2007. november 7., szerda

Királylány

Fanni női kibontakozása továbbra is nagy lendülettel folyik. Alsó hangon fél órát tölt reggelente szépítkezéssel a tükör előtt -de tagadhatatlan az eredmény is, ugye?



Pasik

Íme a nagy-, a kis- és a minipasi:

Apa hasa épp mint egy puha párna -csak a békák kuruttyolnak időnként benne.

Poci is imádja Mátét, de az ilyen pillanatok, amikor 20 másodpercnél hosszabb időre hajlandó megállni, igazán ritkák Nála.

"Jaj, de cuki kicsi Máté!" (Ha éppen nem Szonjának nevezi -van ugyanis egy kéthónapos kis unokahugi, akivel már a pocakban is kutyulta Mátét.)

Nagyon finoman nyúl a kisöccséhez -Rajta kívül semmi máshoz a világon.

Cukik, nem?

Hazaértünk!

Végre itthon!

Fanni hatalmas lendülettel vetette bele Magát az anyaságba. A játékbaba, akit a Máté-várás időszakában naponta többször is a világra hozott, most épp olyan ügyesen szopizik, mint a kisöccse. Fanni szinte elszakíthatatlan Máté mellől, minden pelenkázáskor, szopizáskor, és a kiságyban fekve is ott őrködik mellette. Még az is nagy dilemma volt Számára, hogy a boltba eljöjjön-e velem, pedig tudja, ott mindig csurran-cseppen valami finomság.

És íme a férfiak! Apa mindegyikőjükkel imádta ezt a romantikázós időszakot.

Az esti nyügik alatt együtt róják a szobát föl-le, amíg a nagyok megfürdenek és elalszanak.

2007. november 2., péntek

Kórházban

Bár a szülésznőnk fél napig foglalta számunkra a "luxuslakosztályt", vagyis a Bajcsy egyetlen nem fizetős egyágyas szobáját, mégis számoltuk a perceket, hogy hazajussunk végre a trópusi őserdővé fűtött kis lyukból.
Mint minden becsületes újszülött, Máté is 3 dologgal foglalatoskodott mindössze: alvással, evéssel és hatalmas rottyantásokkal. Az első kettő kiválóan ment is, a kakatermelés azonban a második napon akadozni kezdett, lett is egy hasfájással végigüvöltött éjszakánk. Ám hála Istennek amint hazaértünk, egy monumentális mindentösszerosálással megszabadult a nehéz tehertől és azóta minden téren tökéletes a bébi!

Az éjszaka igen csak zajos újszülöttrészleg reggel tíz után valami csodás okból lenyugszik -ekkor megpróbálkoztunk egy kis közös szundival.


Itt már második naposan ismét második kedvenc elfoglaltságával tölti az időt a kispasi. (Hogy melyik a kedvenc? Találjátok ki!)

Mamáék meghozták végre a nagytesókat! Az elragadtatott Fannit azóta sem lehet leszerelni a kisöccséről. Itt is féltékenyen leste, nehogy valakinek a kezében többet legyen Máté, mint nála.

Azért egy kevéske mátézás papának is jutott.

Itt végre teljes Fanni öröme!

2007. október 30., kedd

A szülőszobán


2007. október 25-én hajnali fél 3-kor megérkezett kicsi fiunk, Máté.
A szülés könnyű és komplikációmentes volt -hab a tortán, ha a hármat együtt szemlélem-, az igazi vajúdás a kitolással együtt mindössze másfél óráig tartott, és a babuci mindössze három tolófájásra kinn volt -muszáj is volt gyorsnak lenni, mert a nyakára tekeredve ott volt a köldökzsinór.
Máté, épp mint Fanni és Poci korábban, nem üvöltött, csak néhányat nyekkent, és alighogy odatették anyára, máris nyugodtan szemlélődött.

Néhány percesen is már ilyen hatalmas szemekkel csodálta a világot és kereste az ismerős hangokat.

Nem igazán értékelte, hogy elszakították anyától és a várva várt hamitól egy fürdetés erejéig.

Apa tartotta a frontot, hogy addig is érezze, nincs egyedül.

2007. október 20., szombat

Manöken-Barbie (ÁÁÁÁÁÁ!!!!)

A kisasszony itt papi kedvéért pózolt kitartóan, azon dolgozott, hogy legyen róla olyan kép, amit beragaszthatnánk a Barbie-újságba. (További véleménynyilvánítást itt inkább mellőzöm. Uff.)



Fürdőszobaromantika

Legyünk realisták: nem mindig ilyen nagy az összhang köztük. Sőt! Tudják nyúzni egymást rendesen. De azért a szép pillanatok sem ritkák...