Régen mindig volt altatódal, nem is egy, ráadásul szigorúan meghatározott repertoár szerint. Aztán ahogy öregedtek a kölkök, ez kopott le leghamarabb: maradt a mese, az összebújás, meg még jónéhány rituálé, de az éneklés elmaradt. Fanni nehezményezte időnként, a fiúk nem.
Aztán Fanni úgy döntött, majd ő dalol. Na, ezt meg a fiúk nehezményezték, de nagyon.
De Fanni hatalmas érzelmi intelligenciájánál csak a konoksága a nagyobb, hamar rájött, hogy tűzzel-vassal nem érhet célt, bevetette a finomabb eszközöket. És.....
Megalkotta AZ ALTATÓDALT, csupa nagybetűvel. Amit a fiúk hetek óta nap mint nap gurgulázó röhögéssel nyugtáznak és többszöri ismétlést követelnek.
A dal így szól -és most nagyon sajnálom, hogy az előadás áhítatát, a búgó hangot, az átszellemült fejet nem láthatjátok hozzá:
"Jó éjt, gyerekek, búcsúzik a füles nyuszi már,
Álmodik a kakimaki már."
Jó éjszakát mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése