Na, jöttem sírni...
Én ugyanis már tervezgettem buzgón. Ez lett volna a nagyok utolsó hete az oviban, mivel jövő héttől összevont csoportok lesznek már, nincs értelme tovább járni, és az én agyam azon kattogott, mennyi mindent csinálunk majd. Minden hétre legalább egy kirándulás, egy nagy játszótér, egy lovas major, egy kreatív program vagy játszóház.... Alig vártam.
Aztán jött a hideg zuhany. 2 héttel vagyunk Máté szokványos havi brutál betegsége mögött, 1 héttel a mindenféle kivizsgálásai után, és most jöttek a pöttyök, először Pocin, majd Fannin, a bárányhimlő oltás ellenére. Persze először próbáltam keresni a pozitívumokat, hogy mennyire lett volna keményebb lefolyású a betegség, ha oltás nélkül kapják, meg hogy inkább most jöjjön ki, mint felnőttkorukban... De igazából az lett volna a jó, ha egyszerűen csak a többséghez tartozunk, és oltást megkaptuk, ezzel az ügy pipálva.
Nem is maga a betegség a gond, hiszen jókedvűek, minden folyik a maga medrében, mindössze egy kis antihisztamin vakarózás ellen meg napi plusz 1-2 tusolás. De a kertkapu ránk zárult megint, és ki tudja meddig, hiszen 2-3 hét múlva talán Máté folytatja.
Ez a bezártság az, ami mindannyiónkat leginkább megőrjít. Mindannyian menő-manók vagyunk, szeretünk társaságban lenni, és szeretjük az izgalmas programokat. Így viszont a kerítés innenső oldaláról nézik a többi gyereket és kunyerálnak minden nap többször is, hogy menjünk már ide, oda vagy amoda, ötletük van bőven, nekem is lenne.
Őszintén mondom, azzal, hgy 2 éve nem volt egy szabad napom vagy végigaludt éjszakám, simán megbékélnék, ha ezt a rengeteg betegeskedést kihúzhatnám a képletből. Szeretek a gyerekekkel lenni, imádom ezt a kort, amiben benne vannak, de a beteg időszakok sokat rabolnak el tőlem, úgy érzem.
Igaz, a nagyok már igazán jól szuperáltak ebben az évben, nem sok dolgot kaptak el, egy-két nátha, egy enyhe lefolyású influenza... Náluk csak annyi a plusz, hogy a legkisebb náthánál is vigyázni kell, az asztma miatt gyorsan kialakulhat egy tüdőgyulladás. Máté viszont immunrendszerileg a legrosszabbat örökölte, minden hónapra jutott egy lázas betegség, könnyen kap felülfertőződéseket, a láza nehezen csillapítható. Most állunk egy immunológiai kivizsgálás előtt, de én biztosan tudom, nincs komoly baja, egyszerűen csak ilyen típus, volt erre több példa a családban. Egy-két éven belül valószínűleg megerősödik, de ez nekem most annyira kevés.
Az utóbbi pár hónapban éreztem azt először, hogy kész lennék befejezni. Ott van még a lelkemben az a negyedik gyermek, de akkkor ismét előlről kezdődik a betegségsorozat, a bezártság az egész csapat számára.... Elég erős indok, hogy eldöntse bennem ezt a kérdést.
Én ugyanis már tervezgettem buzgón. Ez lett volna a nagyok utolsó hete az oviban, mivel jövő héttől összevont csoportok lesznek már, nincs értelme tovább járni, és az én agyam azon kattogott, mennyi mindent csinálunk majd. Minden hétre legalább egy kirándulás, egy nagy játszótér, egy lovas major, egy kreatív program vagy játszóház.... Alig vártam.
Aztán jött a hideg zuhany. 2 héttel vagyunk Máté szokványos havi brutál betegsége mögött, 1 héttel a mindenféle kivizsgálásai után, és most jöttek a pöttyök, először Pocin, majd Fannin, a bárányhimlő oltás ellenére. Persze először próbáltam keresni a pozitívumokat, hogy mennyire lett volna keményebb lefolyású a betegség, ha oltás nélkül kapják, meg hogy inkább most jöjjön ki, mint felnőttkorukban... De igazából az lett volna a jó, ha egyszerűen csak a többséghez tartozunk, és oltást megkaptuk, ezzel az ügy pipálva.
Nem is maga a betegség a gond, hiszen jókedvűek, minden folyik a maga medrében, mindössze egy kis antihisztamin vakarózás ellen meg napi plusz 1-2 tusolás. De a kertkapu ránk zárult megint, és ki tudja meddig, hiszen 2-3 hét múlva talán Máté folytatja.
Ez a bezártság az, ami mindannyiónkat leginkább megőrjít. Mindannyian menő-manók vagyunk, szeretünk társaságban lenni, és szeretjük az izgalmas programokat. Így viszont a kerítés innenső oldaláról nézik a többi gyereket és kunyerálnak minden nap többször is, hogy menjünk már ide, oda vagy amoda, ötletük van bőven, nekem is lenne.
Őszintén mondom, azzal, hgy 2 éve nem volt egy szabad napom vagy végigaludt éjszakám, simán megbékélnék, ha ezt a rengeteg betegeskedést kihúzhatnám a képletből. Szeretek a gyerekekkel lenni, imádom ezt a kort, amiben benne vannak, de a beteg időszakok sokat rabolnak el tőlem, úgy érzem.
Igaz, a nagyok már igazán jól szuperáltak ebben az évben, nem sok dolgot kaptak el, egy-két nátha, egy enyhe lefolyású influenza... Náluk csak annyi a plusz, hogy a legkisebb náthánál is vigyázni kell, az asztma miatt gyorsan kialakulhat egy tüdőgyulladás. Máté viszont immunrendszerileg a legrosszabbat örökölte, minden hónapra jutott egy lázas betegség, könnyen kap felülfertőződéseket, a láza nehezen csillapítható. Most állunk egy immunológiai kivizsgálás előtt, de én biztosan tudom, nincs komoly baja, egyszerűen csak ilyen típus, volt erre több példa a családban. Egy-két éven belül valószínűleg megerősödik, de ez nekem most annyira kevés.
Az utóbbi pár hónapban éreztem azt először, hogy kész lennék befejezni. Ott van még a lelkemben az a negyedik gyermek, de akkkor ismét előlről kezdődik a betegségsorozat, a bezártság az egész csapat számára.... Elég erős indok, hogy eldöntse bennem ezt a kérdést.
3 megjegyzés:
Kitartás!!!!!! Jobulást nektek!!!
puszi
Merci
Köszönjük!
Sajnos a héten még midig nem mehetünk úszni, pedig már nagyon hiányzik. Poci azóta is naponta dicsekszik a múltkori nagy eredménnyel! :)
Sziasztok
Akkor viszont csak a 20ai hét csütörtökén találkozunk, mert jövő héten apukámért kell mennem, utána meg nem vagyok! De ha van kedvetek és idötök jövő kedden eljöhettek és akkor nem marad ki annyi!!!!!!
puszi
Merci
Megjegyzés küldése