A szombatot a Melindává visszalényegült Eperkééknél töltöttük, és hogy milyen volt? Poci sírás határán motyogta a búcsúzáskor, hogy "túl keveset voltunk Bálintnál", Abigél pedig könnyen megoldotta volna a dolgot "aludjatok nálunk" ötletével. Kedves Melinda, azóta is pakoljuk a cuccokat, ha elkészülünk, megyünk, tuti, hogy elférünk a galérián, aztán majd akkor jövünk haza, ha Pocinak is elég volt. :) Reméljük, a kék autó előbújt azóta a titkos rejtekhelyről, ahová nem tudom, Máté dugta-e vagy én! :)
Sok kép nem készült, mert a gyerekek és felnőttek létszámaránya azt követelte, hogy az idő nagy részében két szabad kezünk legyen.Tettünk egy nagy sétát a tó körül, melyet már annyian dícsértek, és meg vagyunk győzve, már készülünk is a nyári strandolásra.
A tó mellett hegymászásra is akadt lehetőség, vagy nevezzük inkább a gyerekek áthatóan szürkévé való átváltozásának? A csapat alulnézetből...
...és fentről.Gatyaféken leszánkáztak és jó sokszor megismételték a mászó-hadműveletet.
Sportnapnak is elment volna. Ugye, Melcsi? :)
Kisfiú és nagyfiú, azaz Máté és Bálint.
Itt pedig már a közepes fiú után repeszt a mini.
Mivel sportosak és kitartóak vagyunk mi anyák, délután a gyömrői miniállatkertet is célba vettük.Bálint nagy mókamester, minden állatot tökéletesen tud utánozni, Poci pedig rajongással csüng rajta.
A csíkos mókust tanulmányozva.
Bambulnak a csajok.
És pózol a Poci.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése