Máté 3. napja beteg, tüszős mandulagyulladás, amely nagyon magas lázzal indult -Ő eleve lázasodós fajta-, mostanra le is szívta az erejét. Finoman fogalmazok, ha így mondom: ez a helyzet hat a gyerkőc hangulatára.
Erről jutott eszembe, hogy ezeket a sorokat leírjam:
Tehát, ha Mátéval szembetalálkozol, először lehet az jut eszembe, "mi a baja ennek a babának velem". A férfiember alaphelyzetben elég komoly-komor fejjel tekint ugyanis a világba.
Épp egy napon született vele a pár házzal arrébb lakó Kristóf, csupa mosoly, ha valakit meglát, másodpercek alatt veti be teljes csáb-repertoárját. Szép kontrasztot alkotnak Mátéval, aki, ha bele van kényszerítve a babakocsiba, morcin néz ki a fejéből és nem is nagyon pazarolja senkire a figyelmét, kivéve persze a kutyákat, meg aki nagyon bedobja Nála magát.
Félreértés ne essék, nem barátságtalan Ő, nem is félős. Bárkivel, aki egy kicsit udvarol neki, gyorsan összehaverkodik. De nem Ő kezdeményez.
Amikor pici volt, gyakran játszottunk a nagyokkal Négyszögletű kerekerdőt, s kézibaba lévén mi voltunk a rámgyógyult Mátéval a Kisfejű-Nagyfejű Zordonbordon. Tökéletesen tudta alakítani a Kisfejűt.
Jellemre Máté olyan lesz, mint Fanni, azt hiszem. Nagyon hullámzó érzelmek, pukkanásig kacagó huncutságból fél perc alatt lesz asztalbafejveregető hisztiroham. Vasakarat, vehetem úgy, hogy Pocival kipihentem magam, mert Mátéval újra harcosabb az élet.
Pontosan tudja, hogy az étkezőasztal teteje érdekesebb, mint a szék, és az etetőszékben is csak állva az igazi, hogy a kenyérfalatkái csak akkor finomak, ha egyedül keni meg őket, és minél nagyobb a kés, annál alkalmasabb e célra. Hogy az udvarra azonnal ki akar menni, hogy nem akar bejönni, hogy a kint lévő négy kismotor közül mindig másikon szeretne ülni, mint amin éppen ül -így kétmásodpercenként kell átpakolgatni egyikről a másikra.... Végtelenségig folytathatnám, és picit sem egyszerű az akaratától elterelni.
Na, mára ennyi a "Máté-cihológia".
Egyébként ma már nem volt ám olyan rosszul, így osztogatott nekem jó sok cuppanós puszit, és fürdés után is szemfüles volt, sikerült meglógnia, miután megtöröltem, és gyorsan csinos kis csuritócsát készítenie a lépcső mellé, egészen pontosan az épp ott állomásozó zenélő-trombitáló játékmikulás orra elé.
Erről jutott eszembe, hogy ezeket a sorokat leírjam:
Tehát, ha Mátéval szembetalálkozol, először lehet az jut eszembe, "mi a baja ennek a babának velem". A férfiember alaphelyzetben elég komoly-komor fejjel tekint ugyanis a világba.
Épp egy napon született vele a pár házzal arrébb lakó Kristóf, csupa mosoly, ha valakit meglát, másodpercek alatt veti be teljes csáb-repertoárját. Szép kontrasztot alkotnak Mátéval, aki, ha bele van kényszerítve a babakocsiba, morcin néz ki a fejéből és nem is nagyon pazarolja senkire a figyelmét, kivéve persze a kutyákat, meg aki nagyon bedobja Nála magát.
Félreértés ne essék, nem barátságtalan Ő, nem is félős. Bárkivel, aki egy kicsit udvarol neki, gyorsan összehaverkodik. De nem Ő kezdeményez.
Amikor pici volt, gyakran játszottunk a nagyokkal Négyszögletű kerekerdőt, s kézibaba lévén mi voltunk a rámgyógyult Mátéval a Kisfejű-Nagyfejű Zordonbordon. Tökéletesen tudta alakítani a Kisfejűt.
Jellemre Máté olyan lesz, mint Fanni, azt hiszem. Nagyon hullámzó érzelmek, pukkanásig kacagó huncutságból fél perc alatt lesz asztalbafejveregető hisztiroham. Vasakarat, vehetem úgy, hogy Pocival kipihentem magam, mert Mátéval újra harcosabb az élet.
Pontosan tudja, hogy az étkezőasztal teteje érdekesebb, mint a szék, és az etetőszékben is csak állva az igazi, hogy a kenyérfalatkái csak akkor finomak, ha egyedül keni meg őket, és minél nagyobb a kés, annál alkalmasabb e célra. Hogy az udvarra azonnal ki akar menni, hogy nem akar bejönni, hogy a kint lévő négy kismotor közül mindig másikon szeretne ülni, mint amin éppen ül -így kétmásodpercenként kell átpakolgatni egyikről a másikra.... Végtelenségig folytathatnám, és picit sem egyszerű az akaratától elterelni.
Na, mára ennyi a "Máté-cihológia".
Egyébként ma már nem volt ám olyan rosszul, így osztogatott nekem jó sok cuppanós puszit, és fürdés után is szemfüles volt, sikerült meglógnia, miután megtöröltem, és gyorsan csinos kis csuritócsát készítenie a lépcső mellé, egészen pontosan az épp ott állomásozó zenélő-trombitáló játékmikulás orra elé.
1 megjegyzés:
Ha engem kérdezel, az a Mikulás meg is érdemli...! :D
Máténak meg jobbulást kívánunk!
Megjegyzés küldése