicsos úton.

A legédesebbek egyértelműen ezek a csíkos hátú minivaddisznók voltak. (Nem összekeverni, a háttérben lévőkről beszélek. Bár az előttük álló két miniember is nagyon profi malackodásban, sőt!)

Na, itt már a fáradt Poci relaxál a narancslötyijével.

Elfáradtak Ők is, éhesek is, na indulandusz!

A Szépjuhászné megállóban elfogyasztott (szuperfincsi) lángos és (csöpögős csokis) palacsinta után itt már a gyerekvasúton repesztünk.

Mi is. Upsz, Mátéka lemaradt!

Állomási idill.

Izé, dili.
A kólaautomata meg volt legalább akkora élmény, mint a vonat.

Poci csak az automatával akart pózolni, Fanni viszont mindenre hajlandó. Így megörökítettük szállító eszközünket is.

"Apa szép".

És a visszaút.
Sajnos itt az akku feladta, és az utolsó kép, amin a gyerekek az üléseken kiterülnek és csak a lelógó lábuk látszik, csak az agyunkban tárolódott el. (Én még emlékezgetek kicsit gyorsan rá, mert verzett kéregállományom tuti hamarosan a süllyesztőbe küldi ezt is, mint mindent, amit külső tárhelyen nem archiváltam.)