2009. június 30., kedd

Gyerekvisszaszerző akció

Őszintén bevallom, aggódtam, hogy a két nagy gyerekem a pompás nyaralás után nem is akar majd hazajönni. Tény, hogy nem csekély belső küzdelem zajlott mindkettőjükben, örültek is nekünk nagyon, hiányoztunk is, de gyanítom, ha ők dönthettek volna, még mindig ott lennének maminál és papinál.
Ez a néhány kép akkor készült, amikor visszacsakliztuk őket.

Ismét dúl a szerelem: "Vava"(Fafa) borzasztóan hiányzott Máténak, ahogy teltek a napok, egyre gyakrabban emlegette. Mióta Fanni ismét itthon van, rengeteget vannak együtt, reggelente Máté első útja Fanni ágyához vezet és este is az az utolsó szava elalvás előtt, hogy "Vava".

A szökőkút tanulmányozása közelebbről.

Ezt én kaptam. :)

Ahány kört Poci lefutott a szökőkút körül, az másnak egy hétre elég lett volna.

Íme.

Pózolni (is) nagyon tud.

Rosszcsontkodás. (Végül megúsztuk beleesés nélkül.)

Mami vidáman mosolyog, hiszen nem neki kell Mátét üldözni. A kispasi ugyanis kinézte a bolt mögötti kiskocsmát magának, és el nem lehetett tántorítani attól, hogy ő oda bemenjen.

Papi még mindig Mátét üldözi.

Máté még mindig tartja a tempót.

Itt gyorsan kellett fotózni, mert csak másodpercekig tartott az üldögélés, utána iszkiri.

A piros autó mindhárom gyerek számára etalon.

Nézd már, mi lóg abból a kocsiból?

Kidudálta magát, jöhet a duplaszaltó.

2009. június 28., vasárnap

Nyaralnak a csemeték

Amíg minket itthon Mátéka kiszipolyozott, a nagyok vidáman nyaraltak Hajdúszoboszlón, sütkéreztek mami és papi figyelmében, a magas színvonalú szórakoztatóiparban, ipari mennyiségű nyalókában (ezt persze tagadja mind) és az egész család szeretetében. Nem is fedeztünk fel sok honvágyat az esti telefonálásokkor.
Íme néhány kép a papi gépéről, így mi is kaptunk egy kis ízelítőt az élményeikből.

Úszkálás a Keleti főcsatornában: Fanni bátran bemutatta a teljes úszótudományát.

Pocika inkább rátapadt papira: nem csoda, hiszen a mély víz, a sodrás nem hasonlítható össze az uszodai körülményekkel.
Persze mindketten teljes eufóriában mesélték el, milyen jókat úsztak, hány halat fogtak, és döglött rákot, na meg a lányoknak vízi virágot hozott a két gavallér....

Úszás után további sportok a kisháznál.

Tiszta Amerika!

Szerelem.

És újra vár a víz.

Aranyosak, nem?

A "jó evő" gyerekünk. Itthon lemázsáltuk őket, mert gyanúsnak tűntek az újsütetű hurkák, fejenként bő egy kiló nyereség elkönyvelhető.

Új pasival lubickol.

Nem volt könnyű kiszerezni őket a vízből!

Idill Pocikával.

Családi letyepetye.

Pontosan minek is öltözött?

Itt már valami készül.

Fannika az esti táncos-zenés bulik után megszervezte Mariann és Pepe esküvőjét is, minden részletre kiterjedően.

Ezután Zsuzsi és Béla került a ringbe.
Az ifjú pároknak ezúton üzenjük, hogy ha ki akarnak engesztelni minket, amiért nem hívtak meg a kézfogóra, minimum mi leszünk a születendő gyerekek keresztapja és keresztanyja, valamint ugye mondanom sem kell, az összes gyerek rólunk lesz elnevezve.

Tápanyagfelvétel -az utólagos mérések alapján hatékony-, háttérben a kreatív foglalkozások végtermékei.

Kuckó.

2009. június 25., csütörtök

Máté-idő

A nagyok szabadságra mentek a nagyszülőkhöz, azt hittük apával, mi is "nyaralunk" majd, egyvalakinek azonban határozottan más volt erről a véleménye, és tett is arról, hogy egyedül csak Neki legyen nyaralás ez a majdnem két hét.
Emlékeim szerint az egygyerekes anyaság kellemes, a háromgyerekességhez mérve szinte láblógatós időszak, ám ezúttal az egygyerekem felszorozta magát, és lógott rajtam rendületlenül, egész álló nap és egész álló éjjel.
Kétség nem fér hozzá, ez a Máté ideje volt.

