2010. január 19., kedd

Miért?

Máté még messze van a miért-korszaktól. Magát a kérdést is sajátosan értelmezi.
Kezdetben egyszerűen ignorálta. "Miért sírsz, miért nyafogsz, miért rángatsz...?" Minek a szülő, ha még ezekre se tudja magától a választ?
Miután rájött, hogy úgyse hagyjuk békén, egyszerűen annyit válaszolt: "azért." Később fejlesztette: "Azért, mert." Mindezt persze magyarázó hangsúllyal, bólogtava.

Úgy tűnik, ismét elértünk egy újabb szintet, mert ma a következő történt:
A gyermek nagy nyögva cipeli a kisszéket be a hálószobába. Meglátott ugyanis a nagykomód tetején egy csomag cukrot, és úgy gondolta, biztos ami biztos, jobb, ha nem avat be minket, inkább maga jár utána. Csakhogy apa észrevette,meg is kérdezte:
"Miért viszed azt a széket, Mátéka?"
Mindenre kiterjedő válasz:
"Azért, mert cipelem."

Nincsenek megjegyzések: