Szeretjük Barkóczy Petit!

Peti jött, látott, tarolt. A csemeték oda vannak Érte.
Már alig várjuk, hogy csipet csapatostul összejöjjünk, mert ha Grétát, Johannát, Biankát és Antát is újra láthatják, még hatalmasabb lesz a szerelem! :)

Betegséglavina

Ha már elkezdtem, muszáj folytatnom. Sajnos az utóbbi napjaink olyan töményen a betegségekről szóltak, rémálmaimban sem hittem volna, hogy így indítjuk a nyarat.

Volt tehát a nagyok bárányhimlője, ami ránk csukta a kaput, minden és mindenki kívül maradt.
1 héttel a bárányozás kezdete után, épp pünkösd hétfőn arra keltünk, hogy Máté nem tud a lábára állni. Semmilyen előzmény, baleset nem volt, és bennem azonnal lefutott az összes legrosszabb lehetőség: komoly bakteriális fertőzés, ami a mozgásrendszerre is hat, sokízületi gyulladás... Szerencsénkre a doktor nénink ügyelt, az elsőt telefonban ki is zártuk, Cataflam cseppet javasolt, egyszerű ízületi gyulladás reményében, amit vírus okozhat.
Máté állapota napokig hullámzó volt, hol csak sántikált, hol ügyesen járt, hol járásképtelen volt és ilyenkor persze cipelni kellett mindenhová a kis örökmozgót, mert egy helyben másodpercek alatt dührohamot kapott. Összeadva ezt a bárányhimlő okozta plusz tennivalókkal, voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, kész, én most a kardomba dőlök....
Amikor a gyerekorvosunk megtudta, hogy a családban előfordult már sokízületi gyulladás, mindent megtett, hogy ezt sürgősen kizárjuk, de nem kedvezett nekünk a szerencse: az egyik orvos nem rendelt a héten, a másik jó nevű szakember annyira túlterhelt, hogy ambulánsan nem volt hajlandó fogadni minket, legfeljebb ha befekszünk a kórházba.
Mivel a cataflamra pár nap után jól reagált a lábikó, úgy döntöttünk, várunk inkább egy hetet az első orvosra, egy porcikánk sem kívánja a kórházat.

Ám szerda este már gyanús volt Máté orra, kicsit szuszogott. Mivel eleve tartottam attól, hogy a sok bárányvírus, amit a nagyoktól kap, legyengíti az immunrendszerét annyira, hogy kiújuljon a tüszős mandulagyulladás, amivel az utóbbi időben küszködünk, azonnal elkezdtem antibios orrcseppet adni neki.
Másnap reggelre már hőemelkedés, és bekukucskáltam a torkába, ami piros, de tüszőmentes volt. Estére viszont már láttam benne tüszőket, úgyhogy futottam az ügyeletre, mert tapasztaltuk, hogy minden óra számít ilyenkor. Onnan azonban szépen hazahajtottak, hogy nincs tüsző -nem értettem, akkor én mit láttam, de mégiscsak ő az orvos.
Másnap azonban kijött a doktor nénink, mert nem akartam lázasan nekimenni a hétvégének, és sajnos azt látta, amit én is: csupa tüsző a torka. Azt mondta, a fiatal mentőorvos valószínűleg nem szúrt még gyereket és nem merte, inkább letagadta a tüszőket.

Így ami sejtettünk, beigazolódott: a tüszős mandulagyulladás kórokozója ott ül az orrmandulájában kirobbanthatatlanul, illetve kirobbantható, de csak a mandulával együtt, ez azonban allergiás gyerekeknél 3 éves korig nem javasolt. Így ha meggyógyult, elkezdünk tapogatózni, hátha találunk hatékony alternatív kezelést.

Nagy pozitívum azonban, hogy az utóbbi kettőhöz képest sokkal jobban dolgozik az immunrendszere, negyedannyira sem üti ki a betegség. Mégiscsak fejlődget, és számomra ez nagyon bíztató.

Negatívum pedig, hogy szépen mindannyian elkaptuk tőle a tüszőket -apát kivéve-, nem mintha ez bármelyikőnket nagyon megrengetett volna, a nagyok észre sem vették, én egy napig voltam vacakul.

Most tehát kedden megyünk a lábát megnézetni, pénteken a fül-orr-gégésszel konzultálni, plusz elvégeznek egy immunvizsgálatot, persze mindez csak akkor, ha nem tör ki rajta is oltás ellenére a bárányhimlő.

Én, ha a tükörbe nézek, szó szerint megijedek attól, amit látok. Teljesen leszívta az erőmet az utóbbi két hét, testileg-lelkileg.
Persze reménykedem lelőhetetlenül, nem bírom elhinni, hogy pár nyugis, betegségmentes, kirándulós, medencézős hét ne jutna nekünk ezen a nyáron!!! És a megmentésem is közeleg, 1 hét múlva mami-papi viszi nyaralni a nagyokat, én pedig picit kifújhatom majd magam.