Most, hogy ilyen rengeteget lehettem Vele és csak Rá figyeltem, lenyűgözött, milyen okos, mennyi mindent tud.
A passzív szókincse, a beszédértése már bőven lefedi a hétköznapok dialógusait és a maga kis nonverbális módján válaszol is mindenre. Sőt, úgy tűnk, lassan eljön az idő, hogy hajlandó mondani is néhány dolgot, az utóbbi két napban három új szót is felvezetett és igen nagy büszkeséggel konstatálta a produkció által kiváltott ovációt. Új mondanivalói: tó (motorkirándulásaink kedvelt színhelye), dől (mármint Ő eldől én meg kapjam el) és Joe (Joe Komposztor a Verdákból, a kiejtése még nem tökéletes, így mondja: dó).
A szokásos egész napos autótologatás mellett játszottunk ügyességi játékokat is: hihetetlen, már elsőre milyen szépen fűzögette a gyöngyöt a hurkapálcára, berakta a helyére a babakirakó hiányzó részeit...
Sőt, az ültetőlapátot majdnem ugyanolyan jól kezeli, mint az anyja. Egyik délután ugyanis megdöbbenve vettük észre, hogy kedvenc virága, a kövirózsa ott fekszik a füvön kiásva, mellette a lapát, maga az ásás teljesen szakszerűen elvégezve. (Utóbbinak mág örülni is lehetne, előbbit is megbocsájtjuk, mert a növény túlélte.)

Jöjjön néhány kép a közös időnkről:

Minden esőmentes napon több órás túrát nyomtunk le a lakóparkban és környékén. Nem, nem sétatempóban.

Felfedeztük a mezőt és a környező tanyavilágot is.

Hát ezek meg kicsodák?

Minden nap alsó hangon fél órás pancsit nyomtunk, legalább 30 matchbox társaságában.

Apa még az udvaron is összedobott egy mini strandot neki. Bár végül megint az autók fürödtek inkább. Aztán elkezdődött az anyagcsere a homokozó és a kád közt, végül mindkét helyen dagonya jött létre.

Ismét meghódítjuk a pusztaságot.

És az új szenvedély: kavics!

Pocika ennyi idősen ugyanez előtt a ház előtt kavicsolt ugyanígy. Ennyire azért nem működhet a genetika!!!


Kincsekkel tele a kis mancs.

Itt pedig már betegállomány van: lenyomtuk a negyedik tüszős mandulagyulladást is a sorban. Ezt inkább nem is kommentálom. Holnap jön az immunvizsgálat eredménye, ezt most már érzi is a gyomrom.

2009. június 22., hétfő

Motor

Peti Kawasaki-ja. Máténak egy leheletnyit még nagy, apának meg kicsi. Előbbi éppen ezért sürgősen át is pattant a saját kis műanyag motorjára, de becsületére legyen mondva, süvít is vele, mint a szél, porzik az út utána...

2009. június 16., kedd

Mint hal a vízben...

Régóta szeretném már megmutatni, ami itt következik!
Ősz óta Fanni és Poci heti programjában az egyik leginkább várva várt esemény a csütörtöki úszásóra.
Mint az életben gyakran, ezúttal is "büdös mázlisták" voltunk, mert mindössze két utcányira tőlünk ott a tanuszoda. Na, nem is a kis távolság miatt minősítettem magunkat mázlipistáknak, hanem mert ami ott folyik, annál jobbat el sem tudnék képzelni a gyerekek számára. Szakértelem, türelem és gyerekszeretet találkozik abban, ahogyan Merci néni és Gyuri bácsi oktatja úszópalántáit.
A gyerekekkel egyenként foglalkoznak, mindenki a saját tempójában haladhat. Nincs erőszak, a víztől félő ebihalacskákat Merci néni hajlandó akár hetekig kis zsákként a nyakában cipelni, míg a gyerkőc maga úgy nem dönt, hogy eljött az ő ideje.

Egy dolgot tudok csak felróni Nekik: hiába kilincselek, én nem csatlakozhatok a halacskákhoz. :)

A végigfotózott óra számunkra különleges volt. Poci ugyanis eddig még nem szánta rá magát, hogy betegye a fejét a víz alá. Nem is sürgették, de egy ideje rádöbbent, hogy a többi gyerkőc már mind így úszik, és ez érezhetően nyomasztja.
Merci aznap megoldotta ezt a kis problémát.

Két-három felemelt fejjel, de feszengve leúszott hossz után Merci néni felajánlotta, hogy mi lenne, hogyha fújnák a vizet, mint a szülinapi tortát.

Közös erővel több száz szál gyertyát elfújtak, és Poci egyre vidámabb, felszabadultabb lett.

Ezúttal a torta már a víz alatt van, és nini, fel sem tűnt neki, hogy most ugyanazt csinálja, amitől az elején berzenkedett.
Hihetetlen volt, kicsit mint egy varázslat -és tényleg, Merci minden bűverejét bevetette.

Eközben Fanni szorgalmasan úszott, ő azon dolgozott Mercivel, hogy egyenesen haladjon, ne húzzon jobbra, ahogy a képen is látható.
Fanni az elmúlt hónapokban már elég komoly vízbiztonságra tett szert, simán leúszik egy hosszt egyedül és jól felméri, mennyire képes.

Mi pedig nézők vagyunk Mátéval. Egyikőnk nem annyira türelmes.


Egy csapatnyi huncut halacska.

Ügyes voltam?

Poci háton -ez már egyedül is ügyesen megy.

És Fanni háton.

Az óra végére már majd szétvetette a gyerkőcöt a büszkeség, naná, hogy igencsak vidám kedve kerekedett.

És ami végképp meghökkentő volt: a végén ő is gyalogolni akart a medence alján, mint a többiek!

Játékidő: ahány halacska, annyifelé úsztak széjjel.

És így lett Merci néniből karácsonyfa. :)

Millió köszönet Merci néninek és Gyuri bácsinak a sok-sok élményért!
Ilgyának pedig repül egy nagy köszönöm a képekért!