2007. december 18., kedd

Indul a nap!

Így kell kitúrni anyát az ágyából:


Már ilyet is tudok!!!

Sőt, egész nap ezt csinálom!

2007. december 8., szombat

Hull a pelyhes

Valójában a Mikulás nem azon az egy bizonyos napon, hanem egy egész héten át folyamatosan jött hozzánk.
Mamáékhoz már hétvégén elküldte a csomagját, mert tudta, épp ott leszünk, volt is benne minden jó, még szarvasagancs és mikusapi is, de Fanninak főleg hercegnős pizsi, Pocinak pedig mindig a legelső édesség, amit kihúzott, volt az igazi, így nem is nagyon kutatott tovább, csak némi ösztönzésre.
Mamiék télapója postán küldte a csomagját, volt is nagy röpködés és öröm, hogy a postás bácsi személyesen Őket kereste, hiszen az Ő nevük volt a csomagon!
A 6.-ai reggelre is bőven megtömte a csizmákat, sőt még adventi naptárt is hozott, bár ezekkel apa nem teljesen értett egyet, mert azt az éjszakát Pocika különösen eseménydússá és zengzetessé tette számunkra.

És miután a Télapó kipihente a mozgalmas éjszakát, pénteken még személyesen is elzarándokolt hozzánk. Nem volt könnyű a várakozás, Fanni ébredés után fél órát még csakcsak kitöltött szépítkezéssel -vitathatatlan az eredmény, nemde?-, aztán már percenként nyúzott engem és rohangált az ablakhoz, hogy mikor jön már.
Mikulás bácsi végtelenül okos volt, tudott róluk jót-rosszat. Fanni megszeppenve hallgatta, igazi nagylányosan, és memorizálta is, mi a változtatnivaló. Poci nem sokat hallott a neki szóló dícséretből és dörgedelemből, mert 3 másodpercenként felhívta a Miki figyelmét, hogy ő most már kéri a "csillagos ajándékot". Máté pedig rátette a pontot az "i"-re azzal, hogy amikor a Télapó felhívta a figyelmét arra, hogy "aludhatna ügyesebben éjszaka", bemutatta legújabb tudományát és hatalmasat kacagott a képünkbe. Ezután nem kétséges, vajon megfogadja-e az intelmet.

Ezt Fanni rajzolta hálából a Télapónak.

Ez pedig az adventi naptárunk.

Máté 5 hetes

No comment...





Anyával, apával

Ezek a képek Máté életének 4. hetében készültek, amikor még nagyon hasfájós volt a kisember, így aztán volt "ürügyünk" arra, hogy hordozhassuk, amennyit csak jólesik, főleg, hogy ezen a héten a nagyok mamiéknál voltak, így jutott is időnk a minire bőven.

Egy kiadós hastekergetős bömbölés után a minipasi ebben a pózban végre ellazult.

Jó, jó, jó, jó, jóóóóóóóóóóóóóóóóóó!

Kis gyötört manócska....