2010. március 28., vasárnap

Élünk, ha nem is virulunk...

Ránk járt a rúd mostanában, egyik betegség a másikat követi és még mindig nem látszik a vége.
Mutatok azért néhány aranyos képet, ha ezeket nézem, legalább sikerül felfedezni, hogy a sok kínlódás közepette azért jó dolgok is történnek velünk.


Itt még a múlt heti tüszős mandulagyulladás közepette. A Kubu ritka kincs nálunk, cukroslöttyimádónk persze szinte azonnal beszlopálta mindet. Pár kortynyi maradt az alján, az meg valahogy elkallódott a szobában.
Egyszer csak odaállt elénk a kis betegállományos és közölte: "Elfogyott a kubukám." 

 

Minden valamirevaló szülő fejvesztve rohanna a tescoba erre a bejelentésre és alsó hangon egy karton kubukával térne vissza. Én ennél is nagyobb hőstettet hajtottam végre: előkerítettem a kubuját a házi káoszunkban.

 Itt pedig már a az első igazi tavaszi hétvége: apa kemény munkával betanította a kubikusokat és most élvezheti jutalmát.

Moha nem maradt a fű között, szorgosak voltak a kapirgáló törpék. 



 Máté persze hamar váltott a melóról a kerti járművekre.



Ezt pedig mamának szeretném mutatni, ez készült a piskótatekercsből, amit sütött nekünk.


Itt már a második antibio-menet, aholis kiderült, hogy a fülére sem hatott az előző. Némi dulakodás után sikerült ráadni a melegítő sapkát, aztán rádöbbent, ez a melegítősdi nem is olyan kellemetlen.
A mandulák egytől egyig köcsögök benne, de a gyerek tündéri az otosapiban, ugye?


Ezekben a beteges napokban kiolvastuk a Bartos Erika összest többször is -szegény tuti csuklik már miattunk-, na meg egy klassz könyvet a versenyautókról, azt kábé milliószor, lassan már én is meg tudom különböztetni a Dodge Vipert a Chevrolet Camarotól, sőt!


A nagyok pedig követik a tavaszi-nyári trendet, csak napszemüvegben érzik tökéletesnek a megjelenésüket.


És végezetül egy kis tavasz. Olyan gyorsan történik  minden, egyik nap még kopár a kert, mostanra csupa szín, van már jácint, sőt nárcisz is, na meg a korai tulipánok, csak le kellene őket fényképezni!
(Az utolsó képen a gyopár bimbóján úgy állt meg egy vízcsepp, mint egy kis drágakő -a gyerkőcöket teljesen lenyűgözte.)

Nincsenek megjegyzések: