Repülőtéri emlékpark

Bár szülői oldalon még kissé (na jó, nagyon) hullámzó belsőségekkel indultunk neki a hétvégének, az óvodai "hasmarsvírusnak" hála, de vasárnapra azért összekaptuk magunkat a gyerkőcökért, hisz nem sokáig tart már a jó idő.
Célpont a régóta tervezgetett repülőpark, ami ráadásul csak egy ugrásra van tőlünk.

Apa az egyetlen, aki már igazából repült, én eddig vágytam rá, most valahogy már nem annyira.
A repülők persze lenyűgözőek voltak, számomra főleg kívülről.

A műszaki ember a szerelhetőség oldaláról közelítette meg a gépet.

És a vezéregyéniség? Ha rajta múlik, szerintem itt is aludt volna a pilótafülkében.

Ez az én cuki családom. Most éreztünk Hawaii-ról. Klassz volt, bár a repülőút kicsit hosszú...

Kézi erővel hátha elindul.

Egy ilyet elfogadnék. (Percekben mérhetnénk a Szoboszló és a Nagykáta utat.)

Ez már egy nagy gép, a felemelése összmunkát igényel.

Kicsi a bors, de..... repcsit vezetni azért ő is tud!Ezek után a reptéri busz már csak egy kis ujjgyakorlat.

Itt pedig a hadizsákmány. Egyenesen az aptómatából.
(Igaz, hogy végül én ittam meg, mert nem szeretik. De olyan jó volt kinyerni az aptómatából, tudjátok. Ha valaki tud szerezni karácsonyra nekik egy aptómatát, egyenlőre ez az egyetlen épkézláb ajándékötletem.)

Vasárnap délután pedig Dóra és Netti, a szomszéd lányok különleges élményt szereztek Fanninak és Pocinak.
Kezdődött azzal, hogy az egész gyerekcsapat beszállt az én kerti ügyködésembe, nevezetesen a hajnalka letépésére a kapuról. Kemény munka, agresszió-levezető pszichoterápiai gykorlatnak is tudnám ajánlani (nekem speciel egy kis alvás többet segítene).
Lényeg a lényeg, előbb tépték, majd rájöttek, mimindenre jó a hajnalkakupac. Így lett Fanniból királylány, Pociból királyfi!
Ennél nagyobb boldogságot nem is tudtak volna szerezni Nekik!