Októberi egyveleg

Most pedig jön egy kupac kép, minden, ami októberben kimaradt, kicsit kaotikus, épp ahogy általában mi is...

A legutóbbi szoboszlói látogatásunkon papival.

Minden, ami új, kihívást jelent. Főleg, ami megmászható. Karácsonyra a Kékest kéri . Ide a kertbe.

Nyugodt, csendes gyerek. Tudjátok, olyan kis visszahúzódó.... na persze.

Apa megjelenése biztosíték a legpompásabb szórakozásokra.

Hárman sem tudjuk legyőzni!!!

A kis hintomán.


Fanni megfelelő körítésben.


Poci is betársul.

Őt meg csak úgy idetették.

Az informatikai érdeklődés korai megnyilvánulásai.
(Vagy az egérevés inkább valami macskagénre vezethető vissza?)

Alaposan meg kell vizsgálni. Naponta legalább hússzor.


Mit gondoltok, ki szépítette így meg Pocit?
(Kell egy kis gyakorlás így karácsony előtt... Csak a megfelelő fapótlékot kell megtalálni.)

És a fapótlék tudatában van szépségének, csak úgy ragyog.

Ezektől a szemektől mindig elolvadok.

Ő pedg ilyesmikkel sokkol mostanság. De ez a gyerekasztalos csak a light változat. Sokkal kedveltebb a számítógépasztal, amit a nagyszékről lehet megközelíteni, ha így túl magasnak bizonyulna, a trambuli-fotel-nagyszék-számítógépasztal útvonal szinte mindig beválik.

Fanni persze nagyon értékeli, hogy Máté játszik egy kicsit a filceivel, krétáival. Senki ne kívánja hallani azt a hangot, amit ilyenkor kiad.

Hogy mitől van már megint zöld folt a fején? Fogalmam sincs.

Kupacolva.

Amire büszkék vagyunk!
És ez csak egy kis részlet abból, amit őszre készítettünk. Ha lesz időm, a többit is megmutatom majd.
Addigis álljon itt búcsúzóul kedvenc őszi versük:
Esik eső, csepereg,
Hullanak a levelek,
Káromkodik a juhász,
Mert a nyája széjjelmász.