Négy

Megfeddett a zuram.

Úgy véli ugyanis, hogy az utóbbi két írásomban, hanyag megfogalmazás folyományaként, félrevezettem a jónépet, sőt, majdnemhogy idegen tollakkal ékeskedtem.
A bemutatott két csecsemő nem saját gyártmány, még ha esetleg úgy is tűnt volna. :) Két unokaöcsi született, és bevallom, bár gyönyörűek, kivételesen csak egy egészen leheletnyit irigykedem.

Van azért nekünk is "újszülöttünk", íme:

4 évvel ezelőtt valamivel kora délután kettő óra előtt született meg szívünk középső csücske, imádnivaló, csupa derű Pocikánk, elnézést, újabban Tamás.

A világra szóló buli még várat magára, de azért volt ma minden, amit az ünnepelt kívánt, torta, gyertya, tűzijáték, még hamburger is, félretéve kivételesen mindenféle meggyőződést meg miegyebet.

Ezt a kis manót betegen hurcimbáltuk magunkkal, babakocsis levegőztetés címszóval, ő ugyanis ma belefogott a tüszős mandulázás ötödik felvonásába. Ez a kép azonban becsapós, csokitortás szájú kiskomám itt vidám kedvében volt, csak pár másodpercre vette fel ezt az -igen gyakori és kifejező- arckifejezést.

Ja, igen, hogy hová is hurcimbáltuk... a mozdonyokhoz a vasúttörténetibe, természetesen az ünnepelt kívánságára.