2009. november 30., hétfő

Friss...

...ropogós képek!

Rokkant büdös kölkök számára szuperpapák által kreált toszigáló szerkezet.
Fanni ugyanis egy héttel ezelőtt egy ügyes elesés következtében sikeresen összezúzta a bal lábfejét, először lábilag elefántbébivé változott, jelenleg pedig kaméleon -méregzöldből lilába vált éppen. Járni pár napja már picit tud -inkább csak másodperces időintervallumokban, de ez is valami. Nagykátán azonban luxuslevegőzésben volt része.


Ez pedig már adventi készülődés.
Elég esélytelenek voltunk, hogy mi is a létra tetejére kerülhessünk, de a nap végére a dobozokból a díszlet nagy része a helyére került.

2009. november 20., péntek

November

Ritkán sikerül rávennem magam, hogy a képtöltögetés mellett írjak is néhány sort magunkról, pedig tudom, lenne, akit érdekel. Tudjátok, ha valaki az alvóidejéből lop a blogolásra....(is).

Na jó, a kedvetekért ma tusolás helyett írogatok, de ha valaki holnap összefutna velem, magára vessen! :)

Tehát:
Máté. Két éves lett októberben. Ennek örömére úgy döntött, tud beszélni. Addig volt ugye mindennemű jármű babanyelven, brűdudlu(=autó), gaga(=traktor) és társai, plusz nevet kapott még egy-két szerencsés, természetesen Vavával(=Fanni) az élen, volt még ka(=cica) meg nyihi(=ló), no és anna(=innivaló). Aztán hajdúszoboszlói tartózkodásunk alkalmával -vegyük úgy, hogy mami-papi kisugárzásának egyenes következményeképpen- egyik napról a másikra mindent megnevezett, amit csak látott, és semmi babaduma, mindent a saját nevén szólított. Egy hét múlva már kétszavas mondatokat fűzött össze, most mindent mond, cukin, döcögősen, még a ragok előtt is szünetet tart, mintha mind külön szó lenne.
Szerepjátékozik is. Természetesen kizárólag járművekkel, melyek élnek és társalognak egymással.
A mandulagyulladások? Rengeteg kivizsgáláson átestünk, bántak velünk jól s rosszul, nem sorolom inkább. Minden negatív. Jelenleg a Bethesda fül-orr-gégészetének főorvosa kezeli, szerinte is rejtélyes eset, egyetlen gyanúsított az allergia miatt rossz állapotban levő nyálkahártya, talán azon tud minden megtapadni. Jó hír viszont, hogy már 2 alkalommal sikerült Bioparoxszal megállítanunk, antibio nélkül. Jelenlegi cél, hogy legalább 3 éves korig benn maradjon a mandula. Gondolhattok rá ezügyben. :)

Poci.
Egyre rosszcsontabb rosszcsont. Fifikásan teszi a dolgát, állandóan kacagó szeme és imádnivaló személyisége miatt nehéz rá haragudni, pedig rendesen feszegeti a határokat. Nincs komoly ellenszegülés, mindent csak csendben, suttyomban...
Hihetetlen eszes. Fanniról ragad rá minden. Mostanában elkezdték érdekelni a feladatlapok, bár szerintem még korai, de ha valamit magától szeretne, abban partner vagyok. Na és társasozunk rengeteget, mindegyik játékkal addig nyomjuk a visszavágókat, amíg ő győz, akkor aztán jöhet a következő.
Ja, és tegnap rajzolt egy emberkét! Ceruza a kezében! :)

Fanni. Megdöbbentően nagylány lett.
Millió dolog érdekli, a feje állandóan ötletekkel tele, olyan, mint én, ha egy nap száz órából állna, az is kevés lenne neki.
Már szépen összefüggően olvas, a fiúknak is szokott meséket felolvasni. Ha feladatokat old meg, maga olvassa el az instrukciót.
Persze a régi hisztis banyek is ott lakozik benne, de most már csak magában durrog. Kivéve, ha fáj valamije -azt a visítást és drámát senki ne kívánja megismerni.

Hárman együtt. Sokszor megmelengetik a szívemet. Persze egész nap folyik a háború, de ha bármelyiknek komolyabb kínja van, azonnali fegyverszünet és vígasztalás. Máté rajong Fanniért, ő meg úgy babázik vele, mint egy pótanyuka. A két férfi rivalizál, de abban a pillanatban, hogy Fanni nincs ott vagy mással foglalkozik, úgy eljátszanak együtt, hogy élmény őket nézni.
Ezen a héten a nagyok elkezdték az ovizást -eddig nem jártak, mert a beígért nyári átépítést szeptemberben kezdték el, és verték szét az ovit úgy, hogy a csoportok egy része (Pocié is) benne maradt: a töményen szálló építési port nem kockáztattuk be az asztmás tüdejüknek. Nagyon jó volt itthon házi ovizni, vegyes érzelmekkel adtam be ismét őket, de belátom, kell nekik, és Máténak is jó a délelőtti ráfigyelés.

Én? Fáradt vagyok, pont. Mert az a büdös kölök alhatna éjszaka...

Uff. Bszéljenek tovább a képek:

Mély átéléssel...

...és rengeteg megélt tapasztalattal teszi dolgát a házi orvosunk.

Tipikus. Egyvalaki nem csípi az alkalmazkodást a csapatban.



Motorbaleset.


Rékuval virtuális bicikliverseny.

Upsz, hirtelen gyereklétszámnövekedés!
Ismét megszállt minket a Barkóczi família, tartsák meg jó szokásukat! :)

Királylányok a ruhásszekrény több felvonásban történő kipakolása után.

Pizsamaparti.

Tiltakoztam azellen, hogy Anta engem fényképezzen, de végülis örülök, hogy nem fogadott szót.
Csak hogy lássátok: én ebből nagyon-nagyon-nagyon sokat kapok! :)

2009. november 10., kedd

Ősz

A folyamatos égi zuhany közepette végre megadatott egy napnyi szünet, még a nap is kisütött. Muszáj volt egy kicsit fényképezni!





2009. november 5., csütörtök

Farkinál

Egy lépés vissza az időben.
A Jósvafőt megelőző napokat Farkinál töltöttük Ózdon, sok élményt gyűjtöttünk és keveset fotóztam, az első három képet a telefonomról bányásztam le. Mégis muszáj valamit mutatnom erről, mert olyan nagyon jó volt.

Útban a lázbérci víztározóhoz, sziklamászók.

Ennél jobb móka a világon nincs!

Kukk!

Fifinek is jó világ volt, rengeteg finomság csurrant-cseppent neki. Ez a kutyagyerek tán még az én gyerkőceimnél is szelesebb, sosem lehetett tudni, bújik-e vagy a nadrágunkat ráncigálja -nála imádnivalóbb kis vakrcsot régen láttam.

2009. november 2., hétfő

Jósvafő

Nem tudom, van-e mindenkinek a szívében olyan hely a világon, ahová a legesleginkább tartozik, legjobban vágyik. Az én családomban szinte mindannyian egyezünk abban, hogy számunkra Jósvafő a leggyönyörűbb hely a világon.
Itt született az anyukám, itt töltöttünk sok szép nyári hetet gyerekként, az erdő, a természet mindig hatalmas kaland volt. Évek óta nem jártam itt, de most végre felpakoltam a három gyereket, és -nem kevés zökkenő, autó-lerobbanás, útszéli szerelőre várakozás- után apának hála, aki utánunk jött és az Opelt Suzukira cserélte alattunk, mégis eljutottunk ide.
A gyerekeket épp úgy lenyűgözte ez a gyönyörű táj, mint engem. Nem tudom elmondani, mennyire jó volt ott lenni.
A néhány óra alatt kevés kép készült, de nyáron rengeteget mutatok majd, mert az már biztos, hogy nyaralni itt fogunk! :)

A késő őszi erdő nem rejt már annyi élőlényt, mint a nyári, de kincset azért leltünk: színes leveleket szedtünk, puha mohát simogattunk. A fákról lehulló levelek hangja olyan volt, mint valami zene.

Rengeteg ilyen régi barlangbejárót lehet találni -a titkos ajtók nagyon megmozgatták a gyerekek fantáziáját.

A tengerszem.

A fiúk és a tengerszem.

A másik oldalról.


Legszívesebben minden túraútvonalnak nekiindultak volna.

Fanni és az erdő.

Minden kattintás után elkeseredve láttam, mennyire nem képes a borús idő miatt visszaadni a fényképezőgépem a csodálatos színeket. Ez a kép talán sejtet valamit...