Hihetetlen mennyiségű kép született az utóbbi hetekben, és rengeteg dolgot csináltunk, csak megmutatni nem volt időm.
Úgy döntöttem, az időrend most már úgyis teljesen mindegy, inkább abban a sorrendben rakom fel, ahogy a szívem kívánja. :)
Íme hát: Július első vasárnapját régi vágyamnak, az erdőnek szenteltük, mégpedig az legtökéletesebb társaságban.
Mert ha egyvalamiben, hát abban megegyezik mindhárom gyermekem, hogy Ádámot rajongásig szeretik. Nincs olyan nap, hogy a nagyok ne emlegetnék, mikor látjuk már, Máténak pedig, aki köztudottan nem barátkozós fajta, Ádám neve az első öt kimondott szava között volt.
Na, nem szaporítom a szót, lényeg hogy csípjük a kispasit és a szüleit is nagyon, élmény minden idő, amit Velük együtt tölthetünk!
Úgy döntöttem, az időrend most már úgyis teljesen mindegy, inkább abban a sorrendben rakom fel, ahogy a szívem kívánja. :)
Íme hát: Július első vasárnapját régi vágyamnak, az erdőnek szenteltük, mégpedig az legtökéletesebb társaságban.
Mert ha egyvalamiben, hát abban megegyezik mindhárom gyermekem, hogy Ádámot rajongásig szeretik. Nincs olyan nap, hogy a nagyok ne emlegetnék, mikor látjuk már, Máténak pedig, aki köztudottan nem barátkozós fajta, Ádám neve az első öt kimondott szava között volt.
Na, nem szaporítom a szót, lényeg hogy csípjük a kispasit és a szüleit is nagyon, élmény minden idő, amit Velük együtt tölthetünk!
Íme a kis csapat, kivéve a két fényképezőgép-tulajdonost.
Ahogy elértük az erdő szélét, letelepedtünk és lakmároztunk egyet.
Volt, aki leginkább csak iszogatott.
Egy szerencsés magasabbról is megcsodálhatta a kilátást.
Jól kibirkózták magukat evés közben. De hé, ki lóbálja azt a szandit a kamera előtt???
Ez a kilátás Mátét teljesen lenyűgözte. Öt lépésenként megállt és nagy "Áááá!" kiáltásokkal csodálta.
De észrevette az apró részleteket is. Bár nem tudom, a tűzpoloskák násza megfelelő tanulmány-e egy majdnem két évesnek...
Pókember még a falra is képes fölmászni!
Máté teknősön lovagol a nagyréti játszótéren.
Egy picike árnyék a nagy réten.
A törzsfejlődésben sikerülhet visszafelé is haladni.
De nem mindenkinek. Őt kemény izommunka volt feljuttatni oda. Nekem.
A kis vonatra várva.
Suhanunk.
Aki még emlékszik, milyen volt az élet úttörővasutasként.
Már nagyon fáradt, de minden pillanatot ki kell használnia.
A leghuncutabb rosszcsontok a fogaskerekűn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése