2009. november 30., hétfő

Friss...

...ropogós képek!

Rokkant büdös kölkök számára szuperpapák által kreált toszigáló szerkezet.
Fanni ugyanis egy héttel ezelőtt egy ügyes elesés következtében sikeresen összezúzta a bal lábfejét, először lábilag elefántbébivé változott, jelenleg pedig kaméleon -méregzöldből lilába vált éppen. Járni pár napja már picit tud -inkább csak másodperces időintervallumokban, de ez is valami. Nagykátán azonban luxuslevegőzésben volt része.


Ez pedig már adventi készülődés.
Elég esélytelenek voltunk, hogy mi is a létra tetejére kerülhessünk, de a nap végére a dobozokból a díszlet nagy része a helyére került.

2009. november 20., péntek

November

Ritkán sikerül rávennem magam, hogy a képtöltögetés mellett írjak is néhány sort magunkról, pedig tudom, lenne, akit érdekel. Tudjátok, ha valaki az alvóidejéből lop a blogolásra....(is).

Na jó, a kedvetekért ma tusolás helyett írogatok, de ha valaki holnap összefutna velem, magára vessen! :)

Tehát:
Máté. Két éves lett októberben. Ennek örömére úgy döntött, tud beszélni. Addig volt ugye mindennemű jármű babanyelven, brűdudlu(=autó), gaga(=traktor) és társai, plusz nevet kapott még egy-két szerencsés, természetesen Vavával(=Fanni) az élen, volt még ka(=cica) meg nyihi(=ló), no és anna(=innivaló). Aztán hajdúszoboszlói tartózkodásunk alkalmával -vegyük úgy, hogy mami-papi kisugárzásának egyenes következményeképpen- egyik napról a másikra mindent megnevezett, amit csak látott, és semmi babaduma, mindent a saját nevén szólított. Egy hét múlva már kétszavas mondatokat fűzött össze, most mindent mond, cukin, döcögősen, még a ragok előtt is szünetet tart, mintha mind külön szó lenne.
Szerepjátékozik is. Természetesen kizárólag járművekkel, melyek élnek és társalognak egymással.
A mandulagyulladások? Rengeteg kivizsgáláson átestünk, bántak velünk jól s rosszul, nem sorolom inkább. Minden negatív. Jelenleg a Bethesda fül-orr-gégészetének főorvosa kezeli, szerinte is rejtélyes eset, egyetlen gyanúsított az allergia miatt rossz állapotban levő nyálkahártya, talán azon tud minden megtapadni. Jó hír viszont, hogy már 2 alkalommal sikerült Bioparoxszal megállítanunk, antibio nélkül. Jelenlegi cél, hogy legalább 3 éves korig benn maradjon a mandula. Gondolhattok rá ezügyben. :)

Poci.
Egyre rosszcsontabb rosszcsont. Fifikásan teszi a dolgát, állandóan kacagó szeme és imádnivaló személyisége miatt nehéz rá haragudni, pedig rendesen feszegeti a határokat. Nincs komoly ellenszegülés, mindent csak csendben, suttyomban...
Hihetetlen eszes. Fanniról ragad rá minden. Mostanában elkezdték érdekelni a feladatlapok, bár szerintem még korai, de ha valamit magától szeretne, abban partner vagyok. Na és társasozunk rengeteget, mindegyik játékkal addig nyomjuk a visszavágókat, amíg ő győz, akkor aztán jöhet a következő.
Ja, és tegnap rajzolt egy emberkét! Ceruza a kezében! :)

Fanni. Megdöbbentően nagylány lett.
Millió dolog érdekli, a feje állandóan ötletekkel tele, olyan, mint én, ha egy nap száz órából állna, az is kevés lenne neki.
Már szépen összefüggően olvas, a fiúknak is szokott meséket felolvasni. Ha feladatokat old meg, maga olvassa el az instrukciót.
Persze a régi hisztis banyek is ott lakozik benne, de most már csak magában durrog. Kivéve, ha fáj valamije -azt a visítást és drámát senki ne kívánja megismerni.

Hárman együtt. Sokszor megmelengetik a szívemet. Persze egész nap folyik a háború, de ha bármelyiknek komolyabb kínja van, azonnali fegyverszünet és vígasztalás. Máté rajong Fanniért, ő meg úgy babázik vele, mint egy pótanyuka. A két férfi rivalizál, de abban a pillanatban, hogy Fanni nincs ott vagy mással foglalkozik, úgy eljátszanak együtt, hogy élmény őket nézni.
Ezen a héten a nagyok elkezdték az ovizást -eddig nem jártak, mert a beígért nyári átépítést szeptemberben kezdték el, és verték szét az ovit úgy, hogy a csoportok egy része (Pocié is) benne maradt: a töményen szálló építési port nem kockáztattuk be az asztmás tüdejüknek. Nagyon jó volt itthon házi ovizni, vegyes érzelmekkel adtam be ismét őket, de belátom, kell nekik, és Máténak is jó a délelőtti ráfigyelés.

