Lábasfejűek

Pocink elkapott valami vírust, szombat éjszaka lekecmergett szépen csendben, és a gyomra tartalmát elhelyezte ő a wcben. Utána Anya biztos ami biztos, inkább itt lent altatta el, hogy közel legyen a wc, ha szükséges. A logisztikát úgy alakította, hogy aludjon inkább fordítva az ágyon, hogy a feje a másik irányba legyen, így könnyebben oda lehet pakolni az ágy mellé a lavórt.
Na erről a fordítva alvásról viszont nekem meg felsejlett egy ősrégi sztori.


Laci Bátyáéknál voltunk vendégségben Bodrogolasziban. Fanni még talán 3 éves sem volt, Poci alig pár hónapos. Megkaptuk a hálószobát a nagy franciaággyal, hogy elférjünk rajta hármasban Pocival, Fanni meg az ágy mellé a földre kapott egy szivacsmatracot.
Poci szokásához híven bejátszotta az egész területet alvás közben, így esett, hogy hajnal felé már valahol a lábunk környékén szuszogott, fejjel a lábunk irányába. Anya úgy gondolta, hogy mégsem várja meg, hogy tompa puffanással lefigyeljen a parkettára, cselekedni kell. Megmozdítani nem nagyon akarta, mert akkor felébred, és végünk. Megfordult hát ő is az ágyban, és Pocikát átkarolva próbált visszaaludni.
Nem sokkal később (kb. hajnali 3 lehetett, tök sötét) felébredt Fannika. Feltápászkodott a matracán, és elkezdett kapaszkodni fel az ágyra, oda, ahol Anya fejének kellett volna lenni. A sötétben látni nem látott semmit, úgyhogy tapogatózott, és igencsak csodálkozhatott a tapasztaltakon. Végül megszólalt:
-Te ki vagy?
Anya, aki eddig még csak halkan kuncogott, most felnevetett:
-Anya vagyok.
Súlyos másodpercek teltek el. Fannika próbálta feldolgozni a hallottakat, de úgy tűnt nem boldogul:
-És fejed is van?


(Pocika egyébként jól van azóta, a szombat éjszakai szeánsz után nyomtalanul látszik eltűnni a dolog. Most reménykedünk, hogy nem megy végig mindenkin.)