2010. december 14., kedd

Máté most


Mindegyikőjüknek volt olyan korszaka, ahol szívesen megállítottam volna az időt. Máténak most.
Annyira imádnivaló, ahogy szövegel, ahogy próbál nagy és okos lenni, meg ahogy finomodik a stílusa, másolja a kedvességeket a nagyokról. És hogy a két pasi mekkora humorzsák tud lenni együtt!!!


Ő most fedezte fel a kalapácsos játékot és imádja.


Remélem, felismertétek, hogy ez egy Ferrari!

2010. december 5., vasárnap

2010. november 30., kedd

Anya pisiltem!

(Hangot csavarjátok föl, az a lényeg! A sárkánygyík a budiajtón a poszt témája szempontjából irreleváns.)

2010. november 29., hétfő

Advent, pókember meg egy kis matematika

Tegnap este, első gyertya meggyújtása az adventi koszorún, a gyerekek megfürödve, pizsiben, a lakásban sötét, csak mécsesek világítanak.... Előveszem a gyerekbibliát, mert ebben az évben már teljes részletességében hallgathatják az adventi történetet. 
Anya: Na, gyerekek, ki emlékszik, hol született Jézus, melyik országban?
Fanni és Poci: (egyszerre harsogják lelkesen) Amerikában!!!!
(Modern kor szülöttei? Vagy épp olyan bénák lesznek a földrajzhoz, mint az anyjuk?)

Ma Fanni a fejébe vette, hogy Máténak megtanítja a páros és páratlan számok fogalmát. Máté az asztalnál majszol, Fanni melléül és magyarázni kezdi. Kb. ötvenféleképpen világította már meg a témát, Mátétól semmi visszajelzés. Én néha próbáltam győzködni, hogy az éppcsak 3 éves még talán egy kicsit fiatal ehhez, sikertelenül: Fanni lelkesedését nem könnyű letörni.
Végül Máté felnéz végre és benyögi a végső érvet: "Fanni, én most ESZEK!"

A páros-páratlan sikertelensége után Fanni a kivonást találja megfelelőbb tananyagnak. Pedagógiai vénája van, az tuti, mert tökéletesen sikerül Máté szintjére hoznia a magyarázatot:
"Mátéka, ha megeszel három csokit és kettőt kikakálsz belőle, mennyi marad a hasadban?"

Egyébként ma Pocinak is jó napja volt. Vészhelyzet alakult körülötte, mert kisült, hogy kinőtte a hótaposóját. A cipőboltba érve azonban igazolódott sanda gyanúm: a hétvégi hóesés úgy kisöpörte a gyerekosztály zártcipő állományát, mint anno júniusban a 3 hetes esőzés a gumicsizmákat. Kétségbeesetten rohangászok az üres polcok között, reménykedve, hátha csak átpakoltak máshová, de nem, tényleg teljesen üresen tátong két sor, a maradék helyen félcipők, egy-két árválkodó csizma, persze nem megfelelő méretben.
Így megtörtént a lehetetlen: sikerült kibányásznunk egyetlenegyet, ami az ő mérete: PÓKEMBERESET!!! Így hát a gyerek egy pókemberes csizma boldog és büszke tulajdonosa, látom rajta, átérzi a büdös nagy mázlit, mert ez más körülmények között aligha történhetett volna meg. A cipősdoboz is fel lett avatva, abba telepítette át a "Poci kincsei" című játékosdobozának tartalmát.

2010. november 26., péntek

Reggeli életkép

Leesett a hó. Gyorsan ki kell menni, még reggeli előtt, mert reggeli utánra el is fog olvadni, és akkor egész napos nyafogás, nyávogás. 
Öltözködés az előszobában. Fanni egyedül öltözött, valami doppingszer hatására 30 másodperc alatt, ő már ki is ment (hogy pacuhán, nem bekötött fűzővel, félig felhúzott sapkával, az most mellékes).
Pocikától is elvárható lenne az önállóság, de most épp nincs hangulata hozzá. Nyafogó hangon:
-Anyaaa, segíííííts!
Anya épp Mátékán próbál fölküzdeni egy cipzárat. Kissé ingerülten:
-Pocika, számold már meg hány van belőlem!
-Eeeeeegy, kettőőőőőőő....
-Akkor annak a másiknak szóljál!

2010. november 25., csütörtök

Pasik egymás közt (blablablabla....)

Oké, minden gyerek aranyosan szövegel, amikor kicsi, de Máté akkor is a legcukibb!!!!



(Tomy üzeni, hogy tessen megnézni -TESZTELNI!!!!- HD felbontásban is!)
Egyébként meg remélem feltűnt mindenkinek, hogy két téma van: a dudák meg az autók. Hmmmmm.....

2010. november 15., hétfő

Az utolsó napsütéses hétvége

Eredetileg a Csodák palotájába készültünk, de ez a csodaidő, a novemberi tavasz egyértelművé tette, erdő kell nekünk meg hegyek és friss levegő. Na jó, itt-ott kicsit trágyaszagú levegő. :)
De a budakeszi Vadaspark ezzel együtt is kedvenc helyeink egyike marad.


Máté és Ottó. 




Bóklászás indul.


Állatsimogató. Igaz, simogatásból nagyjából ez az egy pillanat jött össze. Az állatkáknak elege lehetett már a sok csodálóból, diszkréten kikerültek mindenkit.



Ő illusztrálta, ki az úr a háznál. (Komolyan mondom, a bivalynak nincs ilyen kiállása. :)


Becserkészés.


Apa szerint ha csendben leülünk, idejönnek.


Idejönnek?


Igen! A fejünkre másznak!


Nemrég még apró csíkoshátú malackák voltak.
Nagy örömünkre az egyik vaddisznó volt olyan kedves és bemutatta az orral történő turkálást, amit Mazsolánál olyan gyakran olvastunk. Bár gyanítom, Mazsola nem értékelte volna ezt a nagyon szőrös-sörtés asszociációt.


Őzikék.


Ők a legbarátságosabbak.


A kilátóból átnéztünk a János-hegyi kilátóba.


Lecsigázódás a kilátóból a'la apa.


És Fanni-módra.
(Poci olyan gyors volt, hogy elsuhant a lencse elől.)


Pasik.


Természertbúvár.


Bizonyíték, hogy én is ott voltam.


Felszarvazva.


A szarvas, akinek nem sütött a szemébe a nap.


Törpeszarvas.


Nem, apa nem lett felszarvazva. De a vadállat már megint a fejére mászott.


Máté az állatok közt kicsit elveszett volt, de a parkolóban rögtön felélénkült: "Autóóóóók!"

2010. október 30., szombat

Kisgyerekből nagygyerek

Jelentem, finító a bébikornak, a legapróbbunk is 3 éves lett! (1-2 év múlva rinyálni fogunk majd emiatt, de most jóóóó így nagyon.)




Amennyire gyúrt már hónapok óta a szülinapjára, annyira nem tudott mit kezdeni ezzel a helyzettel, hogy most mindenki körülötte ugrál -legboldogabb másnap volt, amikor már a maga nyugalmában taszigálhatta a sok szép új autóját. :) Kapott is két napnyi oviszünetet egy kis light-os orrfolyásra hivatkozva, hogy  zavartalanul kiélvezhesse a sok ajándékot.

Apa készített egy összevágást az utóbbi két hónap szülinapdömpingjéről (ha a címére klikkelsz, meg tudod nézni nagy képernyőn a Youtube-on «érdemes»):







Apa a nagy naphoz méltó ünneplő öltözetben.



Nagyon autós torta egy autóista gyereknek. :)


Izgi!


Pontos célzás. (Pavlovi fotó! :)


Gyertyafújó.


Valaki felvághatná végre!


És az egyetlen a csapatban, aki nem töltötte még be ezt a bűvös kort....

2010. október 18., hétfő

Fanni debütált...

....ráadásul rögtön több felvonásban.

Tavaly még jókat röhögtünk Tomyval azon, ahogy Fanni énekesi karrierjét tervezgette ("sokminden szeretnék lenni, de azt hiszem, muszáj lesz énekesnőnek lennem, túl szép hangom van ahhoz, hogy ne az legyek"). Mi beértük volna azzal is, ha néha minket megkímél kicsit az áriáitól, a gondolat, hogy rövidesen az egész világ célközönséggé válik.... Lényeg a lényeg, a gyerek komoly hangterjedelmet birtokol, de ezen hangok egy dalon belüli találati arányán lenne még mit csiszolni.

A szolfézs tanár nénije nem így gondolhatta, amikor az osztályból mindössze két gyereket hívott be énekkarba, köztük őt. Na, ez akkor most az osztály zenei képességeit minősíti vagy minket?
Mindenesetre a tömeg ápol és eltakar minden kis félreéneklést, így múlt héten meghallgathattam a gyermekem első énekkari koncertjét. :)


Két debütálás közt szombaton pihegtünk egy kicsit egy klassz gyerekkönyvtári napon, ahol pillangókisasszonnyá varázsolódott. (Én azért paráztam kissé, mi lesz, ha nem mosódik le másnapra és kopottlepkefejű koszorúslányom lesz.)


Itt pedig már a nagy nap, amire azóta vágyik, amióta csak magára eszmélt.
Mostantól pedig arra vágyik, hogy ismét átélhesse. :)


A menyasszonnyal.


Komolyan vette a feladatát.


A munka elvégezve -sajnos.


Ki kukucskál ott?


A frizura -köszönet érte Krisztának!


Hátulnézet, csak hogy ne maradjatok ki semmiből.


Pezsgősdugókkal focizik.


A Halászbástyánál.


25-30 évvel korábban piszkosul irigykedtem volna rá.
Most az a tudat is boldoggá tett, hogy legalább még nem én vagyok az örömanya.


Kicsit aggódtunk, hogy hány bukfenccel jut le a lépcsősoron.


Poci lelke mostanság igencsak érzékeny, nem tetszett neki, hogy Fannit fotózgatjuk, de aztán megtaláltuk neki azt a helyet a képen, ahol talán még a nővérénél is figyelemfelkeltőbb. :)



Nem kellett sokat várni, hogy Máté is csatlakozzon.


És a világ két legjobb pasija, tadáááám: