2009. február 2., hétfő

Vírusjelentés

Szerintem a napokban szinte minden családról, gyerekekről szóló blog így kezdődik: éppen betegek vagyunk, blablablabla...
Nem úszunk mi sem az árral szemben, bár Fanni, aki csütörtök este kezdte az influenza-bulit, az utolsó kidőlők közt volt az oviban, mára pedig csatlakozott a két kisfiú is.
Fanni úgy kezdte csütörtök este a fürdőkádban, hogy sírdogált és közölte: "Anya, nem tudom, miért, de én olyan szomorú vagyok." Már elég magas láza volt.
Másnapra viszont már javult a közérzete, csak a lázat kellett lerángatni, meg a fikamanókat kapkodni.
Természetesen pénteken az első telefonom a munkahelyem bérszámfejtője volt, hogy legkésőbb keddig bumlizzak be hozzá adópapírokat aláírni. Nagyjából épp ennyire saccoltam azt az időt, mire mindannyian lerobbanunk.
A fiúk azonban még ma reggel is "csak" köhögtek, így nyakunkba vettük a várost, tudván, holnapra úgyis csak romlik majd a helyzet. Az iskolában szép játszóteret csináltak az ovis részlegre, Fanni és Poci lobbiztak is, hogy ott játszhassanak, végül kiegyeztünk egy Ikeás játszásban, mert szörnyen fújt a szél. Életemben először gonosz anyuka voltam és beengedtem őket a játszóházba, más gyerekekre tekintet nélkül, bár gyanítom, aki 3 éves kor fölött hétköznap az Ikeás erdőben tartózkodik, aligha makkegészséges. A vírus pedig már úgyis mindenhol, ahol emberek tartózkodnak, annyi a levegőben, hogy csak az immunrendszeren múlik, beadja-e a kulcsot vagy nem.

Upsz, ez eddig elég unalmasra sikeredett.
Lényeg a lényeg, Máté volt ma a legjobb fej kisbaba a világon. Magával hozta a körútra Poci autós könyvét, és végig olvasott és mesélt: "Brrr. Brukk. Brakk. Gagga." (Az utolsó teherautót, traktort jelent, és minden más nagyobb munkagépet is). Olvasott a kocsiban, oda is, vissza is, az áruházban is -meg is csodálták páran. Nagyon édes volt.

Kicsit összefüggéstelen vagyok, vajon miért? Sorry.
Holnap jön a fekete leves nap, mert Máténak is beindult az orra, ami egész napos porrszívózást-orrmosást jelent majd, és azt mind a ketten utáljuk. Poci asztmáját pedig nagyon berobbantotta a vírus, nem tudom, hogy bírja majd a holnapot. (Ne is akarjátok elképzelni a vacsoránkat. Hol Máté dobott vissza egy-egy adagot a nagy köhögéstől, hol Poci próbálta kiereszteni róka komát a köhögőgörcs miatt, szerencsére neki nem jött össze.)

Ja, és erről jut még eszembe: Máté elé pakoltam ma egy csomó apró falatkát, sajtot, kenyeret, parit egyszerre. Na, ezt soha többet nem teszem. Először belepakol annyit a szájába, amennyi csak belefér, egészen púposra, utána kezdi el rágni. A többit el lehet képzelni.
(Fanni szavaival élve, aki a "mi folyik itt" szólamot így alakította át anno: "Na, mi folyik ki?")

És akkor a képek:

Behoztuk a hintát, apa nagy örömére, mert a lépcsőhöz mostantól már csak fejbeverés útján lehet bejutni, oda van ugyanis felfüggesztve. A nagyok lelkesen hintáztatnák Mátét, néha kegyesen hagyja is magát, de leginkább csak az enyém a megtiszteltetés, hogy lökhetem.





Reggel nézik a "csimcsemet".

Karácsony óta gyakran tartanak gitárkoncertet. Köszönjétek meg, hogy nincs időm hangfelvételt sem készíteni, sem felrakni. Viszont irtó édesek, nagyon komolyan veszik a művészetet.




Ezt a képet Poci készítette rólunk.

A legédesebb kádas képek sajnos egész alakosak lettek, ezeket nem rakhatom fel, mert ha kipakolnám ide a titkos dolgokat, verekednének itt az anyósjelöltek...

Ismerkedés a kakaós csigával. Jó kapcsolat lesz.


Még egy jó pasi.


Önerőből mászik bele.

És egy kis reggeli műalkotás, amelybe végül még Máté is beszállt.


5 megjegyzés:

HJuice írta...

Lekopogom gyorsan (de tényleg!), a mi immunrendszerünk még tartja magát, de Nektek jobbulást kívánok - na meg a lehetetlent, hogy Ti ússzátok meg legalább... (Mi általában akkor agonizálunk pont, mikor a gyerekek már lábadoznak, az valami szörnyű!)
Sajnos Ákos betegség nélkül is sportot űz abból, hogy az összes elérhető falatot egyszerre tömje a szájába, majd homogén masszaként küldje a ruhájára, az asztalra, vagy a földre. Szerintem így jelzi, hogy még mindig inkább anyatejpárti, de legalább az ízeket szokja. :D

anyamanya írta...

Dettó ugyanez nálunk is: mire totálkáros leszek a betegápolástól, és mindenki nagyjából kigyógyul, akkor jövök én. Az utóbbi 6 évben minden betegséget lábon hordtam ki, és persze gyógyszer nélkül, mert szünet nélkül terhes voltm vagy szoptattam. Ez 3gyerekes létünk óta annyival módosult, hogy soha nincs olyan, hogy mindenki makkegészséges -köszönhető ez főleg az asztmájuknak. Ez a legnehezebb az egészben, ha majd iskolások lesznek és kinövik ezt a betegesdit, ez az egy jó lesz legalább abban, hogy nincs már kisbabánk. (Mert az én szívem tuti meg fog szakadni, ha nem babázhatok többet.)

Pusztag írta...

Szia!
Köszi a bejegyzést, hidd el a fotókon nem fáradtnak, hanem Boldog, Kedves, Édesanyának látszol :)

Van még tervben negyedik gyermek is? :)

ilgya írta...

Szia! HalacskaDani blogjáról keveredtem ide,micsoda meglepetésben volt részem,hiszen én ismerlek benneteket,mégha csak látomásból is!!! Jobbulást kívánok mindnyájatoknak!!
Kirakhatlak magamhoz titeket,hogy gyorsabban ide találjak?

éva írta...

Kedves anyamanya,
Úgy tűnik kicsi a (blog)világ (is).
Jobbulást, teljes gyógyulást nektek - aztán jövő hét csütörtökön kiderül meggyógyultatok-e.
Ezek szerint vecsésiek vagytok?
üdv,
éva