Azon törtem ma a fejem, hogy Pocinak babakorában volt-e nagy kedvence, játék, állat vagy bármi. Csak mert Máténak van -mindjárt el is árulom, micsoda. Jó sokáig kutattam az agyamban, de csak annyit sikerült előkotornom, hogy úgy hiszem, igen, volt, de hogy mi lehetett az... Szörnyű, hogy mindent elfelejtek, brrr...
Ezért ha sikerül, a sok kép mellett időnként írok is Róluk egy keveset, talán így néhány dolog megmarad, mert ha csak az agysejtjeimre bízom az emlékezést, amelyek nagy része azt hiszem az utóbbi időszakban alvó állapotban leledzik, a szinapszisok legalábbis biztosan, búcsút mondhatok a jó kis nosztalgiázásnak.
Tehát:
Máté mindene a labda. "Dadda". Rengeteg van Neki, mégis újra és újra el tud tőlük bűvölődni.
Most, hogy végre napok óta nem ment 0 fok fölé a hőmérséklet, a kinti labdákért rajong, főleg a hatalmas sárga testlabdáért, így minden kertezésünk végén bömbölve kell behoznom.
A másik nagy kedvenc a "brrrr", főleg az autók -Poci jelenlegi Villám McQueen mániája őt is teljesen magával ragadta-, de mindennemű motor, vonat és egyéb jármű is, felhúzós, tologatós, felrázós és az autós könyvek... Profin játszik velük, amióta csak helyzetváltoztató mozgásra képes. Szerintünk Pocit Ő tanította meg autózni.
Az abszolút csúcs még a katica. Minden mesekönyvben, a legeslegapróbb katicát is azonnal kiszúrja, és százszor is meghallgatná a "katalinka szállj el"-t, táncol rá boldogan, aztán mutatja, hogy újra és újra "ka". Elalvás előtt pedig a katicás lámpától búcsúzik el.
Tegnap volt a nagy nap, hogy életében először Máté is kölcsönzött mesekönyvet a gyerekkönyvtárban, természetesen katicásat. Imádja. (Csak azt nem értem, miért a nagyok is azt olvasgatják többször, nem amit Ők választottak.) Ez egyébként azt is jelenti, hogy hivatalosan elismertük Őt "nemkönyvevő" babának, hosszú hónapokig ugyanis boldogan fogyasztotta a leporellókat -a három közül ezt csak Ő csinálta-, mostanra viszont épp olyan szenvedélyes olvasó, mint Fanni és Poci, egyik könyvet a másik után válogatja a polcáról, aztán szépen betolat vele az ölembe és hajrá!
Pocit pedig ma megdícsérte az óvónéni. Nagyon szépen beilleszkedett, egyre nyitottabb -a fiúk közül ő az egyik legegyüttműködőbb- és barátokat szerez. Én is így éreztem abból, amit Poci elárul, de jó volt felnőtt szájból hallani.
Ezért ha sikerül, a sok kép mellett időnként írok is Róluk egy keveset, talán így néhány dolog megmarad, mert ha csak az agysejtjeimre bízom az emlékezést, amelyek nagy része azt hiszem az utóbbi időszakban alvó állapotban leledzik, a szinapszisok legalábbis biztosan, búcsút mondhatok a jó kis nosztalgiázásnak.
Tehát:
Máté mindene a labda. "Dadda". Rengeteg van Neki, mégis újra és újra el tud tőlük bűvölődni.
Most, hogy végre napok óta nem ment 0 fok fölé a hőmérséklet, a kinti labdákért rajong, főleg a hatalmas sárga testlabdáért, így minden kertezésünk végén bömbölve kell behoznom.
A másik nagy kedvenc a "brrrr", főleg az autók -Poci jelenlegi Villám McQueen mániája őt is teljesen magával ragadta-, de mindennemű motor, vonat és egyéb jármű is, felhúzós, tologatós, felrázós és az autós könyvek... Profin játszik velük, amióta csak helyzetváltoztató mozgásra képes. Szerintünk Pocit Ő tanította meg autózni.
Az abszolút csúcs még a katica. Minden mesekönyvben, a legeslegapróbb katicát is azonnal kiszúrja, és százszor is meghallgatná a "katalinka szállj el"-t, táncol rá boldogan, aztán mutatja, hogy újra és újra "ka". Elalvás előtt pedig a katicás lámpától búcsúzik el.
Tegnap volt a nagy nap, hogy életében először Máté is kölcsönzött mesekönyvet a gyerekkönyvtárban, természetesen katicásat. Imádja. (Csak azt nem értem, miért a nagyok is azt olvasgatják többször, nem amit Ők választottak.) Ez egyébként azt is jelenti, hogy hivatalosan elismertük Őt "nemkönyvevő" babának, hosszú hónapokig ugyanis boldogan fogyasztotta a leporellókat -a három közül ezt csak Ő csinálta-, mostanra viszont épp olyan szenvedélyes olvasó, mint Fanni és Poci, egyik könyvet a másik után válogatja a polcáról, aztán szépen betolat vele az ölembe és hajrá!
Pocit pedig ma megdícsérte az óvónéni. Nagyon szépen beilleszkedett, egyre nyitottabb -a fiúk közül ő az egyik legegyüttműködőbb- és barátokat szerez. Én is így éreztem abból, amit Poci elárul, de jó volt felnőtt szájból hallani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése