Az utóbbi pár hétben volt tél is, tavasz is, karácsony is -minden olyan távolinak tűnik már, és annyi minden történt azóta.
Jelen életünk nagy aktualitása a Fanni 2 hét múlva kijelölt mandulaműtétje (nagyothallás okán, mely pedig savós középfülgyulladás miatt alakult ki), és az emiatt bevállalt karantén -lévén, hogy a műtétet csak akkor végzik el, ha egészséges.
A másik aktualitás pedig, hogy ismét dolgozom, itthonról, részmunkaidőben, jót és kreatívat, ami egyrészt csodás és kicsit életmentő is, másrészt csak nagy harc árán tudom belenyomorgatni egyébként is túlzsúfolt mindennapjainkba.
Na de jöjjön a nosztalgia:
A decemberi télben összehoztunk egy hóembert...
...a gyagyás bagázs segédletével...
...ráadásul ilyen dizájnos frizurával!
Ha egy képet látsz, érdemes a hátterét is megnézni!
Ő igazi hólány, jetinőnek vagy ekszimóbébinek is beválna...
Ő fázósabb fajta, de a hóban rejlő vicces lehetőségek hórajongóvá tették.
Neki meg 0 fok alatt ömlik a könny a szeméből és vacog, az össznép kedvéért egy röpke szánkózást elvisel vagy meghógolyóz minket, de az ideális téli elfoglaltság számára a meleg szobából kuksizni kifelé.
Aztán közelgett a karácsony.
És végre elég vén lett minden gyerekem ahhoz, hogy lelkesen és esztétikus végeredménnyel süssük a mézest! :)
Máténak már nyersen is jól csúszott, sülve pedig félelmetes pusztítást végzett a mézesek közt, azóta is rendszeresen kérdezgeti: "Anya, mikor főzöl már nekem mézeskalácsot?"
Aki bohóc, az ilyenkor is bohóc.
És aki teljes átéléssel és nyelvbedobással alkot.
Kócos mézestündér.
A hajdúszoboszlói karácsonyozás csúcspontját Mariann és Pepe szolgáltatta azzal, hogy elhozták a két minimacsekot.
Akikbe mind beleszerelmesedtek, persze Fanni leginkább.
Öt gyerek mégiscsak jobb, mint három...
Intelligens és az világháló iránt érdeklődő kölykök, akik családunk eszével is jól megértették egymást.
Azóta megint napi téma a tavaszra beígért háziállat... jaj...
Nagykátán is öt volt a gyerek, csak kevésbé szőrösek és nem olyan nyávogósak. :) És nagyon cukik!
Ajándékbontás.
És megkíséreltük a lehetetlent: olyan képet, amin mindenki rajta van.
Nagyon tudták közösen bambulni a kisvakondot.
De volt, aki a napi sportot az ünnep alatt sem hanyagolta el.
És végezetül...
...az ajándékba kapott pár nap tavasz. De nagyon várjuk már az igazit!!!
1 megjegyzés:
Köszönjük a pótlást. Jó volt olvasni. Találkozni is jó lenne már, a karantén után mindenképp. Kitartás addig is. puszi Ari
Megjegyzés küldése