Fanni és Poci szülinapi bulija

Idén utóljára rendezhettem hatalmas, világra szóló szülinapi bulit, jövőre már külön lány- és fiúbulit szeretne a két delikvens. Bár azon se csodálkoznék, ha az utolsó pillanatban mégis meggondolnák magukat, mert egy ilyen hatalmas nyüzsi hangulatáról nem olyan egyszerű lemondani...

Gyülekezik a manóhad, egy kis jégkrémmel előhűsítik magukat a nagy banzájra.

Indul a játék!!!

Na, ki kondítja meg hamarabb azt a fazekat?

Ádám, hol vagy?

Tűz, víz, repülő!

Kimelegedtünk, elfáradtunk, itt már csak énekelgetünk és reménykedünk, hogy rövidesen jön a torta.

De jaj, a torta odavan! Ellopta a szülinaplopó manó!!!

Ez a galád, ni! És sok könyörgés eredményeképpen lehetetlen feltételeket szab: ha minden gyerek kiáll négy borzasztó nehéz próbát, visszakaphatjuk a tortát.

Elkezdődtek a próbák: a találóskérdésekért narancssárga jel jár a karszalagra.

Volt még kirakó és érzékelős játék.

Na meg ügyességi feladat.

Na, melyik kérdést húzta Bálintnak a saját anyukája? :)

De a próbák közben odaföntről a rosszcsont manó állandóan galacsinokkal dobálta kis hőseinket.

Hiába minden csínytevése, a gyerekek itt már azt kiáltják, jöjjön le, mert mindannyian elkészültek a feladatokkal.

Hiába dühöngsz, manó, minden karszalagon ott az elvégzett próbákat bizonyító négy jel!

Az összesen!

Na tessék, végül a manó sírva fakadt. Kiderült, hogy csak azért csinált ilyen csúnyaságot, mert az ő szülinapja is ma van, de nem köszöntötte meg senki. Fanni és Poci rögtön meginvitálta, maradjon itt, és megünnepeljük őt is, így mindenki boldog.

Minden jó, ha a vége jó, jöhet a happy end, na meg főleg a torta!

A tortán 7 gyertya a Fannié, 5 a Pocié, és a manónak is jutott egy, hiszen ki tudja, hány száz éves egy ilyen manó, de nem bánta, hogy kicsit fiatalítottuk.

Hammmm!

Nyammm!

És csammm-csammm-csammm.

És még néhány tortaevő kishuncut.

Siserehad. :)

Most pedig jöjjön egy rakat vigyori:

A manópusziba belezöldül az ember lánya.

Gyanítom, ez a fotó az esküvői képük mellé kerül majd a polcon!

Köszönet a fotókért Biankának!

Iskola, iskola, a csapból is az folyik, belőlem is...

Azt tudtam, hogy fárasztó tantónéninek lenni, de hogy iskolás szülőnek lenni ennyire igénybevevő feladat... Imádom ezt az "akasztják a hóhért" szitut! Minden nap remegő gyomorral teszem ki Fannit a suli előtt, nehogy megfedjék, hogy jóanyja elfelejtett valamit.

(7 évnyi anyaság és 4 évnyi közoktatott gyerek tulajdonolása után olyan hipiszupi pedagógus leszek, ha egyszer visszatérek, hogy ihaj!!!)

De eddig igazán jó vagyok anyának is, 5 napot már abszolváltunk, és csak egyszer kellett apa és Fanni után repesztenem az otthagyott cserép virággal, hogy "legyen a heteseknek mit locsolgatni". Mi több, (tadááááám), SZMK szülő lettem. Bár gyanús, hogy míg én lelkesen jelentkeztem, az iskolás nagytesókkal rendelkező szülők csendben hallgattak. :)

Fanni is lelkes, imádja Ági nénit, rögtön 2. nap bevetette teljes némettudását, és közölte vele, hogy "Du bist schön!". Azóta már német dalocskákat áriázgat és röpke 5 nap alatt komoly mennyiségű német kifejezés ragadt rá.

Szerencsére az is kiderült, hogy több gyerek is tud olvasni ilyen-olyan szinten, Ági néni pedig elszánt, hogy akár több szinten differenciálja a csapatot, úgyhogy a nagy kő legördült a szívemről, a gyerek nem fog unatkozni, azt ígérik! 

Már az első napokban tanult valami nagyon fontosat: drága lendületes lányom, aki gyűlöli az aprólékos munkát, legfőképp a színezést, minden nap színezőt hoz házinak. Az első krikszes-krakszos menet után nekiültünk és megtanultuk a színezés minden apró fortélyát. Szenvedve és vért izzadva, de minden házijára beszerzi a kis szupergyereket ábrázoló "schöne arbeit" pecsétet és rohamléptekkel halad az első ellenőrzőbe beírandó csillag felé (-10 pecsét ellenében). Valaki nekem is nyomogathatná a pecséteket, amiért túlélem vele ezeket a színezős meneteket, mert ha megpróbálok lelépni, azonnal kereket old ő is.

Pocinak is "becsengettek", most már a tapasztalt nagy ovisok közé számláltatik a csoportban, minden nap hatalmas rendőrös-bűnözőset játszanak a pasibandával, imádom a beszámolóit.

Máté pedig úgy döntött, vége a nyári betegségmentes hawaii-nak, becumpálta az első kiadós takonykórt, le is fertőzve mindenkit -rajtam kívül, de én mindig utolsó szoktam lenni-, 2 nap alatt legalább 400 pzs-t elpusztítottak és felavattuk az őszt.

Ennyi volt a móka mára, holnap negyed7kor csörög a mobilom, kezdek belejönni az időben lefekvésbe. Jó éjt!

Iskolás lett a főnökasszony :)

Eljött a várva várt.... Fanni a nyarat is átugrotta volna már, csak iskolázhasson végre.

Negyed hétkor már kinn csipogott a nappaliban, ilyen sima reggeli készülődésünk nem volt még soha az életben. :)

Terveim szerint fél8-kor kellett elindulnunk és lőn csoda: pontosan fél nyolckor kiröppentünk a bejárati ajtón. 3gyerekeséknél az időpontok betartása közelíti a lehetetlent.

Fanni nem izgulós fajta. Megveregethetném a vállam, hogy micsoda énképet sikerült kialakítanom benne, de gyanítom, egyszerűen csak ilyennek született. Minden újdonság elé boldog várakozással repeszt...

..na meg egy kicsit csámpásan, de ez is genetika. :)

A tömegben vajon megtaláljátok bambulínit?

Ezután jött a műsor, az egyik -német- dal teljesen lenyűgözte, azóta is azt próbálja reprodukálni. (Sajnos Mátét meg az iskola szomszédságában parkoló traktor nyűgözte le, próbált is megszökni az ünnepségről, hogy egy kicsit csodálhassa.)

Íme az osztály. Fanni padtársa Kinga. (Igeeeen!:) Aki nagyon aranyos, de hát ilyenek a Kingák...

Nekem még életemben nem volt ilyen hosszú délelőttöm.

Fanni? Hazatérve a szememre hányta, hogy mért nem maradhatott még, és miért csak kettőig fogom vinni napközibe, nem négyig, és mikor lesz már holnap reggel, hétvégéről pedig szó sem lehet, mert ő nem fogja kibírni 2 napig drága iskolája nélkül.