Ebben az évben végre jut egy pici időm a kertre, ha Máté hajlandó kicsit egyedül elbogarászni vagy motorozgatni. Sőt, ha jó napja van, buzgó segéderő.
Milyen fura, hogy ezek a képek alig egy hete készültek, most meg olvadozunk a kánikulában!
Milyen fura, hogy ezek a képek alig egy hete készültek, most meg olvadozunk a kánikulában!
A fűnyírás mindig az első lépés, ezt apától lestem el.
Valahogy így kell rángatni a kút fogantyúját, de apának miért jön akkor belőle víz, nekem meg nem?
Anya megszánt, végre teli a kis locsolókanna. Persze nem sokáig!
Ott ni, az a virág is nagyon szomjas!
Minden árvácskának adok.
Azzal a kis kannával olyan tötyörgősen megy, gyorsítsuk a folyamatot. Ebből a csőből hogy kéne a vizet előcsalogatni?
Nini, abban a dobozban van víz bőven, csak valahogy át kellene szerkeszteni a locsolómba. (A technikája azonban még némi tökéletesítésre szorul.)
Anya ismét intézett egy kis vizet. Irány a szomjazó virágok!Íme:
Évelő szegfű.
A metélőhagyma virágban.
Látogató a pimpón.
3 éve érkezett hozzánk a vissi kertből ez a bazsarózsa, így igazi kincs, emlék. Most először virágzik.
A pletyka virága.
Kibomlott a bimbó.
Lakója is van.
Tengerparti pázsitszegfű.
Azóta már halványrózsaszínre váltott a ribizli.
Miniorgona virágzás előtt.
Vízipók-csodapókos hangulatú kép, ugye?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése