Mostanában ez a látvány fogadja azokat, akik bemerészkednek a fürdőszobába gyerektisztítás közben.
Jövőre már ő is beiratkozik az usziba az ebihalak közé.
A medenceszezonra készülni kell!
A következő képek Poci első sakkversenyén készültek, amely rosszemlékezetű sakkversenyként vonul be történelmünkbe, aholis anyai gyomrom rendesen sokkot kapott a legfairebb sportágban elszenvedett igazságtalanságok láttán.
Persze nem rosszindulat volt ez, csak szervezési hiányosság: az ovis korosztályban minden asztal mellé dukált volna egy felnőtt, hiszen a gyerekek nagy része még a szabályokat sem tudta alkalmazni rendesen. A szülők viszont megkapták az ukászt, hogy ne közelítsenek az asztalokhoz az igazságosság érdekében. Így a szervezőhöz rohangálva és időnként mégse bírva és beleszólva élhettem meg, hogy Pocit úgy verik meg a játszmákban többször is, hogy az ellenfél összevissza cikázik a bábuival, két bábut üt egyszerre, nem foglalkozik azzal, hogy sakkot kapott.... Míg Poci ha kezdő is, de tökéletesen szabályosan játszott.
Rendes sírógörccsel vonultam haza, Pocinak viszont több díjat is megszavaztam (azon kívül, amit kaphatott volna, ha van, aki a szabályos játékra odafigyel): a fair játék mellett a hősies vesztés díját, mert nem volt nyafogás, sőt ő azt a konklúziót vonta le, hogy jó volt a verseny. (Ennek ellenére legközelebb akkor viszem, ha már az iskolás korosztállyal játszik, ahol a gyerekek a szabályokat legalább már tudják.)
Itt egy tündéri és nagyon eszes kiscsajjal gyakorolnak a verseny előtt.
Innentől pedig élesben.
Délután pedig Fannit szállíthattam élete első futóversenyére, ahová nagy reményekkel indult.
Ha nagyon meresztgetitek a szemeteket, megláthatjátok az utolsóelőtti helyen. (A kép rákattintással felnagyítható.)
Amit a futam végéig meg is tartott, és eléggé el volt kettyenve miatta, hiába vígasztaltam azzal, hogy genetikai örökségét így is magasan fölülmúlta. :)
Végül az ugrálóvárban megjött a hangulata.
Itt pedig a puzzle-team a 200 darabos kirakóval, amit csapatmunkával raktunk össze!
