Visszapillantó

Egy jó hónappal karácsony után kicsit furán mutatnak ezek a képek, látom én is.
De olyan jól esett már egy pár hétnyi ünnepmentesség, inkább a többi képből volt kedvem szemezgetni.
Persze azért pótolom ezeket is, igaz nincs is sok, mert a karácsony nagy részét a Gergő és a Mama fényképezőgépével örökítettük meg.

Új mókám az időzítővel való fényképezgetés -annyian lettünk ugyanis, hogy már nem elég hosszú a karom az önfényképezéshez. Van még finomítanivaló a technikán bőven, de ez végre már egy igazi családi kép, mindannyian együtt!

Papi és Máté a pumpa csövével huncutkodik -ha valaki, hát papi képes bebizonyítani, hogy a legjobb játék mindig az, ami valójában nem játék.

Huncutkodással kombinált művelődés -mami és Fanni olvasgat(na).

Már nem sokáig fér be, ki kell használni a lehetőséget, amíg még lehet.

Újabb időzítgetés. Háááát....

MókaTibi ismét buliztatja a porontyokat: "Bal lábat a jobb után, balt a jobb után...". Annyiszor el kellett játszani, hogy papinak lehet el is kopott kicsit a lába, bal a jobb után.

Poci végiginfluenzázta az ünnepet, itt éppen rosszul van. Apa meg szolidarít Vele. Együtt agonizálni is kellemesebb, ezt már a gyerekek is tudják.

Papi és Máté újabb játékot eszelt ki. A szívószál éppen befér abba a kis résbe a küszöb és az ajtó közé.

Egy kicsit persze úgy tesz, mintha megpróbálná kiszedni, aztán jöhet papi. Utána kezdődhet minden előlről, és még egyszer, és még egyszer...

Mutatok pár dolgot azokból, amit karácsonyra készítettünk. Ez itt Fanni üvegmatrica angyalkája.

És még egy.

Adventi mesenaptár. (A Télapó aratta le érte a babérokat. Hö.)

Fanni és Poci papírtányér-angyalkái.

Mécsestartó, Fanni kézműves foglalkozáson művelte.

Blablablabla...

Azon törtem ma a fejem, hogy Pocinak babakorában volt-e nagy kedvence, játék, állat vagy bármi. Csak mert Máténak van -mindjárt el is árulom, micsoda. Jó sokáig kutattam az agyamban, de csak annyit sikerült előkotornom, hogy úgy hiszem, igen, volt, de hogy mi lehetett az... Szörnyű, hogy mindent elfelejtek, brrr...
Ezért ha sikerül, a sok kép mellett időnként írok is Róluk egy keveset, talán így néhány dolog megmarad, mert ha csak az agysejtjeimre bízom az emlékezést, amelyek nagy része azt hiszem az utóbbi időszakban alvó állapotban leledzik, a szinapszisok legalábbis biztosan, búcsút mondhatok a jó kis nosztalgiázásnak.

Tehát:
Máté mindene a labda. "Dadda". Rengeteg van Neki, mégis újra és újra el tud tőlük bűvölődni.
Most, hogy végre napok óta nem ment 0 fok fölé a hőmérséklet, a kinti labdákért rajong, főleg a hatalmas sárga testlabdáért, így minden kertezésünk végén bömbölve kell behoznom.
A másik nagy kedvenc a "brrrr", főleg az autók -Poci jelenlegi Villám McQueen mániája őt is teljesen magával ragadta-, de mindennemű motor, vonat és egyéb jármű is, felhúzós, tologatós, felrázós és az autós könyvek... Profin játszik velük, amióta csak helyzetváltoztató mozgásra képes. Szerintünk Pocit Ő tanította meg autózni.
Az abszolút csúcs még a katica. Minden mesekönyvben, a legeslegapróbb katicát is azonnal kiszúrja, és százszor is meghallgatná a "katalinka szállj el"-t, táncol rá boldogan, aztán mutatja, hogy újra és újra "ka". Elalvás előtt pedig a katicás lámpától búcsúzik el.

Tegnap volt a nagy nap, hogy életében először Máté is kölcsönzött mesekönyvet a gyerekkönyvtárban, természetesen katicásat. Imádja. (Csak azt nem értem, miért a nagyok is azt olvasgatják többször, nem amit Ők választottak.) Ez egyébként azt is jelenti, hogy hivatalosan elismertük Őt "nemkönyvevő" babának, hosszú hónapokig ugyanis boldogan fogyasztotta a leporellókat -a három közül ezt csak Ő csinálta-, mostanra viszont épp olyan szenvedélyes olvasó, mint Fanni és Poci, egyik könyvet a másik után válogatja a polcáról, aztán szépen betolat vele az ölembe és hajrá!

Pocit pedig ma megdícsérte az óvónéni. Nagyon szépen beilleszkedett, egyre nyitottabb -a fiúk közül ő az egyik legegyüttműködőbb- és barátokat szerez. Én is így éreztem abból, amit Poci elárul, de jó volt felnőtt szájból hallani.

Hétköznapok

Ismét egy nagy kupac kép, mindenféléről, ami velünk történik. Van persze sokkal több minden, ami képen nem megörökíthető, de fáradt (b)anyának nem fűlik este már foga a sok blablához.

Fanni karácsony óta folyamatosan gitározik és énekel, teljes átszellemültséggel, természetesen Barbie gyémántkastély slágereket. Csodálatos! (A gyerek. Az éneke brutálisan hamis. De ezzel együtt csodálatos. Mindenesetre hatalmas a hangterjedelme, ez feltétlenül plusz pont.)

Fanni, Máté, (na meg porszívócső) after kakaós csiga.

Tud ám Ő ilyet is. (Meg cifrábbat is, de ezt inkább hagyjuk, mert anyai tökéletességem látszata így is csak pókhálófonálon himbálódzik.)

Most pedig jöjjenek a vad motorosok.

Mindenért rajong, ami "brrrr".

Mindent megpróbál elérni, ezúttal igazán komoly zsákmányra tett szert.

Egészben ezerszer finomabb.

Ennyi kenyeret még életében nem evett meg egyszerre.

Elvenni Tőle? A tajtékzó óceán haragja inkább!
Így a kenyerét játszani is cipeli magával.

Jószívű nagyon.

Fafa elcsente -de csak mert megtelt a bababendő.

Nosztalgia. Fanni még emlékszik rá, csinálták ezt Ők is már néhányszor, amikor Poci volt kisbaba.

Felkelt a manó. Van még egy ilyen édes pici piros orr a világon?

"Dadda".

Nem könnyű ám ennyi cuccban manőverezni!

Máté a fűnyírón lovagol, Poci elüti a motorral.

Kukkkk!


Pocika is bemotorozik a képbe.

Megérkezett.

Ez pedig az új kedvenc játékuk. Itt Poci a varázsló, "hókusz-pókusz, és...

...íme!

Odakinn

A karácsonyi szünetben a nyálkás rossz idő és a fogalmunksincshonnan beszerzett betegség miatt napokig kuksoltunk odabenn. Kisgyerekkel rendlkezők jól tudják, milyen nehéz ez, pár nap után már nem csak a gyerekek, én is fuldoklom a szobalevegőtől.
Aztán végre felvirradt a nagy nap, napsütéssel, semmi széllel, jó csípős hideggel, és akkora mázlink volt, hogy még a kedvenc kutyusainkkal is találkoztunk a patakparton.

Fanni a kertben pózol.

Mátépofik -Ő álmos, de a kutyusok majd magához térítik.



Idesüss, kesztyűnk is van! (Pár éve mekkora koloncnak élték meg, most igazi kincs.)

Hé, nekem is van, ezt is fényképezd le!

Poci, Jázmin és a fincsi gumihamburger.

Máté és Aliz. (Máté szinte végig a kezemben volt ezután, ezért nincs róla kép, de odavan a nagy bumszli kutyusokért, be is gyűjtötte tőlük a puszikat, mert a szerelem kölcsönös.)

Poci és Picuri.

Aliz, Molli és Picuri Pocival.

Nagyon szeretik egymást!

Ezek pedig már a mai képek. Egész délelőtt lestük az ablakból, hogy hull a hó. Nem esett még annyi sem, hogy egy szánkó elcsússzon rajta, de a gyerkőket mégis nagyon boldoggá tette. Az egész lakóparkot telerajzoltuk, nem maradt egy pici tiszta hófelület sem, úgyhogy amíg rá nem hull egy új adag, mindenki az Ő műalkotásaikat csodálhatja.


A kesztyű hamar megadja magát, bár tény, hogy extrém használatnak van kitéve.


Pocika tisztogatja az oszlopot.

Komoly gyalogtúrát tett meg a legkisebb is, de itt már fogni kellett.

Olyan hamar esteledik télen!