Anya pisiltem!

(Hangot csavarjátok föl, az a lényeg! A sárkánygyík a budiajtón a poszt témája szempontjából irreleváns.)

Advent, pókember meg egy kis matematika

Tegnap este, első gyertya meggyújtása az adventi koszorún, a gyerekek megfürödve, pizsiben, a lakásban sötét, csak mécsesek világítanak.... Előveszem a gyerekbibliát, mert ebben az évben már teljes részletességében hallgathatják az adventi történetet. 

Anya: Na, gyerekek, ki emlékszik, hol született Jézus, melyik országban?

Fanni és Poci: (egyszerre harsogják lelkesen) Amerikában!!!!

(Modern kor szülöttei? Vagy épp olyan bénák lesznek a földrajzhoz, mint az anyjuk?)

Ma Fanni a fejébe vette, hogy Máténak megtanítja a páros és páratlan számok fogalmát. Máté az asztalnál majszol, Fanni melléül és magyarázni kezdi. Kb. ötvenféleképpen világította már meg a témát, Mátétól semmi visszajelzés. Én néha próbáltam győzködni, hogy az éppcsak 3 éves még talán egy kicsit fiatal ehhez, sikertelenül: Fanni lelkesedését nem könnyű letörni.

Végül Máté felnéz végre és benyögi a végső érvet: "Fanni, én most ESZEK!"

A páros-páratlan sikertelensége után Fanni a kivonást találja megfelelőbb tananyagnak. Pedagógiai vénája van, az tuti, mert tökéletesen sikerül Máté szintjére hoznia a magyarázatot:

"Mátéka, ha megeszel három csokit és kettőt kikakálsz belőle, mennyi marad a hasadban?"

Egyébként ma Pocinak is jó napja volt. Vészhelyzet alakult körülötte, mert kisült, hogy kinőtte a hótaposóját. A cipőboltba érve azonban igazolódott sanda gyanúm: a hétvégi hóesés úgy kisöpörte a gyerekosztály zártcipő állományát, mint anno júniusban a 3 hetes esőzés a gumicsizmákat. Kétségbeesetten rohangászok az üres polcok között, reménykedve, hátha csak átpakoltak máshová, de nem, tényleg teljesen üresen tátong két sor, a maradék helyen félcipők, egy-két árválkodó csizma, persze nem megfelelő méretben.

Így megtörtént a lehetetlen: sikerült kibányásznunk egyetlenegyet, ami az ő mérete: PÓKEMBERESET!!! Így hát a gyerek egy pókemberes csizma boldog és büszke tulajdonosa, látom rajta, átérzi a büdös nagy mázlit, mert ez más körülmények között aligha történhetett volna meg. A cipősdoboz is fel lett avatva, abba telepítette át a "Poci kincsei" című játékosdobozának tartalmát.

Reggeli életkép

Leesett a hó. Gyorsan ki kell menni, még reggeli előtt, mert reggeli utánra el is fog olvadni, és akkor egész napos nyafogás, nyávogás. 
Öltözködés az előszobában. Fanni egyedül öltözött, valami doppingszer hatására 30 másodperc alatt, ő már ki is ment (hogy pacuhán, nem bekötött fűzővel, félig felhúzott sapkával, az most mellékes).
Pocikától is elvárható lenne az önállóság, de most épp nincs hangulata hozzá. Nyafogó hangon:
-Anyaaa, segíííííts!
Anya épp Mátékán próbál fölküzdeni egy cipzárat. Kissé ingerülten:
-Pocika, számold már meg hány van belőlem!
-Eeeeeegy, kettőőőőőőő....
-Akkor annak a másiknak szóljál!

Pasik egymás közt (blablablabla....)

Oké, minden gyerek aranyosan szövegel, amikor kicsi, de Máté akkor is a legcukibb!!!!



(Tomy üzeni, hogy tessen megnézni -TESZTELNI!!!!- HD felbontásban is!)
Egyébként meg remélem feltűnt mindenkinek, hogy két téma van: a dudák meg az autók. Hmmmmm.....

Az utolsó napsütéses hétvége

Eredetileg a Csodák palotájába készültünk, de ez a csodaidő, a novemberi tavasz egyértelművé tette, erdő kell nekünk meg hegyek és friss levegő. Na jó, itt-ott kicsit trágyaszagú levegő. :)

De a budakeszi Vadaspark ezzel együtt is kedvenc helyeink egyike marad.

Máté és Ottó. 

Bóklászás indul.

Állatsimogató. Igaz, simogatásból nagyjából ez az egy pillanat jött össze. Az állatkáknak elege lehetett már a sok csodálóból, diszkréten kikerültek mindenkit.

Ő illusztrálta, ki az úr a háznál. (Komolyan mondom, a bivalynak nincs ilyen kiállása. :)

Becserkészés.

Apa szerint ha csendben leülünk, idejönnek.

Idejönnek?

Igen! A fejünkre másznak!

Nemrég még apró csíkoshátú malackák voltak.

Nagy örömünkre az egyik vaddisznó volt olyan kedves és bemutatta az orral történő turkálást, amit Mazsolánál olyan gyakran olvastunk. Bár gyanítom, Mazsola nem értékelte volna ezt a nagyon szőrös-sörtés asszociációt.

Őzikék.

Ők a legbarátságosabbak.

A kilátóból átnéztünk a János-hegyi kilátóba.

Lecsigázódás a kilátóból a'la apa.

És Fanni-módra.

(Poci olyan gyors volt, hogy elsuhant a lencse elől.)

Pasik.

Természertbúvár.

Bizonyíték, hogy én is ott voltam.

Felszarvazva.

A szarvas, akinek nem sütött a szemébe a nap.

Törpeszarvas.

Nem, apa nem lett felszarvazva. De a vadállat már megint a fejére mászott.

Máté az állatok közt kicsit elveszett volt, de a parkolóban rögtön felélénkült: "Autóóóóók!"