A kis afrikai éhező.... Plusz mostanában ha valami nem a fogára való, az új kibúvó duma, hogy "fogyókúrázok".
Egyébként a képet azért készíttette magáról, mert büszke volt arra, milyen szépen kiterítette a pizsifelsőjét a földre. Ha ez annak az előfázisa, hogy rövidesen szépen összehajtva elpakolja átöltözés után a cuccait, én is büszke vagyok! :)
Ilyen lelkes rajzoló még nem volt a csemetéim közt.
Itt épp kék alma készül.
És tádááám! Bár volt előtte egyhétnyi kertfelszántás, de ma Polly és apa közös erővel becserkészték a miniszörnyet.
5 percig voltak házivakond-tulajdonosok...
...de abban az 5 percben büszkén viselték a posztot.
Azóta a minifúrógép átköltözött a patak túloldalára és éli vidám kis életét.
Az utolsó csata helyszíne.
És a győztes eb.
6 megjegyzés:
:)) jajj, nagyon jó ez a kép a kutyusról! Győzelme teljes tudatában:)
És mi volt a módszer? Nálunk az ilyesmi véres művelet szokott volt lenni, hogy csináltátok?!?!
Polly kiásott ey nagy gödröt és ugatott, mint a vesztés, apa rohant és telenyomta a járatot vízzel, a vakond meg nem akart vízihulla lenni. Kicsit élveztük a társaságát, aztán elsétáltam vele a patak túloldalára és szabadon engedtem.
Tök bájos, hogy így el van olvadva Kinga a kutjától. Pedig valljuk be őszintén, az összes haszna kb. annyi volt, hogy a vakond által okozott kárt hozzávetőlegesen megtriplázta.
Annyit elismerek, hogy amikor "rázta az áram" éppen, akkor lehetett tudni, hogy tényleg ott van a vakond valahol, amely infót valóban kihasználtam.
A kutjától én személy szerint akkor ájultam volna el, ha nem ássa végig az egész kertet (triplázva a kárt), hanem az első 2-3 szpot valamelyikén meg is fogta volna a vakondot.
A vakond amúgy védett állat, úgyhogy óvatosan a vérengzéssel. A kert felásása miatti károktól eltekintve alapvetően nagyon hasznos is, mert pusztítja a talajban élő kártevőket (én meg már szedtem fel ugye szőnyegként a gyepemet amiatt, hogy teljesen elnyírták a cserebogár pajorok a gyökérzetét). Szóval ha egy mód van rá, illdomos megpróbálni kerülni a véres végkifejletet.
értettem, Apa:)
És még Poci nem létező pocijára is akartam kommentelni, hogy megnyugtat a látvány, hogy nem egyedül járunk hasonló cipőben:) az éhező gyermek látványa, mellette (nálunk) husi anya...
Persze, mert finomakat főzünk és megesszük előlük! :)
Megjegyzés küldése