"Baba blablabla"

Fanni és Poci szerepjátéka.
F: Tamás, kérdezd meg, miért ilyen nagy a hasam!
P: Miért olyan nagy a hasad?
F: Nem tudom..... Rájöttem! Ma kisbabát szülök! Megyek is és megszülöm!
P: Jó! Pápá, esküvői lány! (menyasszonyt jelent, Pocit ugyanis nagyon lenyűgözte a gyönyörű menyasszony két hete a lagzin)
Máté rohan utánuk: "Babaaaa, babaaaa, babaaaa!"

Máté pedig így kéri, hogy olvassam el Neki az autós mesekönyvét:
"Brrrr blablablabla!"

És Máté legédesebb halandzsája jelenleg: "Gadlagadlagadla, gudlugudlugudlu."

Szüret indul!

Lehet persze vitatkozni azon, hogy a nyárelő-e a legszebb időszak az évben vagy nem, de engem úgysem tudtok meggyőzni az ellenkezőjéről!
Rengeteget vagyunk a kertben, és elérkezett végre a csoda ideje: a cseresznye másfél héttel ezelőtt megnyitotta a szüretelős időszakot. Nehezen bírtuk kivárni, hogy teljesen fekete és mézédes legyen, lopkodtunk már akkor is róla, amikor talán még nem kellett volna.
Most már alig néhány szem van csak odafenn az elérhetetlen magasságban, ahonnan Ica néni szuperlétrája segítségével fogjuk majd levadászni az utolsó zsákmányt.
Időközben érik a ribizli is, egy-két eperszemet is találni a frissen vásárolt kis növénykéken, a meggyen is van már néhány bordó szem, a késői meggy és a málna még zöld, és a sárgabarack zárja majd a sort, ha a fa bírja, mert sajnos nagyon szenved, lehet, ez az utolsó éve.

Itt még csak suttyomban lopkodják a zöld ribizliszemeket, mert szerintük amin a leghalványabb pír is felfedezhető, az már jó.

Igen, a kertből minden ezerszer finomabb, mint amit a zöldségestől vásárolunk.

"Nem, anya, én nem vettem le zölden!"

Eközben a mester alkot.

Kukk!

Szüretelni is kényelmesen az igazi.

Nyammmm!

Indul Rómeó.

"Nekem akkor is folyamatosan pakolják a számba, ha csak itt lenn álldogálok."

Végre sikerült Fannit levarázsolni és Poci is létrázhatott.

Teli szájjal.

Na, Ő vajon mit evett?

És néhány fotó a kertből.
Minirózsa.

Nőszirom.

És egy szép kis vendég a rózsakehelyben.

Bárányok, bacik, vírusok, miegymás...

Na, jöttem sírni...

Én ugyanis már tervezgettem buzgón. Ez lett volna a nagyok utolsó hete az oviban, mivel jövő héttől összevont csoportok lesznek már, nincs értelme tovább járni, és az én agyam azon kattogott, mennyi mindent csinálunk majd. Minden hétre legalább egy kirándulás, egy nagy játszótér, egy lovas major, egy kreatív program vagy játszóház.... Alig vártam.
Aztán jött a hideg zuhany. 2 héttel vagyunk Máté szokványos havi brutál betegsége mögött, 1 héttel a mindenféle kivizsgálásai után, és most jöttek a pöttyök, először Pocin, majd Fannin, a bárányhimlő oltás ellenére. Persze először próbáltam keresni a pozitívumokat, hogy mennyire lett volna keményebb lefolyású a betegség, ha oltás nélkül kapják, meg hogy inkább most jöjjön ki, mint felnőttkorukban... De igazából az lett volna a jó, ha egyszerűen csak a többséghez tartozunk, és oltást megkaptuk, ezzel az ügy pipálva.

Nem is maga a betegség a gond, hiszen jókedvűek, minden folyik a maga medrében, mindössze egy kis antihisztamin vakarózás ellen meg napi plusz 1-2 tusolás. De a kertkapu ránk zárult megint, és ki tudja meddig, hiszen 2-3 hét múlva talán Máté folytatja.
Ez a bezártság az, ami mindannyiónkat leginkább megőrjít. Mindannyian menő-manók vagyunk, szeretünk társaságban lenni, és szeretjük az izgalmas programokat. Így viszont a kerítés innenső oldaláról nézik a többi gyereket és kunyerálnak minden nap többször is, hogy menjünk már ide, oda vagy amoda, ötletük van bőven, nekem is lenne.

Őszintén mondom, azzal, hgy 2 éve nem volt egy szabad napom vagy végigaludt éjszakám, simán megbékélnék, ha ezt a rengeteg betegeskedést kihúzhatnám a képletből. Szeretek a gyerekekkel lenni, imádom ezt a kort, amiben benne vannak, de a beteg időszakok sokat rabolnak el tőlem, úgy érzem.
Igaz, a nagyok már igazán jól szuperáltak ebben az évben, nem sok dolgot kaptak el, egy-két nátha, egy enyhe lefolyású influenza... Náluk csak annyi a plusz, hogy a legkisebb náthánál is vigyázni kell, az asztma miatt gyorsan kialakulhat egy tüdőgyulladás. Máté viszont immunrendszerileg a legrosszabbat örökölte, minden hónapra jutott egy lázas betegség, könnyen kap felülfertőződéseket, a láza nehezen csillapítható. Most állunk egy immunológiai kivizsgálás előtt, de én biztosan tudom, nincs komoly baja, egyszerűen csak ilyen típus, volt erre több példa a családban. Egy-két éven belül valószínűleg megerősödik, de ez nekem most annyira kevés.

Az utóbbi pár hónapban éreztem azt először, hogy kész lennék befejezni. Ott van még a lelkemben az a negyedik gyermek, de akkkor ismét előlről kezdődik a betegségsorozat, a bezártság az egész csapat számára.... Elég erős indok, hogy eldöntse bennem ezt a kérdést.

Esküvő

Rengeteg beszámolóval maradtam el, igyekszem pótolni.
Jelenleg egyről kettőre nőtt a bárányok áldozatainak száma, és még nem tudjuk, mi lesz 1-2 hét múlva, hiszen mindhárman kaptak oltást, hatalmas kérdőjel, Mátéé vajon mire lesz elég, megvédi, legalább valamennyire? Rövidesen megtudjátok.
A másik kettő a pöttyöket leszámítva persze virgonc, Pocinak már kezd leszáradni mind a 300, Fanninak 20 darab sincs, de egy részük még virul, szerencsére egész picik vannak mindkettőjükön. Csak ez a bezártság... De erről külön posztot is írok majd, muszáj nyafognom kicsit.

Na de jöjjön az esküvő!
Csaba, Tomy munkatársa, és kedves menyasszonya -mostanra felesége- Margó hívtak meg minket csipet-csapatostul, de maminak-papinak hála most az egyszer Mátét nem kellett vinnünk, így mi is mulathattunk egy kicsit. Nagyon hangulatos esküvő volt, csodaszép menyasszonnyal, akit Fanni mindenhová árnyékaként követett.

Remélem, mindenki látja, hol is a hangsúly ennek a fess férfiembernek fotóján.
Fanni nem fogadta el, hogy csak a vőlegény és a tanúk zsebéből lógjon virág. Megoldotta.

Itt még a szertartás előtti izgalomban. (Ami aztán jelentősen le is hűlt, amikor csendben végig kellett hallgatni az anyakönyv-vezető néni okosságait, de a problémát jelentősen enyhítette, hogy annyi kólát ihattak, amennyi csak beléjük fért.)

Illegett-billegett folyamatosan, végre hercegnő-design-ban pompázhatott.

Apa a biztonság.

Ahol a menyasszony, ott Fanni.

Elrepült a csokor, a röppályáról azonban néhány virágocska letért, ezeket Fanni gondosan összegyűjtötte és visszaszállította az eredeti tulajdonoshoz.

A menyasszonyra rózsasziromeső hullott, amit aztán megrohamozott a gyereksereg.

És vissza is dobálták rá, hátha másodjára nem potyog le.

Itt pedig már ropják a táncot. Fanni azonnal megragadta mindig azt, aki a legközelebb volt hozzá.

Vajon ki vezet kit?

És egy kis pörgés.
Tamás viszont leginkább engem táncoltatott, a kiszemelt jó csajokhoz pedig csak odament és megfogta a kezüket, nagy szemmel nézve rájuk. Ezzel sikerült mindenkit elolvasztania.

Pociszáj, plusz bárányinvázió

Esküvőre voltunk hivatalosak, előtte Pocival tárgyaltuk, hogy mi minden vár ott majd ránk. Épp a táncolásról beszéltünk.
Poci: "Anya, én végig veled fogok táncolni!"
Én: "Persze, sokat táncolunk majd, de lesznek ott jó csajok, őket is föl kellene kérned."
Poci: "Anya, te jó csaj vagy!"
(Imádom.)

Az esküvőn aztán tényleg jól megtáncoltatott, de egy csomó jó csajt is levett a lábáról. De minderről képekkel holnap.

Sajnos Pocival más fontos esemény is történt: hétfőn bepöttyösödött. A védőoltás ellenére bárányhimlős. Persze tudtuk, hogy az oltottak egy részén kijöhet a betegség enyhe lefolyással, de valahogy eszembe nem jutott, hogy mi beleesünk ebbe. Amennyire utánanyomoztam, az emberek egy része (genetikusan) nem képes olyan jól védekezni a vírus ellen, ők azok, akiken nagyon csúnyán, esetleg szövődményekkel jön ki a betegség -leginkább ők pöttyösödnek oltás ellenére is. Pocin rengeteg pötty van, de nem nagyok, a hólyagocskák sem nőnek fém gombostű fejénél nagyobbra. Hát, lehet, hogy az oltással valami nagyon durvát úsztunk meg. Mindenesetre remélem, Mátén nem tör át, neki elég lesz az a védelem, amit az oltóanyagban kapott...