Én? Fáradt vagyok, pont. Mert az a büdös kölök alhatna éjszaka...

Uff. Bszéljenek tovább a képek:

Mély átéléssel...

...és rengeteg megélt tapasztalattal teszi dolgát a házi orvosunk.

Tipikus. Egyvalaki nem csípi az alkalmazkodást a csapatban.



Motorbaleset.


Rékuval virtuális bicikliverseny.

Upsz, hirtelen gyereklétszámnövekedés!
Ismét megszállt minket a Barkóczi família, tartsák meg jó szokásukat! :)

Királylányok a ruhásszekrény több felvonásban történő kipakolása után.

Pizsamaparti.

Tiltakoztam azellen, hogy Anta engem fényképezzen, de végülis örülök, hogy nem fogadott szót.
Csak hogy lássátok: én ebből nagyon-nagyon-nagyon sokat kapok! :)

2009. november 10., kedd

Ősz

A folyamatos égi zuhany közepette végre megadatott egy napnyi szünet, még a nap is kisütött. Muszáj volt egy kicsit fényképezni!





2009. november 5., csütörtök

Farkinál

Egy lépés vissza az időben.
A Jósvafőt megelőző napokat Farkinál töltöttük Ózdon, sok élményt gyűjtöttünk és keveset fotóztam, az első három képet a telefonomról bányásztam le. Mégis muszáj valamit mutatnom erről, mert olyan nagyon jó volt.

Útban a lázbérci víztározóhoz, sziklamászók.

Ennél jobb móka a világon nincs!

Kukk!

Fifinek is jó világ volt, rengeteg finomság csurrant-cseppent neki. Ez a kutyagyerek tán még az én gyerkőceimnél is szelesebb, sosem lehetett tudni, bújik-e vagy a nadrágunkat ráncigálja -nála imádnivalóbb kis vakrcsot régen láttam.

2009. november 2., hétfő

Jósvafő

Nem tudom, van-e mindenkinek a szívében olyan hely a világon, ahová a legesleginkább tartozik, legjobban vágyik. Az én családomban szinte mindannyian egyezünk abban, hogy számunkra Jósvafő a leggyönyörűbb hely a világon.
Itt született az anyukám, itt töltöttünk sok szép nyári hetet gyerekként, az erdő, a természet mindig hatalmas kaland volt. Évek óta nem jártam itt, de most végre felpakoltam a három gyereket, és -nem kevés zökkenő, autó-lerobbanás, útszéli szerelőre várakozás- után apának hála, aki utánunk jött és az Opelt Suzukira cserélte alattunk, mégis eljutottunk ide.
A gyerekeket épp úgy lenyűgözte ez a gyönyörű táj, mint engem. Nem tudom elmondani, mennyire jó volt ott lenni.
A néhány óra alatt kevés kép készült, de nyáron rengeteget mutatok majd, mert az már biztos, hogy nyaralni itt fogunk! :)

A késő őszi erdő nem rejt már annyi élőlényt, mint a nyári, de kincset azért leltünk: színes leveleket szedtünk, puha mohát simogattunk. A fákról lehulló levelek hangja olyan volt, mint valami zene.

Rengeteg ilyen régi barlangbejárót lehet találni -a titkos ajtók nagyon megmozgatták a gyerekek fantáziáját.

A tengerszem.

A fiúk és a tengerszem.

A másik oldalról.


Legszívesebben minden túraútvonalnak nekiindultak volna.

Fanni és az erdő.

Minden kattintás után elkeseredve láttam, mennyire nem képes a borús idő miatt visszaadni a fényképezőgépem a csodálatos színeket. Ez a kép talán sejtet valamit...

2009. október 22., csütörtök

Együtt

Egy kis gyerekromantika...
Fanni, Poci és Máté tényleg ilyen kis összenőtt csapat, mindenhová csak együtt szeretnek menni, mindent együtt csinálnak és nagyon tudnak hiányozni egymásnak. A "mindenhol jó, de legjobb otthon" elv nálunk nagyon működik, együtt a kis fészekben, úgy az igazi.
Meg azért senkit ne tévesszenek: legalább annyit veszekednek, mint amennyit egyetértésben tudnak lenni, ha nem többet, tökéletes ismerői egymás érzékeny pontjainak.

2009. október 14., szerda

Nyihi

Nyihi, ez az egyik kedvencem Máté privát szókészletéből. Lovacskát jelent. Ezek a képek pedig egyik legkedvesebb helyünkön, a Dóra majorban készültek, ahol a hatalmas tér, a gyönyörű gesztenyefák, a sok kedves állat garancia rá, hogy mi jól érezzük magunkat.

Lehet itt kutyát simogatni...

...lovakat etetni...

...cicát bűvölni...

...a csikók a legédesebbek, és a velük egy karámban lévő anyalovak is nagyon szeretik az embergyerekeket...

...barátkoznak a srácok...

...a lótemető sírfái végre minden titkukat elárulják, hála az új tudománynak...

...na és hogy Máté öröme teljes legyen...

:)