Hójelentés

Tudták odafenn, hiába emlegetem, hogy én most már meg se állok Zakopánéig, mert havat akarok látni, ez is csak egy maradt volna a sok álom közül... Ha Kinga nem mehet a hóhoz, a hó jön Kingához. :)
Gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű hó, nem lehet betelni vele!!!
(Azt meg úgysem hallja majd senki, miket fogok gondolni holnap reggel, amikor a Suzukit vakarom ki belőle, de az csak pár percig lesz a véleményem, a maradék rengeteg percben pedig imádom!)

Szánkózásra készen.

Miss Piggy épp olyan a hóval, mint a kajával: egy perc alatt nyakig merül bele.

Máté meg azt imádta legjobban, ha térdig süppedt bele.

Hócsata.
(Visítás nélkül, becsszóra! Nem kis dolog ez nálunk!)

Megahógolyó.

Az övé normál méret, de ezt legalább el bírta dobni Fanniig, ellentétben a csajszi előzőleg bemutatott tömegpusztító fegyverével.

Na, itt mi történt? Lehet tippelni.

Nagyon cuki lett a hóemberünk.

Ez pedig a karácsonyfánk. Így behavazva olyan gyönyörű, mintha élne.

Ekszimó. :)

Vitya bácsinak szeretettel! :)

Csak mert ezt ő kérte.

És ha már a bili-kaka témánál vagyunk, egy kis nem túl szalonképes helyzetjelentés . Legyen a címe "Anya tojik".
No, tehát: elvonultam az illemhelyre. Még be se csuktam volna az ajtót, már nyílt is ki, és megérkezett Máté. Mindenfélét csinált, ugrált rajtam, lógott a fejemről, huncutkodott.
5 másodpercen belül megérkezett Fanni, hozta az aktuális rajzát meg a ceruzát és letelepedett a wc-ajtó elé. Rajzolt szépen tovább.
További 5 másodpercen belül befutott apa, aki kihasználva a helyzetet, elkezdte röhögtetni Mátét. Olyan hatékonyan, hogy a nagy ugra-bugrálásban még a falat is lefejelte, de a röhögésben és pattogásban ez sem akadályozta.
Hát így tojok én. Gondoljatok rám szánalommal!!!!

Bili a csúcson

Máté eddig a wc-t próbálgatta, tegnap aztán hirtelen felindulásból beszereztünk egy bilit.

Az első használat előtt kiaknáztuk az egyéb felhasználási lehetőségeket:

Máté-cowboy a tulajdonos büszkeségével.

Nézzétek csak a szemét! A tulajdonos (kis köcsög) kétszer rántotta le a fejéről a "kalapot", mielőtt sikerült lefényképezni, bömbölt is miatta egy nagyot.

Fanni-cowboy -megverekednének érte a vadnyugat hősei, az tuti.

És az igazsághoz ez is hozzátartozik...

Este aztán felavatta a bilit az illetékes, gyors egymásutánban háromszor. Most már csak abban reménykedem, hogy figyelmeztetésem ellenére senki nem csapja majd olyankor a fejébe, amikor anyag is lesz benne.

Még cserbacsíkabb :) plusz egy aranyosság

Pénteken kipottyant a hatodik! :)
A gyerek cukin pösze lett, hála a fogatlanságnak, és végre a fogtündér is pihenhet, nincs új lötyögős!!!

Hahó, papi, ehhez mit szólsz?

Nekem is volt...

...szülinapom. Még ha rajtam nem is látszik, hogy szokott lenni. :)
Úgyhogy mutatok bizonyítékot:

Igaz, hogy mire a fújásig eljutottunk, Máté már megunta a tötyörészést, és a tettek mezejére lépett.

És még egy, bár nem ide illik, de épp most történt.
Tanmese a testvéri szeretetről.
Ülnek a kádban. Fanni és Poci már benn, Máté épp most landol.
Fanni (brutkó kárörvendően): Hehe, te vagy az utolsó, Máté!
Poci (csatlakozva a cukkoláshoz): Én meg az első voltam!
Fanni: Hé, Poci, azért dicsekedni nem kéne.
(Hmmmm... Fejlett igazságérzet, azt meg kell hagyni. )

Miért?

