2008. január 29., kedd

Januári képek

Nem fotóztam túl sokat januárban, valahogy szaladtak velünk a napok, meg aztán a szürke borús idő a fényképezésnek sem kedvez. Így aztán most különösebb tematikus rendezgetés nélkül mutatom meg a "termést".

Itt még az adventi ünnepsorozat hangulatában éltünk, Mikulás asszonyság egész kis táncelőadást rögtönzött, a piros ruha megihlette Őt a "továbbfejlesztésre".

Ha van baba, akinek ritkán van alkalma unatkozni, az Máté. Fürdik a szeretetben.

Fanni rengeteget játszik vele, engem is rendszeresen elüldöz mellőle, hogy Máté csakis az Övé lehessen -aztán pedig szóról szóra ugyanazokkal a szólamokkal traktálja, amit tőlem ellesett, még a hangsúly is tökéletes. Vicces hallgatni.

És hát tény, a közönség is vevő a műsorra.... Teljes az összhang.



Aprómanó tökélyre fejlesztette az ujjszopizást. Azonnal meg is indítottuk a cumi-projektet, gondolván, hogy azt könnyebb lesz majd elszerezni tőle, mint az ujját, ha már annyira kell az a szopi. Hát, indíthatnánk a pasit a "ki tudja messzebbre köpni a cumiját" versenyen. Pedig Fanni rengeteg energiát fektetett a cumiztatásába, és becsülettel meg is dícsérte mindig, ha öklendezés helyett hajlandó volt egyet-kettőt szívni rajta. Mostanra úgy tűnik, mégsem olyan vészes a helyzet, amióta ügyesedik, a keze helyett már a játékait gyömöszöli a szájába -az meg már igazán megengedett tevékenység.

Jó ideje bánt, hogy Pociról nem nagyon tudok képet mutatni. Ő ugyanis alighogy meglátja a fényképezőgépet, máris az innenső oldalán szeretne lenni. Ha pedig nem veszi észre, akkor is olyan sebességgel mozog, mint egy üstökös: csak a suhanás látszik a képen. Íme, most végre itt van néhány elfogadható kép. Ez ŐŐŐŐŐ!





És egy újabb szenvedély: lassacskán elmondhatom, hogy ritkán maradok egyedül a konyhában. Legalább az egyik gyerek mindig csatlakozik a főzéshez. Ha pedig valami olyasmit csinálok, amibe nem tudom bevonni Őket, azon kifejezetten megbántódnak.


2008. január 13., vasárnap

Egy kupac gyerek meg még egy kupac gyerek...

Bemutatjuk imádnivaló kis másodunokaöcsikénket, Ákost:

És íme, együtt a csapat:

Tyű, milyen bulik lesznek itt pár év múlva!!! Főleg, hogy van ám még egy unokahugi is, Szonja, és reméljük, még sok-sok aranyos kis rokon érkezik majd a következő néhány évben!

Nagypapák és kismanók

A papával mindig megbeszéljük a világ fontos dolgait...

Papi kezében akkor is nyugis vagyok, ha nyügis vagyok...

...és ha ő vigyáz ránk, egy pillanatra sem marad abba a móka!

2008. január 11., péntek

TORTA!!!

Egészen mostanáig nem tartottam magam különösen ügyesnek, amiért sikerült az újév második napján megszületnem anno... izé, hány éve is? Lényeg a lényeg, mire már mindenki beleun az ünneplésbe, én még odabiggyesztettem egy szülinapot.
Most azonban minden megváltozott! Fanninak ugyanis nagyon bejön ez az időzítés, mert ő nemhogy nem unja meg, inkább ekkorra lendül bele csak igazán az ünneplésbe. Így aztán ő már karácsony és újév között is szakított rá időt, hogy az én tortámat tervezze.
Na de nem is kis móka ám, ha apával együtt állnak neki sütni! Tavaly alkották az első közös tortájukat, és azóta mindketten ragaszkodnak ahhoz, hogy ez tradícióvá váljon. Szerintem a képek magukért beszélnek, hogy miért:









2008. január 3., csütörtök

Karácsony

Amióta az adventi visszaszámlálás megkezdődött, szinte minden nap készülődtünk valamivel a karácsonyra: díszbe öltözött a lakás, készült végtelen hosszú lánc csillogó papírból, díszek só-liszt gyurmából, ajándékok, majd ahogy közelebb értünk, kisültek a mézeskalik is... Ennyi tennivaló közt gyorsan repült az idő és végre eljött az ÜNNEP!
Ebben az évben először az angyal a gyerekek segítségét is kérte a fa díszítésében. Reggelre odaröpítette a csudaszép illatozó fenyőt a nappaliba, és az egész délelőtt a cicomázásával telt. Fanni áhítattal pakolt fel minden egyes díszt, Poci felváltva díszített és evett, de az utóbbit jóval nagyobb odaadással, Máté ügyesen végigszunyókálta az egész eseményt, mi pedig apával élveztük a nyugalmat, hogy ezt a hatalmas feladatot nem nekünk kell összedobni a délutáni alvás alatt.Az angyal bőségesen megpakolta a fa alját ajándékokkal, de míg Poci az első kibontott csomag tartalmában úgy elmerült, hogy elfelejtett tovább bontogatni, Fanni pillanatok alatt végzett a csomagolópapírok eltávolításával, és tulajdonképpen csak utána kezdte felfedezni, mit is kapott.

Mire a nagyok már belemerültek a játékaikba, Manócska is előkerült a kis hintaszékéből. Neki is lett ám kedvence az ajándékai között, egy zöld csörgő!

Nagykátán a nagyfiúk whiskey-t szopogattak, a mininek csak az ujja maradt...

Na vajon kit rejt a nagy papír? Természetesen a család kicsomagolómániás hölgytagját!

És a sok várva-várt közül itt ismét előbukkan egy, a pixie baba modernített Barbie verziója.

Pocika elmerült a pici autópályában....

...a minimanöken pedig -Eszter angyalkájának hála- legalább harminc szín közül válogathat, ha sminkelni támad kedve! Egy hónapot adok neki, és tuti kifogyasztja mind!

Manócska békésen szunyókált, itt éppen Pepével...

...itt pedig Fannival romantikáznak. Ugye, tündéri?

És íme a kis mosolygép mami ölében.