2009. február 22., vasárnap

Divatdiktátor és rajzművész

Fanni bárhonnan képes ihletet meríteni, ha szépítkezésről van szó.
Itt két sálból alkotott. Nagyon nehéz volt meggyőzni arról, hogy utcai viseletnek ez nem annyira praktikus.

Máté pedig lecsapott Fanni ottfelejtett zsírkrétáira, és még mielőtt elkezdte volna felfalni őket, néhány percig adekvátan is használta a rajzeszközt, mi több, megdöbbentően ügyesen.

Itt még buzgón "köríti" Fanni félbehagyott rajzát.

Ez a nézés azt jelenti: "Látod, hogy az asztalra rajzolok, pedig nem szabad?"

Itt pedig máris otthonosabban alkot, minekutána "rendet rakott" a kréták közt.
Ezután sajnos Fanni résen volt, és csak egy krétát sikerült megkóstolni.

Pocikáról nincs kép, esemény viszont van. A nagy ovirajongó egész héten képzelt has- és lábfájdalmakkal küszködött reggelente, sőt csütörtökön már bömbölt is a csoportszoba előtt, hogy inkább hazajön velem.
Pár hete ismét nagyon bújós-szeretgetős korszakát éli, naponta többször elmondja, hogy szeret minket, talán ezzel függ össze az is, hogy most inkább maradna a fészekmelegben. Pénteken azért megoldottuk a problémát, hóna alatt a kedvenc verseskönyvével boldogan masírozott be, Kati néni pedig partner volt és fel is olvasta belőle a csoportnak a legkedvesebb versét

Fanni-száj:
A nap egyik legkritikusabb 3 perce, amikor a kávémat fogyaszt(anám)om, ilyenkor valahogy mindig történik valami. Kedden lecsüccsentem a gőzölgő kávémmal a kanapéra, Fanni rögtön mellém cukorodott, és azon sebtiben hatalmasat pukkantott az orrom alá. Háááát, némiképp csökkentette a kávészünet élvezeti szintjét. Szóvá is tettem:
"Pfú, ez úgy bűzlik, mint a kénkő!"
Fanni rötyögve:
"Anya, ez nem is kéMkő!"

2009. február 17., kedd

HÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Lehet, hogy hallucináltam, de ma mindenki mosolygósabb volt, a fölnőttek gyerekebbek lettek, összekacsintottak, élvezték a várva várt ajándékot.
Mert végre Vecsést is belepte a HÓÓÓÓÓ!

Mi már hét órakor teleszánkóztuk a kertet, majd tettük ezt még két további felvonásban, benépesedett a környék, találkoztunk babákkal, hócsatára alkalmas célszemélyekkel és kutyákkal is, hát kell ennél több?

Egész nap esett a hó, és a felhős ég nem teremtett megfelelő fényviszonyokat a kis kompakt gépemnek. Viszont elfért a zsebemben, és most ez a fő szempont.
Ugye azért felismeritek, ki ismerkedik ott életében először a hóval?

Párszor sikerült lapottyantanom a szánkóról, de nem sikerült teljesen kedvét szegnem. :)

Kis túlélők.

Pista bácsi ezzel a meglepetéssel várta a gyerekeket az ovi udvarán.
Sok ilyen Pista bácsit kívánunk minden ovisnak!

Fanni teljesen egyedül épített hóemberkét. (Én ugyanis közben Mátét üldöztem.)

Poci a tökéletes támasz! Együtt már nagyon ment a szánkózás.
(Amikor Fanni is fölült, a szánkó majd' 60 kilós lett. Konditerem helyett tuti!)

Ilyen gyönyörű a patakpart. Imádok itt lakni!

Angyalkagyár.

Poci támadásra készül.

És belendül. Menekülnöm kellene, mi a túrónak fotózgatok itt? Heeeelp!!!

2009. február 16., hétfő

Ajánlom magamat!