Máté még messze van a miért-korszaktól. Magát a kérdést is sajátosan értelmezi.
Kezdetben egyszerűen ignorálta. "Miért sírsz, miért nyafogsz, miért rángatsz...?" Minek a szülő, ha még ezekre se tudja magától a választ?
Miután rájött, hogy úgyse hagyjuk békén, egyszerűen annyit válaszolt: "azért." Később fejlesztette: "Azért, mert." Mindezt persze magyarázó hangsúllyal, bólogtava.

Úgy tűnik, ismét elértünk egy újabb szintet, mert ma a következő történt:
A gyermek nagy nyögva cipeli a kisszéket be a hálószobába. Meglátott ugyanis a nagykomód tetején egy csomag cukrot, és úgy gondolta, biztos ami biztos, jobb, ha nem avat be minket, inkább maga jár utána. Csakhogy apa észrevette,meg is kérdezte:
"Miért viszed azt a széket, Mátéka?"
Mindenre kiterjedő válasz:
"Azért, mert cipelem."

Cserbacsík

Legidősebb gyermekünk megvált VÉGRE az 5. tejfogától is.
Nem önszántából.
Azóta ugyanis, hogy a fog jó néhány héttel ezelőtt először megmoccant, Fanni reszketve őrzi, mély meggyőződése ugyanis, hogy borzasztó fájdalmak közepette esik majd ki. (Utólag bevallotta, hogy nem is érezte, amikor kipottyant, de ez az előzőeknél is így volt, mégis mindig elfelejti, mire újabb fog kerül sorra.)
A fog tehát fogkefét, ételt hetek óta nem látott. Mivel Fanni a jobb oldalával rágott mindent ettől kezdve, az ínnyel bezárt 90 fokos szög megváltozott: 45 fok balra. Mintha fújna a szél odabenn. Gyermekünk bájos mosolya átlényegült: egy kicsit mindig beleborzongtunk a látványba, ahányszor felvillantotta.
Könyörögtem, fenyegettem, cseszegettem, hogy mozgassa már, hadd essen ki -a végére engem is elfogott néha a páni félelem, hogy ez a fog már itt lifeg örökre.
Aztán szerencsé(tlen?)s véletlen folytán a gyerek az apja mögött tartózkodott, amikor az nem látta, és egy lendületes felállás, az apaváll és a gyerekszáj találkozása folytán a fog hopp, kiröppent.
Most már csak amiatt aggódom, hogy az oviban nehogy úgy meséljék majd el, hogy "apa úgy szájba vágta Fannit, hogy kiesett a foga." :)
Ja, és még egy: lötyög a mellette levő is. Jaj.


Ha az egyik gyerekről premier plánból készül fotó, kötelező jelleggel jön a második is.
Nem, a harmadik nem. Továbbra is csak az autók hozzák lázba.

Például ez. Nem, ez nem a fürdőszobai szék. Abszolút autó. Csak azt csodálom, hogy Máté beérte a hátsó üléssel.

Kukk. :)
Egyébként van új kedvenc játéka. A karácsonyi ajándékok közül a Kresz társasjáték. 6 éves kortól -bár néha még nekem is feladja a leckét. Máté meg szépen kipakolja a táblára a bábukat, mindegyiket a megfelelő színű mezőre, aztán dobál a kockával és lépeget. Azt is megállapította, hogy van egy "félelmetes útjelző tábla" -mégpedig a "csúszós úttest" tábla. Ráérzett, nem?

Megformázták testvérhármasukat gyurmából, mackó alakban. Itt még egyetértésben.

Itt meg már "megfojtasz!!!".

És az utolsó: leganyásabb gyerekem már hanyagolja a délutáni alvást, de átlagosan hetente egyszer nem jön össze a dolog, hiába az elszántság.