Divatdiktátor és rajzművész

Fanni bárhonnan képes ihletet meríteni, ha szépítkezésről van szó.
Itt két sálból alkotott. Nagyon nehéz volt meggyőzni arról, hogy utcai viseletnek ez nem annyira praktikus.

Máté pedig lecsapott Fanni ottfelejtett zsírkrétáira, és még mielőtt elkezdte volna felfalni őket, néhány percig adekvátan is használta a rajzeszközt, mi több, megdöbbentően ügyesen.

Itt még buzgón "köríti" Fanni félbehagyott rajzát.

Ez a nézés azt jelenti: "Látod, hogy az asztalra rajzolok, pedig nem szabad?"

Itt pedig máris otthonosabban alkot, minekutána "rendet rakott" a kréták közt.
Ezután sajnos Fanni résen volt, és csak egy krétát sikerült megkóstolni.

Pocikáról nincs kép, esemény viszont van. A nagy ovirajongó egész héten képzelt has- és lábfájdalmakkal küszködött reggelente, sőt csütörtökön már bömbölt is a csoportszoba előtt, hogy inkább hazajön velem.
Pár hete ismét nagyon bújós-szeretgetős korszakát éli, naponta többször elmondja, hogy szeret minket, talán ezzel függ össze az is, hogy most inkább maradna a fészekmelegben. Pénteken azért megoldottuk a problémát, hóna alatt a kedvenc verseskönyvével boldogan masírozott be, Kati néni pedig partner volt és fel is olvasta belőle a csoportnak a legkedvesebb versét

Fanni-száj:
A nap egyik legkritikusabb 3 perce, amikor a kávémat fogyaszt(anám)om, ilyenkor valahogy mindig történik valami. Kedden lecsüccsentem a gőzölgő kávémmal a kanapéra, Fanni rögtön mellém cukorodott, és azon sebtiben hatalmasat pukkantott az orrom alá. Háááát, némiképp csökkentette a kávészünet élvezeti szintjét. Szóvá is tettem:
"Pfú, ez úgy bűzlik, mint a kénkő!"
Fanni rötyögve:
"Anya, ez nem is kéMkő!"