2011. április 19., kedd

Kutyák, nyulak és egyéb állatfajták

 Aki már unja a Pollys képeket, annak csupa rossz hírrel szolgálhatok: továbbra is komoly utánpótlás várható ebben a témakörben.
A következő fotók illusztrálják, miért küzd már több kutyaiskola is Fannika kegyeiért, hogy náluk tanítsa a "Hogyan nevelj ölebet a terrieredből?" című tantárgyat.



 Nyuszómuszó -Fanni nyuszifül-kreációjában.

 Akár hiszitek, akár nem, még tojást is tud tojni.

 Húsvéti ráhangolódás.

 Ő nem volt hajlandó nyuszóvá válni, cserébe megvillantotta számotokra Közép-Európa legszexisebb férfi felsőtestét (második helyre szorítva ezzel apát, az eddigi csúcstartót.)

 Nyuszó-muszónak azonban még ő is megfelel.

No meg kiskertésznek -házipasik akcióban.

2011. április 15., péntek

Április

A kiskutya, akit már nem poroznak be a méhecskék... (Ivartalanítás után lábadozva.)

Művészet húsvétközeli hangulatban.

A műértő méltatja.

Kirakitiszben szenved: napok óta egyfolytában kirakózik, 25-100 darabosokból van itthon 10, televan velük a padló.

Részükről meg görkoritisz -az egyetlen szépséghiba benne, hogy mire minden védőeszközt felcsatolunk, én beleőszülök.

Kecsesen, mint mindent.

A nyelvét figyeljétek!


Pihi.

Ő továbbra is csak motoron nyomja.

Idill.

Gyengébb idegzetűeket figyelmeztetem, hogy a következő képsor egy kutyatámadást ábrázol!!!


Nem mondhatni, hogy túlzottan tiszteli Fannit Polly, de annál inkább szereti. Aligha lehetne másként, mert Fafa úgy gügyög vele, mint egy babával.


Poci gyakorolja az "ÜL!" parancsot Pollyval -a kezében jutalomfalatka.


Sikerült!

Itt már látja, hogy Fanni kezében is van valami.

"Ül!"

És az ülő kutya falatozhat.

Poci keze még virsliszagú. :)


Megérkezett Máté is -őt különösen imádja Polly, mert rájött, hogy tök egyformák, Máté is kábé pont úgy működik, mint egy kiskutya.

Szeretgetés.

Viszontszeretgetés.

Túláradó viszontszeretgetés.


Máté jókedvében.

Huncut kedvében.

Kutya-macska barátság.


Vagy mégsem?

2011. április 13., szerda

Csócsálok, szundikálok

Délutáni udvarra kimenés. Tessék mindenkinek elkezdeni öltözni, gyorsan, gyorsan, hogy még kicsit kint tudjunk lenni a levegőn, mert amott már jönnek föl az esőfelhők!
Aztán hogy hogy nem, Mátéka elfelejtődött, ő bent maradt. De ezúttal nem bánta. Sőt.
Anya ugyanis a délután korábbi részében Ica sütit sütött. Az elnevezés onnan fakad, hogy pár héttel korábban a szomszéd Ica néni adott egy kis kóstolót ilyen fincsi diós kifli szerűségekből. A kölykök nagy műgonddal pusztították, Anya pedig illendően jelölte a forrást, és mesélte, hogy ezt a sütit Ica nénitől kaptátok. Mátékának a második süti utolsó faltja még a szájában volt, mikor nagy megelégedéssel megjegyezte:
- Nagyon finom az Ica süti.
Szóval most Anya sütött Ica sütit, amelyeket két tálcán hagyott hűlni az ebédlőasztalon, majd kiterelte a csipet csapatot az udvarra levegőzni. Máté hiánya kb. 10 perc múltán tűnt fel. Anya jön be, a házban szinte teljes csend, csak Apa pötyög a billentyűzetén a dolgozóban. Beljebb lép, hát ott találja Mátét a konyhaasztalnál, amint szép komótosan egymás után tolja az arcába a sütiket.
- Hát te meg mit csinálsz itt?
Mátéka végtelenül kiegyensúlyozottan, nyugodt hangon válaszol:
- Cócálok.


A "hát te meg mit csinálsz?" kérdésre egyébként rendszeresen világbajnok egyszavasokat válaszol a fiatalember.
Néhány héttel korábban, ebéd után vagyunk, Anya elmegy itthonról valahova ügyeket intézni vagy bevásárolni, vagy valami ilyesmi.
Máté az ujját cumizgatva beslattyog a dolgozószobámba, és megáll a székem mellett. Eltelik egy perc, két perc, nem szól egy szót sem, csak cumizza az ujját.
Aztán se szó, se beszéd, elkezd felmászni az ölembe. Odaültetem és próbálok közben tovább dolgozni.
Egy idő után feltűnik, hogy nagyon egyenletessé vált a szuszogása. Nézem, hát ez bizony bealudt. Ami nagyon nem jó, mert akkor este nem lesz hajlandó elaludni őfőméltósága.
Elkezdem felébreszteni. Mikor kezd magához térni, rákérdezek:
- Hééé, hát te meg mit csinálsz itt?
Ő pedig a fent említett kiegyensúlyozott, nyugodt hangnemben közli:
- Szundikálok.

2011. április 5., kedd

Márciusi fotók

Kitavaszodott a pasik feje is nálunk, megtettük látogatásunkat a fodrász Kati néninél. Íme az eredmény:


Senkit ne tévesszen meg a bájos mosoly, a teljes beavatkozást mélységes ellenérzéssel ülte végig, tízmásodpercenként jelezve, hogy "mikor lesz már vége?"...


...az első perctől az utolsóig szigorúan összevont szemöldökkel...


...és a Kati néni által feltett elterelő kérdésekre, hogy mondjuk "mi a kedvenc meséd", anya kérésére SZÉPEN,  HANGOSAN válaszolt, mégpedig hogy "nem mondom meg!".


Ellentétben Pocival, aki próbál komoly féfi alakot ölteni a fotón (a következőn már láthatjátok, nem sokáig ment neki), ő végig virágos jókedvében volt, csicsergett és büszke volt magára, hogy milyen bátor és mennyire ügyesen, mozdulatlanul ül...


...végig bíztatta Mátét, hogy jó móka ez...


...és a beavatkozás végén kapott savanyú cukorkáktól az egekbe röpült.


Mutatok egy kis tavaszt is a kertből, ez hérincs, azt hiszem.


Nárciszból nem sok maradt, mert...


...sajnos valakinek ízlik.


Ha jól megnézitek, az egyetlen szellőrózsámat is megkóstolta valaki!


Vajon ki lehetett?????
Szerencsére csak a szép, nagy virágokra bukik, így a jácint, a százszorszép meg a gólyahír túléli, de nem véletlenül nem fotóztam tulipánokat.


Egy kis játék -bár jelenleg épp a központi kutyanevelési témánk, hogy Polly ne Mátét nézze játszópajtinak, mert a kutyamódra, ugatva történő játékrahívás cseppet sem tetszik Máténak (de nekem sem), úgyhogy most leszoktatunk. Mit mondjak, nem egyszerű.


Telefonálás papival.



Fanni feldíszítette kis kedvencét.