2009. május 18., hétfő

Én kis kertész...

Ebben az évben végre jut egy pici időm a kertre, ha Máté hajlandó kicsit egyedül elbogarászni vagy motorozgatni. Sőt, ha jó napja van, buzgó segéderő.
Milyen fura, hogy ezek a képek alig egy hete készültek, most meg olvadozunk a kánikulában!

A fűnyírás mindig az első lépés, ezt apától lestem el.

Valahogy így kell rángatni a kút fogantyúját, de apának miért jön akkor belőle víz, nekem meg nem?

Anya megszánt, végre teli a kis locsolókanna. Persze nem sokáig!

Ott ni, az a virág is nagyon szomjas!

Minden árvácskának adok.

Azzal a kis kannával olyan tötyörgősen megy, gyorsítsuk a folyamatot. Ebből a csőből hogy kéne a vizet előcsalogatni?

Nini, abban a dobozban van víz bőven, csak valahogy át kellene szerkeszteni a locsolómba. (A technikája azonban még némi tökéletesítésre szorul.)

Anya ismét intézett egy kis vizet. Irány a szomjazó virágok!
Íme:

Évelő szegfű.

A metélőhagyma virágban.

Látogató a pimpón.

3 éve érkezett hozzánk a vissi kertből ez a bazsarózsa, így igazi kincs, emlék. Most először virágzik.

A pletyka virága.

Kibomlott a bimbó.

Lakója is van.

Tengerparti pázsitszegfű.

Azóta már halványrózsaszínre váltott a ribizli.

Miniorgona virágzás előtt.

Vízipók-csodapókos hangulatú kép, ugye?

Nincsenek megjegyzések: