Októberi egyveleg

Most pedig jön egy kupac kép, minden, ami októberben kimaradt, kicsit kaotikus, épp ahogy általában mi is...

A legutóbbi szoboszlói látogatásunkon papival.

Minden, ami új, kihívást jelent. Főleg, ami megmászható. Karácsonyra a Kékest kéri . Ide a kertbe.

Nyugodt, csendes gyerek. Tudjátok, olyan kis visszahúzódó.... na persze.

Apa megjelenése biztosíték a legpompásabb szórakozásokra.

Hárman sem tudjuk legyőzni!!!

A kis hintomán.


Fanni megfelelő körítésben.


Poci is betársul.

Őt meg csak úgy idetették.

Az informatikai érdeklődés korai megnyilvánulásai.
(Vagy az egérevés inkább valami macskagénre vezethető vissza?)

Alaposan meg kell vizsgálni. Naponta legalább hússzor.


Mit gondoltok, ki szépítette így meg Pocit?
(Kell egy kis gyakorlás így karácsony előtt... Csak a megfelelő fapótlékot kell megtalálni.)

És a fapótlék tudatában van szépségének, csak úgy ragyog.

Ezektől a szemektől mindig elolvadok.

Ő pedg ilyesmikkel sokkol mostanság. De ez a gyerekasztalos csak a light változat. Sokkal kedveltebb a számítógépasztal, amit a nagyszékről lehet megközelíteni, ha így túl magasnak bizonyulna, a trambuli-fotel-nagyszék-számítógépasztal útvonal szinte mindig beválik.

Fanni persze nagyon értékeli, hogy Máté játszik egy kicsit a filceivel, krétáival. Senki ne kívánja hallani azt a hangot, amit ilyenkor kiad.

Hogy mitől van már megint zöld folt a fején? Fogalmam sincs.

Kupacolva.

Amire büszkék vagyunk!
És ez csak egy kis részlet abból, amit őszre készítettünk. Ha lesz időm, a többit is megmutatom majd.
Addigis álljon itt búcsúzóul kedvenc őszi versük:
Esik eső, csepereg,
Hullanak a levelek,
Káromkodik a juhász,
Mert a nyája széjjelmász.

Hahó, Balu!

Hahó, Balu, ugye emlékszel még? Azóta Fanni is, Poci is birtokol már néhány napszemüveget, de ez a kis piros, ez mindenki kedvence, ez a "közös". Pár napja Máté is rátalált, azóta odavan érte. Már néha egyedül is sikerül neki föltenni, és irtó jó pasinak érzi magát benne, jogosan. Na meg nem árt néha rózsaszínben látni a világot!

Boldog szülinapot, Máté!

Egy éves lett a legapróbb is!

Íme egy kupac kép, mert tudom, sokan várják, de a blablabla már holnapra marad, mert anyabanya álmos.
(A sok piros szemért elnézést kérek, majd egyszer, valamikor, kitudjamikor, ha lesz időm, Photoshoppal megszépítem őket.)

Holnap van, jöhet a blabla.
Máté tűzijáték-hatás alatt.

"Nem igazán értem, mi ez a nagy felhajtás, de ez a fényes valami elég érdekes."

És akik már szakértői szemmel figyelik az eseményeket.

Apa azt mondta, lényeg, hogy a gyerek kézzel-lábbal essen neki az első tortájának. Azon ritka alkalmak egyike, amikor a gyermek -némi habozás után ugyan-, de szót fogadott.

Szonja is nekilátott.
(De mért csak Mátét kellett a végén átöltöztetni?)

A legjobb ajándék.

Szonjának is tetszett, ő már szép komótosan tolta, Máté inkább még futott utána, na meg a feje után.

Így lesúlyozva egyszerűbb.

Fanni után megvonatoztatta Pocit is...


...és Szonját is.
Nem csak Máténak volt ám szülinapja!

Vitya bácsi kétkezest játszik. (Lehet, hogy nem csak az anyáknak, hanem az apukáknak is járna egy-egy új kéz minden új gyerekre? )
Mindenesetre nekik még akár befigyelhet egy ikerpár a következő próbálkozáskor, úgyhogy nem árt a gyakorlás.

Ez meg itt a mi ajándékunk. A három legszebb egyike.

Kicsi Szonja, édes nagyon. Szívesen megtartanánk. :)

Van, aki áttanulmányozza a használati utasítást.

Kicsi ünnepeltemmel.

Ő inkább mamit szereli meg.

Azt ott megcsavarjuk...

...így ni.

Igásló vagy versenyparipa? Esetleg a fehér ló és a herceg egy személyben?
Lényeg, hogy a csajok meg vannak győződve arról, Ők jó lóra tettek.
(A pasi teherbíró képességéről már eddig is legendák keringtek színházi körökben. Aki eddig kételkedett volna, a fotót látva remélem, már nem teszi.


Egy kupac gyerek, fél kupac fölnőtt.
(Kopasz kukacot sajnos nem találtunk.)

Ilyen Máté!

Nem épp művészi fotók, de végre sikerült Mátét úgy lencsevégre kapni, hogy az a valódi huncut Máté-arcát mutatja. Feladja a leckét az automata gépnek, minél vidámabb ugyanis, annál lendületesebb, nincs olyan másodperc, amikor ne lenne mozgásban, így a Róla készült képek nagy része csak elmosódott paca.

Repülőtéri emlékpark

Bár szülői oldalon még kissé (na jó, nagyon) hullámzó belsőségekkel indultunk neki a hétvégének, az óvodai "hasmarsvírusnak" hála, de vasárnapra azért összekaptuk magunkat a gyerkőcökért, hisz nem sokáig tart már a jó idő.
Célpont a régóta tervezgetett repülőpark, ami ráadásul csak egy ugrásra van tőlünk.

Apa az egyetlen, aki már igazából repült, én eddig vágytam rá, most valahogy már nem annyira.
A repülők persze lenyűgözőek voltak, számomra főleg kívülről.

A műszaki ember a szerelhetőség oldaláról közelítette meg a gépet.

És a vezéregyéniség? Ha rajta múlik, szerintem itt is aludt volna a pilótafülkében.

Ez az én cuki családom. Most éreztünk Hawaii-ról. Klassz volt, bár a repülőút kicsit hosszú...

Kézi erővel hátha elindul.

Egy ilyet elfogadnék. (Percekben mérhetnénk a Szoboszló és a Nagykáta utat.)

Ez már egy nagy gép, a felemelése összmunkát igényel.

Kicsi a bors, de..... repcsit vezetni azért ő is tud!Ezek után a reptéri busz már csak egy kis ujjgyakorlat.

Itt pedig a hadizsákmány. Egyenesen az aptómatából.
(Igaz, hogy végül én ittam meg, mert nem szeretik. De olyan jó volt kinyerni az aptómatából, tudjátok. Ha valaki tud szerezni karácsonyra nekik egy aptómatát, egyenlőre ez az egyetlen épkézláb ajándékötletem.)

Vasárnap délután pedig Dóra és Netti, a szomszéd lányok különleges élményt szereztek Fanninak és Pocinak.
Kezdődött azzal, hogy az egész gyerekcsapat beszállt az én kerti ügyködésembe, nevezetesen a hajnalka letépésére a kapuról. Kemény munka, agresszió-levezető pszichoterápiai gykorlatnak is tudnám ajánlani (nekem speciel egy kis alvás többet segítene).
Lényeg a lényeg, előbb tépték, majd rájöttek, mimindenre jó a hajnalkakupac. Így lett Fanniból királylány, Pociból királyfi!
Ennél nagyobb boldogságot nem is tudtak volna szerezni Nekik!