2009. február 10., kedd

Farsangolás, rosszcsontságok, mami-papi és miegymás...

Mindhárom gyermekem profin kezeli a háztartási gépeket. A mosógép programozása és beindítása élesben is Máté prioritása. (Nem vicc.)

Így eszik a iskutyus, amikor megunja a kézzel csipegetést.

A szaloncukrot így is el lehet fogyasztani.
Egyetlen hátránya van: a finommotorikát így nem fejleszti.
Viszont sokkal tovább tart az élvezet. (Csokifüggő fogyózók figyelmébe ajánlom!)

Farsang: Poci életében az első, az átöltözés után meg is illetődött kicsit, olyan helyes volt.
Fanni hosszasan töprengett, mert bár gondolkodás nélkül tudta, ő tündérkirálylány szeretne lenni, az oviban elhangzott, hogy a legötletesebb jelmez nyer majd. Végül -nagy örömömre- ment a saját vágya után, és a hab a tortán, hogy végül a jelmezversenyben mindenki egyformán nyert. Szerintem ez az egyetlen jó megoldás, hiszen minden gyereknek a saját jelmeze a legszebb, az az, amivé ő elvarázsolódni vágyott!

Brúnó-indián, aki nem csak Fanni szíve csücske, az enyém is.

A csoportban indul a buli.

Tündérek, ha együtt ropják.

Balázs-cowboy, a másik szívcsücskünk! :)

A kiscsoportban még nem csaptak a húrok közé, ám a két pókember akcióra kész.

Pókemberkék Barbi-boszival.

Amikor délután értük mentem, Poci az ölembe ugrott és azt mondta: "Köszi, anya, hogy kitömtél!" Ugye, észrevettétek, milyen deltás? Kedves "szép nők", ha megmentőre van szükségetek, Neki szóljatok!

A farsangi ebéd után rögtön autóba pattantunk, és Szoboszlón mami-papinál folytatódott a buli.

Ha neki jelmeze lenne, csakis "krampiusz" lenne, az tutkeráj.

Poci "dodzsemezik". Papi kezeli az áramot (villanyt), ha leoltja, megáll a dodzsem, ha felgyújtja, indul.

És táncra is perdülnek.

Most pedig következik a képsor Lili kutyáról, akitől Fanni nem kis dráma során tudott csak elválni. Gyanítom, hogy Lilinek kell egy-két hét, mire kiheveri a látogatásunkat.



Huncutpók, a szeme sem áll jól.

Papi pedig tett róla, hogy a legkisebb "kifeküdjön".

Huncutzsuzsi és Huncutmáté.

Eközben az én telefonomról pár ember váratlan hívást kapott...

Zsuzsi telefonja sem kapott kegyelmet.
(Kedves Zsuzsi, légyszíves ha nem tudod használni a telefonodat, csak kicsit úúútálj minket. :)

Néha-néha azért leül pár percre a perpetum mobilénk is.

A múlt hét estéit jelmezgyártással töltöttem -aludni esélyem sem volt, mert Máté az influenza hatására átlagosan 30szor kelt minden éjjel-, na meg nosztalgiázással, mert a farsangot annyira imádtam én is mindig, szívesen jelmezbe bújtam volna velük együtt.
Hála Istennek a nagy napra a gyerkőcök teljesen kikupálódtak kórságukból, így nem hiába készülődtünk a bulira egész héten. Olyan jó lett volna ott maradni az oviban és megnézni őket!

És hogy mi történt még azon kívül, amit elárulnak a képek?
Fanninak lötyög a harmadik foga is. Számba vette, hogy az elsőt egy zsinór rágcsálása közben vesztette el, a másodikat a fogkefe segítette ki a szájából, most izgatottan várjuk, ez a hármaska hogyan is tervezi. Ha így haladunk, fogtündérke csődbe megy.
Máté is jól halad szájfejlesztésügyileg, egyszerre 8 fogat növeszt, mókásan néz ki, ha belekukkant az ember, mindegyik a kinövés más stádiumában leledzik.
Én pedig kigondoltam, mit tennék abban az utópikus helyzetben, ha lenne heti egy szabad napom. (Abszolút utópia, de így, hogy kitaláltam, kicsit olyan, mintha meg is csináltam volna.) Tehát, nyolctól délig tanulnék, majd elmennék 1 órát sportolni, ezután ötig dolgoznék, egy órácskát hastáncolnék, két órán keresztül kreatívkodnék, majd az estét valamelyik barátnőmmel tölteném és jót beszélgetnénk. Hmmmm... Leírni is élmény volt.

2 megjegyzés:

Pusztag írta...

Hát ezt élmény volt olvasni, és NÉZNI :) Az "utópiás" résznél hangosan nevettem :)

Gyönyörű gyermekeid vannak :)

anyamanya írta...

Aranyos vagy! :)