2009. szeptember 10., csütörtök

A nagy szülinapi BULIIIII!

Elérkeztem végre a szülinapok csúcspontjához, a bulihoz! Nem volt könnyű, hiszen közel 400 fotóból kellett válogatnom néhányat. Nehéz szívvel selejtezgettem, mert legalább száz van köztük, amit szívesen megmutatnék, de végül úgy döntöttem, minden mozzanatból 1-1 képet pakolok fel ide, a legkifejezőbbeket.
Ebben az évben valami nagyon különlegeset terveztem, a népmesék világába repültünk át, és Janka bohóc egy igazi fantáziajátékba, királylány-mentő akcióba vezette be a gyerekeket.

Megérkezett Janka, a világ legkedvesebb bohóclánya, aki visszatérő vendége a szülinapjainknak. Hogy is bulizhatnánk nélküle, ő a gyerkőcök szíve csücske, aki egyszer megismerte, nem felejti!

Épp csak bohóckodott egy keveset, hát megjelent nagy sírva-ríva egy öreg király. Szegénynek elrabolta egy sárkány a szépséges leányát, és nincs, aki meg tudná menteni.
Ám a mi kis vendégeink egytől-egyig királyi származékok: királylányok és királyfiak. Elhatározták, hogy majd ők együtt visszaszerzik az elrabolt leányzót, ha valakinek sikerülthet, azok csakis ők lehetnek!

De merre menjenek? Hosszú és kalandos az út, hegyen-völgyön kelnek át Janka vezetésével.

Amerre a bohóc mutat, arra megy a csipet-csapat.

Átkeltek egy hatalmas folyón, ezen a rozoga kis hídon, látjátok. Senki nem pottyant bele -csak Janka majdnem. :)

Sűrű sötét erdőbe értek, ahol félelmetes hangokat hallottak. Ni csak, ott lesi őket valaki!

Micsoda szerencse, hogy az erdei manó a király jó ismerőse! Már nem haragszik rájuk, sőt, útravalót is ad, amivel majd legyőzhetik a sárkányt.

Miután átkeltek a sivatagon is, nagy szomjasan, eltikkadva rátaláltak a tündér virágoskertjére. A jótündér megmutatta a forrást, ahol ihattak, és amiért a virágjait meglocsolták, még hétmérföldes csizmával is megjándékozta őket. Így már nem lesz hosszú az út!

Mondjuk együtt: "Csiribí-csiribá, hétmérföldes csizma, vigyél gyorsan a sárkányhoz!"

Ott alszik ni, de ki gondolta volna, hogy ilyen félelmetes lesz?

Hiába üvöltött, tombolt a sárkány, varázspálcájukkal a lányok egykettőre békává változtatták. A fiúk pedig átrepítették a manótól kapott varázsfrizbijüket a kinyithatatlan kapu fölött, és csodák csodája, átjutottak rajta.

A síró királylányt nem volt könnyű meggyőzni, hogy a sárkány ott brekeg a fű között, de látjátok, itt már kacag.

Hálából a király mindenkit lovaggá ütött, majd pedig kezdődhetett a mulatság.

A trubadúrok belecsaptak a húrok közé.

És ropta mindenki, ahogy csak bírta.

A nagy ünneplés közepette megérkezett a szülinaposok tortája is.


És íme az össznépi tortaevészet, nem is maradt belőle egy morzsa sem.


Itt pedig az összefoglaló, apa műve.
És nincs még vége, rövidesen mutatok még néhány képet!!!

1 megjegyzés:

Eszter írta...

Ez hihetetlen nagy élmény lehetett gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt! Nagyon ügyes vagy, hogy így megszervezted. Nem kis munka lehetett!