De legalább nem dícsérem! :)

Kedveseim, megszületett harmadik, egyben legutolsó "gyermekem".
Szeretettel várok Mindenkit, akinek van a közelében kreatívkodni vagy játszani vágyó csemete, a "Csiribiri" blogon!

2009. február 15., vasárnap

Alvónap és egyebek

Egyetlen szép napfényes napunk volt a héten, kedvet kaptunk hát egy kis játékra a fényképező időzítőjével. Íme az eredmény, aholis dolgos apánkon kívül mind jelen vagyunk:


Ez már kartávolságból készült.

És még egy a mai napról. Valahogy nyugisabban telt ez a nap, de lehet, hogy csak én éreztem így, mivel hónapok óta először aludtam éjszaka. Apa ugyanis helyettesített Máténál, de erről mindjárt bővebben.
Lényeg, hogy sokszor szomorkodom a polcon porosodó klassz társasjátékok miatt, mivel Máté nem hagy minket nyugodtan játszani velük. Ma azonban Poci és Fanni saját kedvükre levettek egyet, csodák csodája Máté mással foglalta el magát, és ami a hab a tortán: döntetlen lett, így mind a kettő nyert -mert persze ez a dolog veszélyes része.


Na és az alvásról.
Máté és én lent a felnőtt hálóban, apa odafenn a dolgozójában, hogy legalább Ő aludjon. Mert ez a harmadik kisember rossz alvó, átlagosan öttől tizenakárhány ébresztéssel éjjelente. Hogy milyen hatással van ez rám, nem is részletezem.
Ma apa adott nekem egy szabad éjjelt és én alhattam a dolgozóban. Persze hallottam így is az ébresztőket, de két ajtón keresztül meg se nagyon kottyant. Csodák cssodája, az átlag alsó határát hozta a gyerkőc ma éjszaka -sajnos apa ezt nem tekinti égi jelnek.
Reggel Poci jött be a dolgozóba, és megdöbbent:
"Hé, hát te meg ki vagy?"
Aztán rohant le apához: "Anya befeküdt az ágyadba!"
Fanni praktikusabb oldalról fogta meg a kérdést:
"És hogy szoptattad meg éjszaka? Fúj, szőrős tejet ivott?"

2009. február 10., kedd

Farsangolás, rosszcsontságok, mami-papi és miegymás...

Mindhárom gyermekem profin kezeli a háztartási gépeket. A mosógép programozása és beindítása élesben is Máté prioritása. (Nem vicc.)

Így eszik a iskutyus, amikor megunja a kézzel csipegetést.

A szaloncukrot így is el lehet fogyasztani.
Egyetlen hátránya van: a finommotorikát így nem fejleszti.
Viszont sokkal tovább tart az élvezet. (Csokifüggő fogyózók figyelmébe ajánlom!)

Farsang: Poci életében az első, az átöltözés után meg is illetődött kicsit, olyan helyes volt.
Fanni hosszasan töprengett, mert bár gondolkodás nélkül tudta, ő tündérkirálylány szeretne lenni, az oviban elhangzott, hogy a legötletesebb jelmez nyer majd. Végül -nagy örömömre- ment a saját vágya után, és a hab a tortán, hogy végül a jelmezversenyben mindenki egyformán nyert. Szerintem ez az egyetlen jó megoldás, hiszen minden gyereknek a saját jelmeze a legszebb, az az, amivé ő elvarázsolódni vágyott!

Brúnó-indián, aki nem csak Fanni szíve csücske, az enyém is.

A csoportban indul a buli.

Tündérek, ha együtt ropják.

Balázs-cowboy, a másik szívcsücskünk! :)

A kiscsoportban még nem csaptak a húrok közé, ám a két pókember akcióra kész.

Pókemberkék Barbi-boszival.

Amikor délután értük mentem, Poci az ölembe ugrott és azt mondta: "Köszi, anya, hogy kitömtél!" Ugye, észrevettétek, milyen deltás? Kedves "szép nők", ha megmentőre van szükségetek, Neki szóljatok!

