2010. november 29., hétfő

Advent, pókember meg egy kis matematika

Tegnap este, első gyertya meggyújtása az adventi koszorún, a gyerekek megfürödve, pizsiben, a lakásban sötét, csak mécsesek világítanak.... Előveszem a gyerekbibliát, mert ebben az évben már teljes részletességében hallgathatják az adventi történetet. 
Anya: Na, gyerekek, ki emlékszik, hol született Jézus, melyik országban?
Fanni és Poci: (egyszerre harsogják lelkesen) Amerikában!!!!
(Modern kor szülöttei? Vagy épp olyan bénák lesznek a földrajzhoz, mint az anyjuk?)

Ma Fanni a fejébe vette, hogy Máténak megtanítja a páros és páratlan számok fogalmát. Máté az asztalnál majszol, Fanni melléül és magyarázni kezdi. Kb. ötvenféleképpen világította már meg a témát, Mátétól semmi visszajelzés. Én néha próbáltam győzködni, hogy az éppcsak 3 éves még talán egy kicsit fiatal ehhez, sikertelenül: Fanni lelkesedését nem könnyű letörni.
Végül Máté felnéz végre és benyögi a végső érvet: "Fanni, én most ESZEK!"

A páros-páratlan sikertelensége után Fanni a kivonást találja megfelelőbb tananyagnak. Pedagógiai vénája van, az tuti, mert tökéletesen sikerül Máté szintjére hoznia a magyarázatot:
"Mátéka, ha megeszel három csokit és kettőt kikakálsz belőle, mennyi marad a hasadban?"

Egyébként ma Pocinak is jó napja volt. Vészhelyzet alakult körülötte, mert kisült, hogy kinőtte a hótaposóját. A cipőboltba érve azonban igazolódott sanda gyanúm: a hétvégi hóesés úgy kisöpörte a gyerekosztály zártcipő állományát, mint anno júniusban a 3 hetes esőzés a gumicsizmákat. Kétségbeesetten rohangászok az üres polcok között, reménykedve, hátha csak átpakoltak máshová, de nem, tényleg teljesen üresen tátong két sor, a maradék helyen félcipők, egy-két árválkodó csizma, persze nem megfelelő méretben.
Így megtörtént a lehetetlen: sikerült kibányásznunk egyetlenegyet, ami az ő mérete: PÓKEMBERESET!!! Így hát a gyerek egy pókemberes csizma boldog és büszke tulajdonosa, látom rajta, átérzi a büdös nagy mázlit, mert ez más körülmények között aligha történhetett volna meg. A cipősdoboz is fel lett avatva, abba telepítette át a "Poci kincsei" című játékosdobozának tartalmát.

5 megjegyzés:

Vacskamati írta...

:)) Aranyos sztorik.. Hogy megnyugtassalak, s ne legyen lelkifurád, hogy az utolsó pillanatra halasztottad a csizmavásárlást- én október óta próbálok normális (értsd: nem Pókemberes, vagy - a mi esetünkben- Hercegnős vagy Kittys, nem első ránézésre beázós és nem aranyárú (20e-t közelítő) hótaposót találni. Nem is volt, szóval nem lecsupaszításról van szó.. :S

váradi írta...

Nagyon tetszettek ezek. Fanni meg hihetetlenül rátapintott a lényegre. Eljut még idáig: Ha a buszon 5-en utaznak, és 6-an leszállnak, egynek fel kell szállnia, hogy ne legyen senki a buszon. (Majd ha a mínuszokig eljutnak) :)

Juditka írta...

Kérünk képet a Pókemberes csizmáról! (Tavaly a Decathlonban találtunk 2-3 ezerért egész jó hótaposót)

BPNP írta...

Kinga, köszi, napok óta nem nevettem ennyire jót!! Egyszerűen fantasztikusak a gyerekeid!(persze az anyjukra ütöttek;)/bocsi Tomi/
Nórának azóta is, hogy meséltem- ..akkor szólj annak a másiknak... a kedvence!!!:D

VOKinga írta...

Vacskamati, azóta már szeretem a pókemberes csizmát. :) Mert olyan nagyon boldogan és büszkén hordja!

Ari, őrület, hogy mik történnek a BKV-nál! Kornél nem jelentette még az ilyen eseteket az X-aktáknak? :)

Juditka, igyekszem fotózni. Járkálni a csizma után nem volt időm, mert már aznap is bundazoknival bélelt gumicsizmában ment oviba, nem akartam még egy napot így vinni. :)

Betti, csókoljuk Nórát! :)