Őszintén bevallom, aggódtam, hogy a két nagy gyerekem a pompás nyaralás után nem is akar majd hazajönni. Tény, hogy nem csekély belső küzdelem zajlott mindkettőjükben, örültek is nekünk nagyon, hiányoztunk is, de gyanítom, ha ők dönthettek volna, még mindig ott lennének maminál és papinál.
Ez a néhány kép akkor készült, amikor visszacsakliztuk őket.
Ez a néhány kép akkor készült, amikor visszacsakliztuk őket.
Ismét dúl a szerelem: "Vava"(Fafa) borzasztóan hiányzott Máténak, ahogy teltek a napok, egyre gyakrabban emlegette. Mióta Fanni ismét itthon van, rengeteget vannak együtt, reggelente Máté első útja Fanni ágyához vezet és este is az az utolsó szava elalvás előtt, hogy "Vava".
A szökőkút tanulmányozása közelebbről.
Ezt én kaptam. :)
Ahány kört Poci lefutott a szökőkút körül, az másnak egy hétre elég lett volna.
Íme.
Pózolni (is) nagyon tud.
Rosszcsontkodás. (Végül megúsztuk beleesés nélkül.)
Mami vidáman mosolyog, hiszen nem neki kell Mátét üldözni. A kispasi ugyanis kinézte a bolt mögötti kiskocsmát magának, és el nem lehetett tántorítani attól, hogy ő oda bemenjen.
Papi még mindig Mátét üldözi.
Máté még mindig tartja a tempót.
Itt gyorsan kellett fotózni, mert csak másodpercekig tartott az üldögélés, utána iszkiri.
A piros autó mindhárom gyerek számára etalon.
Nézd már, mi lóg abból a kocsiból?
Kidudálta magát, jöhet a duplaszaltó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése