Elmaradások pótlása, utolsó fejezet: a másfél hónnappal ezelőtti régmúlt, május elseje.
Bár a társaság nagy része rendelkezett némi kisdobos, úttörő, sőt KISZ-es múlttal, mozgalmi dalokban való műveltséggel, (nem kevés szenilitással.... hehehe), az internetet szorgosan böngészve sem sikerült rájönnünk, hogyan is kezdődik a dal, melynek olyan fülbemászó ez a refrénje. De a YouTube-on keresgélve legalább megtaláltuk és végigénekelhettük gyerek- és ifjúkorunk lelkesítő nótáit és méltón megünnepeltük a Munka Ünnepét! :) A huszonakárhány év alatti (kis fittyfirittyek hihihi) is részesültek ama örömben, hogy meghallgathatták ezeket, de hogy mért virult annyira a vének feje a nosztalgiázástól, azt majd csak akkor értik meg, ha ők a Teletubbik indulóját fújják majd unokáiknak (höhöhö).
Nem csoda, hogy Laci bátya lecsapott erre a napra és minden évben ő kürtöli össze ezen a napon a családot. :) Ő itat, Erika pedig etet minket...
Miután Máté röpke fél órás ódzkodás után hajlandó volt a kertkapun beljebb kerülni, pillanatok alatt megtalálta a motoros társat Ákos személyében, és máris otthonosan érezte magát.
Duci bátyát Fanni támogatja (lapogatja) az ejtőzésben.
Pocika totál fejre állt, hála papinak.
A furgont vezetése hosszasan lefoglalta a csapat csipet részét, bár némi vita támadt időnként azon, hogy ki tartsa a kezében a kormányt.
Laci bátya megtette az előkészületeket a grillezéshez....
....majd a mester pillanatok alatt kiképzett egy tanítványt és átadta a fakanalat.
(Már látom a boldog jövőm, amikor csak az ételrendelést kell leadnom Fanninak.)
Néhány röpke pillanat, amikor ez az öntudatos kicsi ember épp nem az akaratát fejezte ki. :)
Így a fociVB közepén két fotó Poci mesterről és sajátos, de ígéretes technikával futballozó tanítványáról, Ákosról.
"Igyanak, asszonyok!!!!"
"We are family!"
