2011. február 22., kedd

Farsang

A farsangi képeink nem lettek valami fényesek -a szó szoros értelmében, hiszen a buli félhomály volt-, de azért megmutatjuk, ki mivé változott át a télűző bulin!


Ezt és a következő képet Szilvi készítette rólunk, nagy cuppancs neki érte!


Fanninál a Toy Story rajongás nem csillapodik, aki ismeri Jessie karakterét a sztoriból, tudja, hogy annyira nem is lőtt mellé. :)


Mátét nem lehetett lebeszélni a gigantikus méretű autó jelmezről, ahogy sejtettem, büszkén viselte vagy fél percig, de mire a buliból a nagyokkal hazaértünk, már a rallyzás számos külsérelmi nyomát felfedezhettük rajta.



  
Jessie teljes valójában.



A kis teknős.


Olyan fejveszett teknősrohangálást se látott még a világ, amilyet az én békám mutatott be egy egérrel a bulin (aki valójában az ovis sakkos barátja volt).


Hogy ne legyen egyhangú, volt osztályjelmez is.


Egy kis katicatúltengés a színpadon.


És izgatott várakozás a színpadra lépés előtt.



Végezetül egy előzetes jelmezterv.

2011. február 12., szombat

Vegyesfelvágott

Minden, ami az utóbbi hetekből kimaradt:


 Könymollyá nevelés mamival.



Rigó a kertünkben.


Poci mosolygós reggelit gyártott és nagyon büszke rá.



Ajándék hóemberkék a könyvtáros Éva nénitől.


És a hóemberkék pocakjában finomság!


Máté elfáradt a nagy örömködésben.


Gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott: íme a Fanni titokzatos sebe egy hétnyi gyógyulás után. El lehet képzelni, miért kaptunk kisebb sokkot, mikor anno előbukkant a kötés alól, szilvamagszerűen kinyílva. 

2011. február 8., kedd

A beteg

Fanni mandulaműtétje végülis nem lett komplikációmentes. A kezén keletkezett egy rejtélyes, hatalmas nyílt seb, ami előtt az orvostudomány is értetlenül áll. Emiatt talán az átlagosnál is jobban kell most vigyázni, pihenni kell, nem szabad emelni, ugrálni, ilyesmi. Ez a helyzet sajnos, amint ez a videón is jól megfigyelhető... :)


2011. február 3., csütörtök

Ha vér folyik....

....Fanni már nem üvölt. És nem nyafog. Nem kapálódzik. Nem kell lefogni sem.
Aki ismeri a csajszit, tudja, milyen nagy dolog ez!


Gyenge idegzetűek bocsánatát kérem a fotókért, de a hölgyemény nagyon büszke a szerzeményére.



Tegnap a mandulaműtét előtti maceráláson szépen elcsipogott a laboros nénivel, miközben vérét adta. Jutalmul még nevetőst is kapott a ragtapaszára, mert nem akárki bírja ám ki a szurkálást a néni fülébe való beleüvöltés nélkül.




Holnap pedig gondoljatok ránk, nem önszántunkból, de búcsút kell intenünk az orrmanduláknak.

2011. január 31., hétfő

Altatódal

Régen mindig volt altatódal, nem is egy, ráadásul szigorúan meghatározott repertoár szerint. Aztán ahogy öregedtek a kölkök, ez kopott le leghamarabb: maradt a mese, az összebújás, meg még jónéhány rituálé, de az éneklés elmaradt. Fanni nehezményezte időnként, a fiúk nem.
Aztán Fanni úgy döntött, majd ő dalol. Na, ezt meg a fiúk nehezményezték, de nagyon.
De Fanni hatalmas érzelmi intelligenciájánál csak a konoksága a nagyobb, hamar rájött, hogy tűzzel-vassal nem érhet célt, bevetette a finomabb eszközöket. És.....
Megalkotta AZ ALTATÓDALT, csupa nagybetűvel. Amit a fiúk hetek óta nap mint nap gurgulázó röhögéssel nyugtáznak és többszöri ismétlést követelnek.
A dal így szól -és most nagyon sajnálom, hogy az előadás áhítatát, a búgó hangot, az átszellemült fejet nem láthatjátok hozzá:

"Jó éjt, gyerekek, búcsúzik a füles nyuszi már,
Álmodik a kakimaki már."

Jó éjszakát mindenkinek!

2011. január 27., csütörtök

A modern kor gyermeke

Fanni mandulaműtétje miatti karanténunk nem jelenti azt, hogy lazsálhat a hercegnő, minden nap rendes, normális tanítás van neki. Csak a konyhaasztalnál ülve, és Anya tartja az foglalkozásokat.
Többek között az egyik feladata az volt, hogy írjon mesefigurákat. 
Anya persze olyasmire gondolt, hogy tündér, meg boszorkány és hasonlók, így nem kicsit lepődött meg, mikor a következőt olvasta: vudi, jesszi, tomas, villám.
Ugyebár az első kettő az a Toy Storyból ismert Woody és Jessie akarna lenni, Thomas a gőzmozdony már majdnem helyesírásilag is tökéletes, McQueent pedig valóban Villám néven ismerjük.

2011. január 22., szombat

Egy hónap képekben

Az utóbbi pár hétben volt tél is, tavasz is, karácsony is -minden olyan távolinak tűnik már, és annyi minden történt azóta.


Jelen életünk nagy aktualitása a Fanni 2 hét múlva kijelölt mandulaműtétje (nagyothallás okán, mely pedig savós középfülgyulladás miatt alakult ki), és az emiatt bevállalt karantén -lévén, hogy a műtétet csak akkor végzik el, ha egészséges.
A másik aktualitás pedig, hogy ismét dolgozom, itthonról, részmunkaidőben, jót és kreatívat, ami egyrészt csodás és kicsit életmentő is, másrészt csak nagy harc árán tudom belenyomorgatni egyébként is túlzsúfolt mindennapjainkba.

Na de jöjjön a nosztalgia:



A decemberi télben összehoztunk egy hóembert...


...a gyagyás bagázs segédletével...



...ráadásul ilyen dizájnos frizurával!


Ha egy képet látsz, érdemes a hátterét is megnézni!



Ő igazi hólány, jetinőnek vagy ekszimóbébinek is beválna...


Ő fázósabb fajta, de a hóban rejlő vicces lehetőségek hórajongóvá tették.





Neki meg 0 fok alatt ömlik a könny a szeméből és vacog, az össznép kedvéért egy röpke szánkózást elvisel vagy meghógolyóz minket, de az ideális téli elfoglaltság számára a meleg szobából kuksizni kifelé.



Aztán közelgett a karácsony.


És végre elég vén lett minden gyerekem ahhoz, hogy lelkesen és esztétikus végeredménnyel süssük a mézest! :)


Máténak már nyersen is jól csúszott, sülve pedig félelmetes pusztítást végzett a mézesek közt, azóta is rendszeresen kérdezgeti: "Anya, mikor főzöl már nekem mézeskalácsot?"


Aki bohóc, az ilyenkor is bohóc.




És aki teljes átéléssel és nyelvbedobással alkot.


Kócos mézestündér.


A hajdúszoboszlói karácsonyozás csúcspontját Mariann és Pepe szolgáltatta azzal, hogy elhozták a két minimacsekot.


Akikbe mind beleszerelmesedtek, persze Fanni leginkább.


Öt gyerek mégiscsak jobb, mint három...


Intelligens és az világháló iránt érdeklődő kölykök, akik családunk eszével is jól megértették egymást.



Azóta megint napi téma a tavaszra beígért háziállat... jaj...


Nagykátán is öt volt a gyerek, csak kevésbé szőrösek és nem olyan nyávogósak. :) És nagyon cukik!


Ajándékbontás.


És megkíséreltük a lehetetlent: olyan képet, amin mindenki rajta van.



Nagyon tudták közösen bambulni a kisvakondot.



De volt, aki a napi sportot az ünnep alatt sem hanyagolta el.



És végezetül...


...az ajándékba kapott pár nap tavasz. De nagyon várjuk már az igazit!!!