2010. május 23., vasárnap

Hmmm....

Nekem van napozószékem.
Vagyis volt, de erről majd később. Önmagában az is nagy szenzáció, hogy egyáltalán lett, mert apa sokáig kötötte az ebet a karóhoz, hogy minek az nekem, úgysem lesz időm beleülni, és csak a helyet foglalja majd a kisházban.
Ezegyszer mégiscsak a sarkamra álltam, és megharcoltam jogos jussomért, mely piros színben a kék barkácsáruházból hozzánk költözött.
Naná, hogy apának nem lett igaza. Ültem benne. Legalább kétszer. Bár nem huzamosabb ideig.
A gyerekek viszont annál többet, feküdtek is benne, hintáztak is benne, becsípték a kezüket is vele, minden funkcióját felfedezték.
Számomra meg maradt emberi szabadságom szimbóluma, ahogy állt ott az udvar közepén, bennem mindig élhetett a tudat, hogy "akár ülhetnék is benne, ha akarnék".

Miután tegnap a novembert ismét felváltotta valami áprilisféle, dacolva az elemekkel és fittyet hányva arra, hogy óránként vissza kell menekíteni a kisházba a semmiből ránk zúduló zuhárék miatt, előbányásztam a napozószéket.
Belülni még nem volt alkalmam. De megtekinthettem, ahogy Fannika szinte szünet nélkül terpeszkedett benne boldogan és elégedetten. Amíg én főztem, ő olvasgatott. Amíg kupielhárítottam, napozgatott. Majd kivonultam, és áthelyeztem neki az árnyékba, mert ott kívánta folytatni az ejtőzést.

Délután nagy bömbölés "hívogatott" az udvarra. A napozószékem elhalálozott. Fanni szerint Máté a hibás, Máté nem belátó az ügyben, engem meg nem érdekel, mert úgyis mindenkire haragszom. Kinyírták a szimbóleumot!!!
Egy világ omlott össze bennem. Igen.

Apa szerint nem esélytelen, hogy a kék barkácsáruházban találunk majd olyan csavart, amivel megszerelhetjük.
Holnap nincs nyitva.
Tehát holnaputánig szimbóleumhiányos házirabszolga vagyok. Addig mindenki -de leginkább magam- számára jól látható helyre teszem azt a magazint, ami több napja várja már, hogy legyen időm kinyitni. Jól jön a tudat, hogy "ha akarnám, akár olvasgathatnám is".

4 megjegyzés:

ZsuKa írta...

őszintén együttérzek! :-) bár én néha már ki tudom harcolni a szimbóleumban én heverésszek (pl: amikor a kutya frissen műtött hasát kellett valakinek őriznie... :-) )
Lesz ez jobb is, ne keseredj el!
nekem egyszer a Nagy a 2 napos ágyamat szakította le, amikor betegen feküdtem... kicsit beugrott mellém! előtte 15 évig tatamin aludtunk ezért lett volna üdítő az ágy... :-)

VOKinga írta...

Bíztass csak. :)
És egyszerűbben kivitelezhető ötleteket is kérek, mert Bajszin jelenleg nincs műtenivaló. :)

Duzsu írta...

:)))) Nagyon jót mulattam, ne haragudj. A lényeg, hogy találtál új szimbólumot, nem igaz? Azóta lett már csavar?

VOKinga írta...

A papa fémforgácsoló és rááll az ügyre. Az új elhajlíthatatlan lesz!!! :)