A szülőszobán

2007. október 25-én hajnali fél 3-kor megérkezett kicsi fiunk, Máté.
A szülés könnyű és komplikációmentes volt -hab a tortán, ha a hármat együtt szemlélem-, az igazi vajúdás a kitolással együtt mindössze másfél óráig tartott, és a babuci mindössze három tolófájásra kinn volt -muszáj is volt gyorsnak lenni, mert a nyakára tekeredve ott volt a köldökzsinór.
Máté, épp mint Fanni és Poci korábban, nem üvöltött, csak néhányat nyekkent, és alighogy odatették anyára, máris nyugodtan szemlélődött.

Néhány percesen is már ilyen hatalmas szemekkel csodálta a világot és kereste az ismerős hangokat.

Nem igazán értékelte, hogy elszakították anyától és a várva várt hamitól egy fürdetés erejéig.

Apa tartotta a frontot, hogy addig is érezze, nincs egyedül.