2009. szeptember 19., szombat

Pá!!!

1 hete készült a kép Hajdúszoboszlón, a csemeték papival kukucskálnak az árokból kifelé. :)
Holnaptól egy hétre ismét áttesszük a székhelyünket hozzájuk, úgyhogy az a rengeteg kép, ami ide kívánkozik, egyenlőre várakozhat tovább, 7 napra a világhálótól távol leszünk!
Szép hetet mindenkinek!

2009. szeptember 15., kedd

Vendégeink

Mielőtt bevégezném a szülinapi képek nézegetését, hadd mutassak még egy-egy fotót kis vendégeinkről.

Két kiskirálylány épp tortát majszol: Zsófi és Emma.

És aki mindentől megvédi őket, bátyjuk, a hős lovag: Ábi.

Babaszekció: Szonja minikirálylány.

Na, jó, ő nem vendég, de annyira imádom!!! :)

A legpicuribb: Szonja.

Őt két hős lovag is óvja-védi-kényezteti: Szabi...

... és Balázs, a gyönyörű szőke királyfi, aki Fanni szívét is megdobogtatja.

Marci szemét minden képen eltakarta a kalap karimája, pedig ilyen gyönyörű nevető szemeket hetedhét határban nem találni!

És az öcsikéje, igazi vagány kispasi.

Boján királyfi, a huncut.

És a bátyja, Milán, aki mindig jókedvű.

Nővérkéjük pedig egy igazi tündér!

Ádi, a szívünk csücske, nagy kópé.

No hiszen, aki egy erdei manó fiacskája!

Marci, aki olyan mosolygós mindig, hogy már ránézni is vidámság-terápia!

Kevésbé apró vendégeink....

Janka. Itt sok kis szívecske következne, de nincs a billentyűzeten.

És aki a fényképezőgéppel rohangált végig, legkedvesebb fotósom: Szilvi -no meg élete párja, Zoli, és odabenn pocakZora.

2009. szeptember 10., csütörtök

A nagy szülinapi BULIIIII!

Elérkeztem végre a szülinapok csúcspontjához, a bulihoz! Nem volt könnyű, hiszen közel 400 fotóból kellett válogatnom néhányat. Nehéz szívvel selejtezgettem, mert legalább száz van köztük, amit szívesen megmutatnék, de végül úgy döntöttem, minden mozzanatból 1-1 képet pakolok fel ide, a legkifejezőbbeket.
Ebben az évben valami nagyon különlegeset terveztem, a népmesék világába repültünk át, és Janka bohóc egy igazi fantáziajátékba, királylány-mentő akcióba vezette be a gyerekeket.

Megérkezett Janka, a világ legkedvesebb bohóclánya, aki visszatérő vendége a szülinapjainknak. Hogy is bulizhatnánk nélküle, ő a gyerkőcök szíve csücske, aki egyszer megismerte, nem felejti!

Épp csak bohóckodott egy keveset, hát megjelent nagy sírva-ríva egy öreg király. Szegénynek elrabolta egy sárkány a szépséges leányát, és nincs, aki meg tudná menteni.
Ám a mi kis vendégeink egytől-egyig királyi származékok: királylányok és királyfiak. Elhatározták, hogy majd ők együtt visszaszerzik az elrabolt leányzót, ha valakinek sikerülthet, azok csakis ők lehetnek!

De merre menjenek? Hosszú és kalandos az út, hegyen-völgyön kelnek át Janka vezetésével.

Amerre a bohóc mutat, arra megy a csipet-csapat.

Átkeltek egy hatalmas folyón, ezen a rozoga kis hídon, látjátok. Senki nem pottyant bele -csak Janka majdnem. :)

Sűrű sötét erdőbe értek, ahol félelmetes hangokat hallottak. Ni csak, ott lesi őket valaki!

