2010. április 19., hétfő

Poci: Anya, légyszíves mondd meg, apa hány éves!
Én: 35.
Poci: És te hány éves vagy? 25?
Én: Nem, 33. De 25-nek nézek ki.
Poci: Biztos azért, mert túl keveset eszel.

2010. április 12., hétfő

Magyarország választ!

Politikai elkötelezettségünkről annyit, hogy mindig elmegyünk választani, bár szimpátia híján az elmúlt pár alkalommal próbáltuk a legkevésbé rosszat ikszelni.
Pocikának mégis kialakult az az érdekes perverziója, hogy a TV maci után azonnal következő választási hirdetéseket is megtekintse, mert "nagyon érdekesek".
Így mire a nagy napig eljutottunk, a gyerekek már választási lázban égtek.
Fanninak pontosan el kellett magyarázni mindent, este ragaszkodott hozzá, hogy nem alszik el addig, amíg nem tudja meg az eredményt -még jó, hogy ezt nem ígértem meg neki és ágyba dugtam-, ma pedig azzal jött haza, hogy a legjobb barátnőjével megvitatták az oviban, ki kire szavazott.

Választani mindig a gyerekekkel megyünk. Az utóbbi időben a törpe miatt a logisztika úgy nézett ki, két menetben zavarjuk le a dolgot. Apa megy Pocival, Fanni pedig velem. Reggeli után el is kezdtek készülődni a fiúk, majd egyszer csak Pocika odament apához, megfogta a kezét, és elcsukló hangon azt mondta halkan:
- Én nem akarom, hogy téged válasszanak, mert akkor nem lesz apukám.

Elmagyaráztuk neki, hogy ez a veszély nem fenyeget, így némileg megnyugodva indultak el. Indulás előtt apa, még elmondta neki, hogy odaérvén majd nénik meg bácsik fognak ülni egy teremben, és amikor belépnek, szépen köszönni kell, hogy jó napot kívánok.

Maradéktalanul teljesítette a feladatot. Odaérvén, a szavazókörbe belépve senki mást nem találtak a teremben, csak a szép sorban ülő bizottságot. Apa még épp levegőt vett, hogy köszönjön, mire Pocika jó hangosan elkiáltotta magát: JÓ NAPOT KÍVÁNOK!
Pártállástól függetlenül kacagott fel az egész terem, és egyenként mindenki viszonozta a szívélyes üdvözlést.

2010. április 4., vasárnap

BOLDOG HÚSVÉTOT!