A farsangi ebéd után rögtön autóba pattantunk, és Szoboszlón mami-papinál folytatódott a buli.

Ha neki jelmeze lenne, csakis "krampiusz" lenne, az tutkeráj.

Poci "dodzsemezik". Papi kezeli az áramot (villanyt), ha leoltja, megáll a dodzsem, ha felgyújtja, indul.

És táncra is perdülnek.

Most pedig következik a képsor Lili kutyáról, akitől Fanni nem kis dráma során tudott csak elválni. Gyanítom, hogy Lilinek kell egy-két hét, mire kiheveri a látogatásunkat.



Huncutpók, a szeme sem áll jól.

Papi pedig tett róla, hogy a legkisebb "kifeküdjön".

Huncutzsuzsi és Huncutmáté.

Eközben az én telefonomról pár ember váratlan hívást kapott...

Zsuzsi telefonja sem kapott kegyelmet.
(Kedves Zsuzsi, légyszíves ha nem tudod használni a telefonodat, csak kicsit úúútálj minket. :)

Néha-néha azért leül pár percre a perpetum mobilénk is.

A múlt hét estéit jelmezgyártással töltöttem -aludni esélyem sem volt, mert Máté az influenza hatására átlagosan 30szor kelt minden éjjel-, na meg nosztalgiázással, mert a farsangot annyira imádtam én is mindig, szívesen jelmezbe bújtam volna velük együtt.
Hála Istennek a nagy napra a gyerkőcök teljesen kikupálódtak kórságukból, így nem hiába készülődtünk a bulira egész héten. Olyan jó lett volna ott maradni az oviban és megnézni őket!

És hogy mi történt még azon kívül, amit elárulnak a képek?
Fanninak lötyög a harmadik foga is. Számba vette, hogy az elsőt egy zsinór rágcsálása közben vesztette el, a másodikat a fogkefe segítette ki a szájából, most izgatottan várjuk, ez a hármaska hogyan is tervezi. Ha így haladunk, fogtündérke csődbe megy.
Máté is jól halad szájfejlesztésügyileg, egyszerre 8 fogat növeszt, mókásan néz ki, ha belekukkant az ember, mindegyik a kinövés más stádiumában leledzik.
Én pedig kigondoltam, mit tennék abban az utópikus helyzetben, ha lenne heti egy szabad napom. (Abszolút utópia, de így, hogy kitaláltam, kicsit olyan, mintha meg is csináltam volna.) Tehát, nyolctól délig tanulnék, majd elmennék 1 órát sportolni, ezután ötig dolgoznék, egy órácskát hastáncolnék, két órán keresztül kreatívkodnék, majd az estét valamelyik barátnőmmel tölteném és jót beszélgetnénk. Hmmmm... Leírni is élmény volt.

2009. február 7., szombat

Csipogás vasárnap reggel

Mami: "Fannika, mit kérsz a rántottához, zsömlét vagy kenyeret?"
(Nincs válasz.)
Apa: "Fanni, válaszolj, mit kérsz, zsömlét vagy kenyeret!"
Fanni: "Hagyj dönteni!" (Gondolkodik.) "Zsömlét!" (Kis szünet.) "Nem, inkább kenyeret!"
Mami: "Ja, kenyér, az lehet, hogy nincs is."

2009. február 2., hétfő

Vírusjelentés

Szerintem a napokban szinte minden családról, gyerekekről szóló blog így kezdődik: éppen betegek vagyunk, blablablabla...
Nem úszunk mi sem az árral szemben, bár Fanni, aki csütörtök este kezdte az influenza-bulit, az utolsó kidőlők közt volt az oviban, mára pedig csatlakozott a két kisfiú is.
Fanni úgy kezdte csütörtök este a fürdőkádban, hogy sírdogált és közölte: "Anya, nem tudom, miért, de én olyan szomorú vagyok." Már elég magas láza volt.
Másnapra viszont már javult a közérzete, csak a lázat kellett lerángatni, meg a fikamanókat kapkodni.
Természetesen pénteken az első telefonom a munkahelyem bérszámfejtője volt, hogy legkésőbb keddig bumlizzak be hozzá adópapírokat aláírni. Nagyjából épp ennyire saccoltam azt az időt, mire mindannyian lerobbanunk.
A fiúk azonban még ma reggel is "csak" köhögtek, így nyakunkba vettük a várost, tudván, holnapra úgyis csak romlik majd a helyzet. Az iskolában szép játszóteret csináltak az ovis részlegre, Fanni és Poci lobbiztak is, hogy ott játszhassanak, végül kiegyeztünk egy Ikeás játszásban, mert szörnyen fújt a szél. Életemben először gonosz anyuka voltam és beengedtem őket a játszóházba, más gyerekekre tekintet nélkül, bár gyanítom, aki 3 éves kor fölött hétköznap az Ikeás erdőben tartózkodik, aligha makkegészséges. A vírus pedig már úgyis mindenhol, ahol emberek tartózkodnak, annyi a levegőben, hogy csak az immunrendszeren múlik, beadja-e a kulcsot vagy nem.

Upsz, ez eddig elég unalmasra sikeredett.
Lényeg a lényeg, Máté volt ma a legjobb fej kisbaba a világon. Magával hozta a körútra Poci autós könyvét, és végig olvasott és mesélt: "Brrr. Brukk. Brakk. Gagga." (Az utolsó teherautót, traktort jelent, és minden más nagyobb munkagépet is). Olvasott a kocsiban, oda is, vissza is, az áruházban is -meg is csodálták páran. Nagyon édes volt.

Kicsit összefüggéstelen vagyok, vajon miért? Sorry.
Holnap jön a fekete leves nap, mert Máténak is beindult az orra, ami egész napos porrszívózást-orrmosást jelent majd, és azt mind a ketten utáljuk. Poci asztmáját pedig nagyon berobbantotta a vírus, nem tudom, hogy bírja majd a holnapot. (Ne is akarjátok elképzelni a vacsoránkat. Hol Máté dobott vissza egy-egy adagot a nagy köhögéstől, hol Poci próbálta kiereszteni róka komát a köhögőgörcs miatt, szerencsére neki nem jött össze.)

Ja, és erről jut még eszembe: Máté elé pakoltam ma egy csomó apró falatkát, sajtot, kenyeret, parit egyszerre. Na, ezt soha többet nem teszem. Először belepakol annyit a szájába, amennyi csak belefér, egészen púposra, utána kezdi el rágni. A többit el lehet képzelni.
(Fanni szavaival élve, aki a "mi folyik itt" szólamot így alakította át anno: "Na, mi folyik ki?")

És akkor a képek:

Behoztuk a hintát, apa nagy örömére, mert a lépcsőhöz mostantól már csak fejbeverés útján lehet bejutni, oda van ugyanis felfüggesztve. A nagyok lelkesen hintáztatnák Mátét, néha kegyesen hagyja is magát, de leginkább csak az enyém a megtiszteltetés, hogy lökhetem.





Reggel nézik a "csimcsemet".

Karácsony óta gyakran tartanak gitárkoncertet. Köszönjétek meg, hogy nincs időm hangfelvételt sem készíteni, sem felrakni. Viszont irtó édesek, nagyon komolyan veszik a művészetet.




Ezt a képet Poci készítette rólunk.

A legédesebb kádas képek sajnos egész alakosak lettek, ezeket nem rakhatom fel, mert ha kipakolnám ide a titkos dolgokat, verekednének itt az anyósjelöltek...

Ismerkedés a kakaós csigával. Jó kapcsolat lesz.


Még egy jó pasi.


Önerőből mászik bele.

És egy kis reggeli műalkotás, amelybe végül még Máté is beszállt.