Micsoda szerencse, hogy az erdei manó a király jó ismerőse! Már nem haragszik rájuk, sőt, útravalót is ad, amivel majd legyőzhetik a sárkányt.

Miután átkeltek a sivatagon is, nagy szomjasan, eltikkadva rátaláltak a tündér virágoskertjére. A jótündér megmutatta a forrást, ahol ihattak, és amiért a virágjait meglocsolták, még hétmérföldes csizmával is megjándékozta őket. Így már nem lesz hosszú az út!

Mondjuk együtt: "Csiribí-csiribá, hétmérföldes csizma, vigyél gyorsan a sárkányhoz!"

Ott alszik ni, de ki gondolta volna, hogy ilyen félelmetes lesz?

Hiába üvöltött, tombolt a sárkány, varázspálcájukkal a lányok egykettőre békává változtatták. A fiúk pedig átrepítették a manótól kapott varázsfrizbijüket a kinyithatatlan kapu fölött, és csodák csodája, átjutottak rajta.

A síró királylányt nem volt könnyű meggyőzni, hogy a sárkány ott brekeg a fű között, de látjátok, itt már kacag.

Hálából a király mindenkit lovaggá ütött, majd pedig kezdődhetett a mulatság.

A trubadúrok belecsaptak a húrok közé.

És ropta mindenki, ahogy csak bírta.

A nagy ünneplés közepette megérkezett a szülinaposok tortája is.


És íme az össznépi tortaevészet, nem is maradt belőle egy morzsa sem.


Itt pedig az összefoglaló, apa műve.
És nincs még vége, rövidesen mutatok még néhány képet!!!

2009. szeptember 2., szerda

Szülinapdömping, 2. fejezet

Tomy leírta szülinapi lavinánk történetét, jöjjenek a képek az első két felvonásról.
Nálunk tehát az a szokás, hogy a szülinap napján az ünnepelt a főnök: ő dönti el, hová szeretne menni, hol szeretne ebédelni. Torta majd a bulin lesz, de pár tortaszeletet azért veszünk, lángolhat is és persze koccintunk pezsgővel.
Fanni a Csodák palotáját választotta, ami mindannyiónk szerint csodás hely, 2 és 100 éves kor közt bárki megtalálja ott az örömét. Igazolni viszont ottjártunkat képekkel nem tudom, mert bár ott volt a zsebemben a kis gép, sajnos kezeim mennyisége kevésnek bizonyult.
Aznapról ezt az egy képet mutatnám, ahogyan a csillagokat szóró tűzijátékot csodálja.

Ez pedig a családi buli. Íme az ünnepeltek.

És a díszvendégek: a két nagyon szeretett nagyszülőpáros.

Inkább babáknak való ajándék, de ő erre vágyott olyan nagyon.

Neki pedig ezek a gyerek ping-pong ütők jöttek be nagyon, azóta is minden nap kemény meccseket nyomunk.

A torták.

És amit már a videón is láthattatok.

És a gyerkőcök új szerelme, Tünci, akit itt éppen Máté sminkel.

Fanni szépítkezős cuccai ugyanis hamar előkerültek -ahogy ez nálunk már megszokott. Főnökasszony is aláveti magát a sminkmester ténykedésének.
(A kis betegállományos előző nap még alig élt, de mára már kicsit vidámabb volt.)

És végül, de nem utolsósorban Fanni kung-fu órát is vett Tüncitől, és bár a dolog kicsit zötyögősen-nyávogósan indult -Fanniról van szó, no, csoda lenne, ha megúsznánk hiszti nélkül, már attól is nyivákol, ha csak ránéz az ember-, de miután a képen is látható, kendőkból álló komoly védőfelszerelést magára szerkesztette, már szuperül ment a harc.

Ekkor még nem tudtuk, sikerül-e a betegség miatt elmaradt gyerekbulit pótolnunk, aki a You tube-on járt, az már láthatta, hogy megvolt ez is és szuper volt, hamarosan jönnek a képek is! :)